SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Egész nap igyekeztem távol maradni tőle, nem akartam, hogy a többiekben bármi is feltűnjön. Főleg ez a EunSan aggasztott, mintha direkt a két lányt lesné. Az utolsó lesiklást követően a ház előterében pakoltuk le a havas cuccokat. Amikor megláttam SoRa-t abban a testhez simuló nadrágban, nagyokat nyelve fordultam el. Elég nehézkesen ballagott az emeletre, jól elfáradhatott. Mikor senki nem figyelt rám, kettesével vettem a lépcsőket, hogy minél hamarabb utolérjem. Meg is lepődött, mikor csukta volna az ajtót és én is ott voltam.
Odabenn a szobában aztán nem tudtam ellenállni kipirult arcának, puha ajkainak, és karjaimba szorítva megcsókoltam. Gerincéről fenekére vándorolt kezem, majd a gyengéd csók végén megsimogattam arcát.
- SoRa .... mit csinálsz velem? – súgtam rekedtes hangon, és ragyogó szemeit kutattam.
- Mert mit csinálok?
- Érzed ezt? – tettem szívemre kezét, mely úgy kalapált, azt hittem kiugrik a helyéből. – Miattad ilyen. Soha nem éreztem még ilyet, és köszönöm, hogy megismerhettem ezt az érzést.
- Jimin, én ....
- Sshh .... ne mondj semmit .... csak engedd, hogy szeresselek.
Újra megízleltem ajkait, majd közöltem vele, hogy legszívesebben kihagynám a vacsorát. Elpirult és szégyenlősen közölte, hogy ő bizony éhes. Mi tagadás, a reggeli már elég régen volt, ideje volt már egy kis táplálékot magunkhoz venni. Reményemet fejeztem ki, hogy vacsora után egy kis desszertben részesítsen, mire huncutul azt kérdezte, pontosan mire is gondolok. Rád, SoRa, mindig rád gondolok .... rád vágyom .... őrülten.
Vacsora után mindenki elvonult, hiába, ma tényleg elfáradtunk. Úgy éreztem, most beszélnünk kell. Beszélnünk kell EunJi-ről, és kettőnkről.
- SoRa .... beszélhetünk?
- Igen.
- Gyere, ülj ide – mutattam magam mellé a kanapén, és ő készségesen foglalt helyet. Egyre csak kezeit tördelte, láttam rajta, hogy ideges. – SoRa, ne izgulj már! Mindent meg fogunk beszélni.
- Igen, megbeszélünk. De ....
- De?
- Tudom, hogy EunJi-ről akarsz beszélni.
- SoRa, szeretném megismerni. Tulajdonképpen .... talán .... az én lányom.
- Jimin .... nem tudom, hogy viselné, ha megtudná, hogy két potenciális apajelölt is van.
- Én .... egyelőre csak szeretnék vele találkozni. Meglátjuk, hogyan fogadja ezt. Nem akarom letámadni, hogy 'szia, lehet, hogy én vagyok az apukád'. Ilyennek gondoltál?
- Nem .... csak féltem őt.
- Engedd, hogy találkozzam vele. Láttam, hogy JungKook-kal is jól elvan. Talán .... velem is megbarátkozik.
- Rendben. Ha hazamentünk, eljössz hozzánk.
- Köszönöm – megfogtam kezét és közelebb húztam magamhoz – Most pedig, úgy emlékszem ígértél valami desszertet vacsora után - Szavaimra szégyenlősen hajtotta le fejét. Édes ahogy elpirul. – SoRa, a tegnapi este csodálatos volt. De ez nekem nem elég, többet akarok – meglepetten kapta fel fejét. – Szeretlek, SoRa. Tudnál adni egy esélyt, hogy elfeledtessem veled a múltat? Hogy rendbe tegyem amit akkor elrontottam?
- Én is szeretlek. Azt hittem sosem foglak újra látni. Abban reménykedtem, Taehyung talán mégis tud rólad valamit, hogy esetleg .... odakinn Amerikában ..... van ....
