SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Csak hogy lássátok, milyen jószívű vagyok hozzátok ..... most :) Nem lesz ám ez mindig így. Itt a várva várt fejezet, amelyben megjelenik a rég nem látott ..... kicsoda is? :))
Az újév első munkanapján mindenki beszámolt a szilveszteri lerészegedésről. Az én beszámolóm nem volt olyan izgalmas, mint például EunSan-é, aki elég sejtelmesen nyilatkozott egy új hódításról. MyungSoo és Mark baráti körben buliztak, míg HeiMin és JungKook természetesen együtt. A csoportban nem titkolták kapcsolatukat, de még nem akarták nagydobra verni. Épp a HeiMin által sütött tortán osztozkodtunk, mikor nyílt az ajtó és HoSeok lépett be.
- Boldog újévet mindenkinek! Remélem kipihentétek magatokat, mert rengeteg dolgunk lesz. Ugye említettem valami új munkatársat az évzárón? Nos, ne várassuk sokáig! Gyere be, Jimin! – Jimint mondott? Hirtelen összerándult a gyomrom, de nem is értem miért, hisz oly sok embert hívnak így. Már csak a neve említése is ezt váltja ki belőlem, mi lenne ha találkoznánk?
Aztán megláttam. Aki belépett az ajtón, nem csak Jiminnek hívták. Ő maga volt Jimin. Egy pillanat alatt lehervadt a mosoly arcomról és meg kellett kapaszkodnom a székemben, mert megszédültem egy kicsit. JungKook észrevette és súgva kérdezte.
- Jól vagy? – mire én csak lassan bólogattam fejemmel. Próbáltam takarásban maradni amennyire lehetett. Csak néztem a férfit, és nem akartam elhinni, hogy ennyi év után újra látom őt. Talán a sors akarta így, talán most történik az, amit SuBin mondott. Most megtudom, hogy megnősült, hogy családja van, és akkor el fogom tudni felejteni.
- Ő Park Jimin – ahogy a neve elhangzott, HeiMin és JungKook is csodálkozva fordultak felém. Láthatták rajtam, hogy ő az a Jimin, akiről meséltem nekik. – Amerikában tanult az egyetemen, és fiatal kora ellenére több sikeres projektet tudhat magáénak. A tengerentúlon már ismert a neve, most itt az alkalom, hogy itthon is megismerjék.
Jimin mindenkihez odament, és amikor Markhoz ért, széles mosollyal üdvözölték egymást.
- Hát mégis együtt fogunk dolgozni – mondta Mark és átölelték majd vállon veregették egymást.
- Csak nem ismeritek egymást? – csodálkozott HoSeok.
- Jimin és én együtt jártunk egyetemre New York-ban, sőt szobatársak voltunk – közölte Mark. – Ő maradt, én hazajöttem. De látod, a sors is úgy akarta, hogy egy céghez kerüljünk.
- Majd beszélünk, mert rengeteg minden történt, mióta eljöttél – mosolygott Jimin. Istenem, hogy fogom én ezt kibírni? Csak lestem ezt a férfit, és megállapítottam, hogy szinte nem változott semmit. Ugyanaz a kisfiús arc, csak egy kicsit férfiasabb lett, az alkata most talán még izmosabb, mint volt régen. És a szemei, azok a gyönyörű szemek .... amik most az én szemembe néztek. Jimin ugyanúgy meglepődött, mint én, de próbálta nem mutatni.
- SoRa .... örülök, hogy látlak – mondta rekedt hangon, mire HoSeok még jobban csodálkozott.
- Ne mondd, hogy őt is ismered?
- De igen. SoRa és én .... iskolatársak voltunk, és a .... – nyelt nagyot miközben ezt mondta – nővére az osztálytársam volt.
- Nos, akkor hamar be fogsz illeszkedni, ha már két jó ismerősöd is van a csapatban. Ne feledjétek, kettőkor megbeszélést tartunk! – aztán távoztak mindketten.
Alig vártam, hogy leülhessek, remegtek a lábaim. Mint akinek hirtelen rengeteg dolga akadt, egy halom iratot vettem ki a fiókomból, és kezdtem olvasgatni. Vagyis olvastam volna, ha egyáltalán láttam volna mi van a lapokra írva, és el is jutott volna az agyamig.
- Minden rendben? – érdeklődött súgva HeiMin.
- Igen .... nincs ..... – pakolgattam egyik kezemből a másikba az iratokat.
- SoRa .... ugye ő az?
- Igen – és megálltam a pakolásban. Letettem a kezeim az asztalra, és próbáltam rendezni a gondolataimat. Tehát visszajött ennyi év után, és egy helyen fogunk dolgozni. Minden nap látni fogom őt. Hogyan fogok megbirkózni ezzel? És a legnagyobb probléma, hogyan fogom eltitkolni előle EunJi-t? Egy kávé került az asztalomra, JungKook tette elém.
- Köszönöm – néztem hálásan a fiúra.
- Ő az?
- Igen – és belekortyoltam a kávéba.
Nem kerülte el a figyelmemet Mark érdeklődő tekintete, bizonyára kíváncsi, hogy milyen viszonyban voltunk Jimin-nel. Basszus, hisz én magam meséltem el neki, amikor kikosaraztam! Épp csak a nevét nem mondtam meg, de tudja, hogy egy iskolába jártunk. Talán nem kellett volna ennyit se mondanom, de Mark megérdemelte, hogy megmagyarázzam az elutasításomat.
A nap úgy telt el, hogy fogalmam sincs, mit csináltam. Képtelen voltam elmerülni a munkában, a gondolataim nagy részét Jimin töltötte ki. Ebédnél még úgy-ahogy elvoltam, bár csak tologattam az ételt a tányéron. Aztán ahogy közeledett a két óra, a megbeszélés ideje, egyre idegesebb lettem.
- SoRa, nyugodj már le az istenért! – szólt rám HeiMin.
- Fel nem tudom fogni, hogy pont ide jött dolgozni.
- Mindennek oka van, ennek is. Majd kiderül, hogy miért kellett találkoznotok. Csak nyugodj meg, és csinálj úgy, mintha nem ismernéd!
- Mintha nem ismerném ..... – sóhajtottam. Hát ez elég nehéz lesz.
Végre megjött ..... de arra gondolt-e valaki, hogy Jimin és Mark ismerik egymást? Mi az hogy ismerik ..... legjobb barátok :))
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
