SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Hogy lássátok milyen vagyok hozzátok, hamarabb jön a folytatás. Ebben az egyik kérdésre választ kaphattok ....
A kávés poharat kezemben szorongatva álltunk meg a korlátnál, amikor Mark szembe fordult velem.
- SoRa, amikor beléptél a céghez, nem gondoltam, hogy egyszer így állok majd előtted. Először csak a munkabírásod, az ötleteid fogtak meg, egy jó munkatársat láttam benned. Aztán fokozatosan fedeztem fel a humoros oldalad, a kedvességed, és észrevettem benned a vonzó nőt is. – Ahogy ezeket meghallottam, leblokkoltam. – SoRa, én úgy hiszem, kedvellek téged. Tudom váratlanul ért, de kérlek, gondold át, hogy lehetne-e köztünk több, mint munkatársi kapcsolat? Nem kell most válaszolnod.
- Mark ... - úristen, mit mondjak neki, hogy ne bántsam meg? – Én .... ne haragudj ....
- Értem. Nem kell befejezned.
- Mark, én egy nagyon jó embernek tartalak téged mindenféle szempontból. A kérésed igen megtisztelő számomra, és valószínűleg igennel válaszolnék, ha .... ha nem lenne foglalt a szívem.
- Tehát van valakid.
- Nincs – érdeklődve kapta fel fejét, nem értette. – Volt egy fiú, még a középiskolában, akiért az életem adtam volna. Ő volt az első szerelmem. Nem volt a barátom, de tudom, hogy nem voltam közömbös számára. Történtek azonban dolgok, ami miatt érettségi után eltűnt, és azóta sem láttam. Ennek több, mint négy éve.
- Te egy olyan fiúra vársz, akit évek óta nem láttál? Nem is keresett téged?
- Ez ... csak egy plátói szerelem volt. Talán csak egyoldalú. De oly mélyen bevésődött szívembe, hogy képtelen vagyok őt elfelejteni. A körülmények is úgy hozták, hogy örökre megmaradjon emlékeimben, és a szívemben mindig van számára hely.
- Nem értelek.
- Egyszer talán elmesélem, akkor meg fogod érteni. Azt mondják az első szerelem igen mély nyomot hagy az emberben, hogy élete végéig emlékezni fog rá.
- Abban reménykedsz, hogy egyszer előkerül?
- Már nem. Ha akart volna, megkeresett volna. De .... képtelen vagyok száműzni a szívemből őt.
- Így viszont lemondasz a boldogságról, ami valahol rád vár.
- Ha az van megírva, hogy én még lehetek boldog az életemben, akkor az úgy is lesz. Nekem most a legfontosabb a kislányom.
- Nem kérdezem meg, mert bizonyára nem is árulnád el, hogy az apja és te miért nem vagytok együtt.
- Mark, megígérem neked, egyszer mindent el fogok mesélni. Tudom, hogy meg fogod érteni, és csak remélni tudom, hogy igazat adsz majd nekem.
- Nagyon rejtélyes ez az egész, de elfogadom. Számomra egyelőre az az egyértelmű, hogy most bizony kosarat kaptam. De csak annyit mondj, ha nem volna az a fiú, akkor is ez lenne a válaszod?
- Akkor valószínűleg igent mondtam volna. De ....
- Nekem ennyi elég. Ígérem nem foglak zaklatni ezzel többé, és remélem, hogy emiatt nem fog a kapcsolatunk megváltozni.
- Köszönöm, Mark. Te egy nagyon jó ember vagy.
- Menjünk vissza, mert EunSan még pletykát gyárt a távollétünkből.
Az ünnepek hamar véget értek. Az új évet hármasban köszöntöttük, SuBin-nek sem volt kedve bulizni menni, így nálunk voltunk. Csak úgy csajosan. Társasjátékoztunk, kártyáztunk, egy kicsit táncoltunk is. EunJi hősiesen tartotta magát, de úgy tizenegy óra magasságában már képtelen volt nyitva tartani a szemét. Karjaimba vettem, bevittem a szobájába és óvatosan lefektettem.
- Boldog új évet, EunJi! – súgtam neki és megpusziltam.
- Engem nem vinnél be aludni? Alig bírom nyitva tartani a szemem – kérlelt ásítozva SuBin.
- Azt a kis időt kibírod már, mindjárt éjfél. Én sem vagyok az ilyen éjszakázáshoz hozzászokva, EunJi mellett időben le kell feküdni – és társultam ásítozásához.
- SoRa, meddig akarsz még ilyen önfeláldozó lenni? Az idő csak telik rajtad.
- Mondja ezt az, aki szintén szingli.
- Most. De az új évben találni fogok valakit. Nekem viszont volt már barátom.
- Megígértem So-nak, hogy gondját viselem EunJinek és felnevelem. Meg aztán ....
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy még mindig szerelmes vagy Jiminbe? – nem tudtam válaszolni, csak néztem könnybe lábadt szemekkel a barátnőmre. – Jaj, SoRa .... évek óta elment, azt sem tudjuk hol van. Lehet megnősült már. Erre nem gondoltál?
- De igen – feleltem halkan, miközben gombóc szorította torkomat. – Talán ha tudnám, hogy ő már megállapodott és elfelejtett. Így viszont képtelen vagyok.
- Gyere ide, és nehogy elkezdj sírni! – invitált karjai közé és én átöleltem. Nem tudtam visszatartani könnyeimet, szép csendben áztattam vállán a pulóverjét. – Mondtam, hogy ne sírj .....
Mikor megnyugodtam, elővettem két poharat és a hűtőből a pezsgőt. Megvártuk az éjfélt, ittunk egy pohárral és most sem fogadtunk meg semmit. Miért is tettük volna? Úgysem tudnánk megtartani. Egyetlen fogadalmat ismétlek minden új év első perceiben, hogy amit SoYoung-nak megígértem, megtartom. EunJi-t becsülettel felnevelem, és sosem adom nevelésbe.
Sejtettétek már, hogy Mark mit szeretne mondani. Jól döntött SoRa, vagy el kellene engednie Jimin-t és adni egy esélyt Mark-nak?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