- Hogy van valakim? Sose volt. Úgy nem, ahogy gondolod. Nem tagadom, hogy volt néhány nő az életemben, akikkel Mark ismertetett össze. De semmit nem jelentettek, csak ... tudod, néha szükségem volt rá, hogy a feszültséget levezessem. Bennük is csak téged kerestelek. Nem hagytam senkit Amerikában, és nem is jött velem senki. SoRa, sajnálom, hogy akkor megfutamodtam. Eléd kellett volna állnom, és elmondani, mit érzek irántad. Sosem bocsátom meg magamnak, hogy eltékozoltam öt évet.
- Jimin, nem mondom, hogy megértelek, de nem hibáztatlak. Rád vártam, és sosem tudtam másra nézni. Szerettem volna bizonyosságot, hogy új életet kezdtél, hogy van valakid, és akkor le tudtam volna zárni a múltat. De így .... Amikor most újra megláttalak, úgy gondoltam, itt az idő, hogy elengedjelek.
- El tudtál volna engedni?
- Ha tudom, hogy már nem vagy egyedül .... muszáj lett volna beletörődnöm. És akkor talán Mark ... - hirtelen félbeszakította mondatát, és szívemet a féltékenység szorította össze.
- Mi van Markkal?
- Mark .... a karácsonyi bulin beszélgettünk, és elmondta .... elmondta, hogy kedvel – éreztem, tudtam, hogy a barátomnak nem közömbös. – Szerette volna szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat.
Nem mertem levegőt sem venni. Bár nem értettem félelmemet, hiszen itt van a karjaimban, nekem adta magát először, tehát nem volt semmi közöttük. Mégis úgy éreztem, talán elkéstem.
- Jimin, én elmondtam neki, hogy közöttünk nem lehet több munkatársi vagy baráti viszonynál. Nagyjából elmeséltem a történetemet, de nem tudja, hogy EunJi nem az én lányom. Csak a veled kapcsolatos dolgokat mondtam el.
- Ő már tudott rólam?
- Nem pontosan, mert a nevedet nem említettem. Csak azt, hogy már a középiskola óta van egy fiú, akibe szerelmes vagyok.
- És ki az? – kérdeztem viccelődve.
- Te vagy az, Jimin, ki lenne más.
Ahogy ezt kimondta, rám emelte tekintetét. Azok a gyönyörű szemei csak úgy ragyogtak, és láttam, hogy elpirult. Megsimogattam arcát, majd megfogtam kezét. Hüvelykujjammal óvatosan köröket rajzoltam kézfejére, míg másik kezemmel tarkóját tartottam. Ajkai oly kívánatosak voltak, s én nem is tudtam ellenállni, hogy meg ne érintsem. Csók közben készségesen simult hozzám, elvéve ezzel minden józan gondolatomat. Hirtelen nagyon meleg lett a szobában, és megszakítva a csókot csak ennyit mondtam.
- SoRa, kívánlak.
A második együttlétünk még csodálatosabb volt, hiszen már nem félt semmitől sem. A teste minden érintésemre reagált, és én minden porcikáját kényeztettem, azt akartam, hogy amikor a kéj hullámai öntik el testét, én legyek az, aki ezt kiváltja belőle. Igaz, hogy minden önuralmamra és józanságomra szükségem volt, hiszen ismételten csak nem védekeztünk semmivel. Őrülten akartam őt, és érezni teljesen, de vigyáznom kellett. Nem a legjobb ez így, de a mindent elsöprő beteljesülés feledtette ezt velem. Talán ha hazautazunk, lesz rá lehetőség, hogy újra együtt lehessünk. Többé már nem engedem el.
Hamarosan találkozhat apa és lánya? Valóban az övé lehet .... vagy Sehun járt sikerrel? A tűz mindenesetre fellobbant közöttük :)
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
