SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
- Amit akkor tettem. Én nem akartam, én azt hittem .... – felültem az ágyban és az ő ágya szélére ültem. – Részeg voltam és .... kérlek, bocsáss meg!
- Már rég megbocsátottam neked, Jimin – mondta halkan, miközben ő is felült.
- Akkor nem haragszol rám?
- Sosem tudnék haragudni rád. SoYoung mindent elmondott.
Ledöbbentem. A nővérétől tudja, hogy mi történt? Ezek után nehéz lesz, de össze kell szednem magam, és elmondanom .... amit már rég el kellett volna.
- SoRa, akkor .... a bálon .... meg akartalak hívni, hogy beszéljek veled. Ami történt .... – megálltam és a félhomályban csak az arcát néztem, melyből egy gyönyörű csillogó szempár figyelt rám. – Szerettem volna elmondani neked, hogy mit érzek, de gyáván megfutamodtam. Féltem szembenézni mindazzal, ami történt. Gyűlöltem érte önmagam, hogy részeg voltam, hogy nem vettem észre, nem te vagy ott. – Óvatosan nyúltam keze felé, hogy végre érezhessem, hogy összekulcsolhassam vele enyémet. – SoRa, tudom, hogy van egy kislányod, és tudom, hogy valaki volt, aki vigaszt nyújtott .... Az én érzéseim ennyi év után sem változtak. Csak annyit .... szeretlek, SoRa.
Végre sikerült kimondanom, és sikerült kezét is megfognom. Nem húzta el, és ezt jó jelnek vettem. Szemei még jobban ragyogtak a sötétben, de láttam legördülő könnycseppjeit is.
- Ne sírj, kérlek – próbáltam letörölni arcáról az általam okozott könnyeket.
- Nem sírok, csak .... nem hittem, hogy ezt valaha hallani fogom tőled. Azt hittem, sosem látlak viszont ....
- Elmenekültem, de százszor megbántam. Az élet azonban úgy alakította, hogy visszajöjjek, és találkozzunk. Talán ez volt megírva. SoRa, tudnál engem szeretni, azok után is?
- Mindig is szerettelek, Jimin, sosem szerettem mást.
Már ekkor rá kellett volna jönnöm, hogy valami nincs rendben a kislány születése körül, de képtelen voltam gondolkodni. Csak azt hallottam, hogy szeret. Szeret! Közelebb húzódtam hozzá, szívem őrülten dobolt, majd kiugrott a helyéből. Nem láttam mást, csak azt a lányt, akinek már rég meg kellett volna mondanom, hogy mit érzek iránta. Éreztem szapora légvételét, láttam ennek következtében emelkedő mellkasát. Eddig bírtam.
Elengedtem kezét, hogy karjaimmal átöleljem, hogy magamhoz szorítsam, és soha többé ne engedjem el. Összeérintettem ajkainkat, és lassan mozgatni kezdtem puha párnáim az övén. Nem ütköztem akadályba, SoRa készségesen simult karjaimba. Kezei lassan kúsztak nyakam köré, mire elmélyítettem csókunkat. Ajka, mint a méz, oly édes, és képtelen voltam elválni tőle. Megrészegültem csókjaitól, és már pizsamája szélét gyűrtem feljebb, hogy bársonyos bőrét simíthassam. Kinn tomboltak a mínuszok, de a szobában felforrósodott a levegő.
Felhajtottam a paplant és egyik kezemmel combján vezettem le a kezem. Másik kezem óvatosan mellére csúszott, és éreztem, ahogy érintésemre megkeményedik. Awh .... hogy reagál minden mozdulatomra .... Ajkaitól csak addig váltam el, míg a pizsama felsőt átvezettem fején és karjain, hogy .... istenem, micsoda gyönyörű halmok! Otthagytam édes ajkait és lehajoltam, hogy ezt az elém táruló csodát megkóstolhassam. Alig érintettem nyelveimmel, apró sóhaj szakadt fel a lányból. Ez csak még jobban felkorbácsolta vágyaimat, óvatosan hanyatt döntöttem az ágyon. Egy pillanat alatt elhajítottam felsőmet, és lassan ráhelyezkedtem. Érezni akartam testének minden porcikáját. Kell ez a lány nekem.
- SoRa -
Nem tudtam gondolkodni. Öt év reménytelenség után enyém lehet az, akire mindig is vágytam. Most itt ölel és csókol, száműzve minden józan gondolatom. Csak őt akartam, és semmi nem érdekelt.
Amikor rám engedte magát, félreérthetetlen jele volt vágyakozásának. Sosem éreztem még, és most .... akartam őt. Nem érdekelt mi lesz holnap. Most az enyém. Puha ujjai olyan helyeken jártak, ahol még nem járt senki, és olyan érzéseket ébresztett bennem, amiket eddig soha nem ismertem. Már nem volt rajtunk semmi, és tudtam, hogy most meg fog történni. Vajon mit fog mondani, ha rájön? Apró kis mormogások hallatszottak, s én vágyakozó sóhajaimmal válaszoltam rájuk.
- SoRa, nagyon kívánlak .... – súgta rekedt, vágytól ittas hangon, egy pillanatra sem hagyva abba simogatásomat. A testem apró kis csókokkal terítette be, és éreztem, hogy odalent oly merev már, hogy ölni tudott volna vele. Hagytam, hogy véglegesen elhelyezkedjen lábaim között és próbáltam ellazulni. Nem igazán ment, mert féltem. Féltem az ismeretlentől és féltem mi lesz, ha rájön.
- Engedd el magad – súgta szerelmesen.
Őrülten kívántam. Kicsit görcsösen kapaszkodtam vállaiba és amikor megéreztem, hogy közelít, összeszorítottam ajkaimat.
- Ne félj tőlem ....
- Vigyázz rám, kérlek ....
És ekkor megtörtént. Úgy éreztem szétszakadok, annyira fájt. Jimin azonnal megállt, és meglepetten nézett rám.
- SoRa .... ? Te ...
- Kérlek, légy gyengéd ....
Jimin vallomást tett hát, és tovább is ment. Mi lesz ezután, hogy rájött egy titokra?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
