SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
A csalódás semmihez nem volt fogható amit akkor éreztem, mikor elolvastam a hivatalos vizsgálat eredményét. EunJi nem az én lányom. Talán nem is lehet gyerekem ..... Elhessegettem ezeket a rossz gondolatokat, és próbáltam a munkámra koncentrálni.
- Jimin – nyílt az ajtó és az a személy lépett be, akit jelen pillanatban a pokol mélyére kívántam.
- Sehun, minek köszönhetem a látogatásod?
- Említettem, hogy innunk kellene egyszer, és feleleveníteni a régi emlékeket. Munka után elmehetnénk a Red Dragonba, egész jó kis hely.
- Nem halaszthatnánk el? Holnapután utazom Japánba és van még némi elintéznivalóm – próbáltam lemondani, aztán eszembe jutott, hogy valamiféle fogadásról beszélt ami a bálon történt. Erre azért kíváncsi voltam, ezért bármennyire se voltam most vevő az ivászatra, főleg nem vele, megadóan válaszoltam. – Tulajdonképpen holnap is készen leszek, mehetünk.
- Ez az, öregem, akkor ötkor találkozunk – ezzel vigyorogva távozott.
Lerogytam a forgószékembe, fejemet két kezemre támasztva könyököltem az asztalnál. Mi a fenéért mentem ebbe bele?
Néhány perccel a megbeszélt idő után léptem be a Red Dragon ajtaján. Sosem voltam még itt, a helyről sütött az elegancia és a gazdagság. Biztos voltam benne, hogy nem a hétköznapi dolgozó emberek járnak ide, hanem az ilyen Sehun félék törzshelye. Jól szeparált kis boxok, talán négy vagy hat fő fér el kényelmesen benne, az ülőkék huzata valódi bőr volt. Halk zene szólt a háttérben, a pultnál korombeli fiatal srác várta a vendégeket. Kellemesnek tűnt úgy összességében, de én sosem jártam ilyen helyekre.
- Jimin, ide! – hallottam Sehun hangját az egyik boxból, így arra irányítottam lépteim.
- Szia! – üdvözöltem és helyet foglaltam szemben vele.
- Mesélj, mi történt veled az érettségi óta? – miközben a pincért magához intve két whiskey-t rendelt. – Azt tudom, hogy Amerikában tanultál, de úgy tudtam építész akarsz lenni.
- Így van, de közben kaptam egy nagyszerű lehetőséget, hogy a Columbia-n tanuljak tovább, és elfogadtam. Gondoltam, a nyelvet is tudom tökéletesíteni.
- És ott ismerkedtél meg Markkal?
- Igen, szobatársak voltunk, egy szakra és évfolyamra jártunk. Aztán jobban megismertük egymást és barátok lettünk.
- Ez szép – bólogatott, majd belekortyolt poharába. – És az amerikai csajok? Remélem nem éltél szerzetesként odakinn.
- Nem mondanám, de egy kezemen meg tudnám számolni akikkel kapcsolatban voltam. A tanulás jobban érdekelt.
- Csak nem vagy meleg? – kérdezte kacsintva.
- Dehogyis! Csak nekem nem kellenek olyan nők, akiken a fél egyetem végigment. Mivel sokat tanultam, és mellette dolgozni is eljártam, nem igazán volt időm csajozni. És te? – tereltem rá a beszélgetést.
- Tudtam, hogy át fogom majd venni apám cégét, csak nem tudtam, hogy ilyen hamar. Végzős voltam az egyetemen, amikor legyőzte a gyilkos kór és meghalt. Kellett valaki a céghez, aki ért is hozzá, így kerültem össze HoSeok-kal. A szakmában ismert volt, és nem jártam rosszul vele. Igaz később részesedést kért a cégből, de nekem mindegy volt – rántotta meg vállát.
Míg apró kortyokban fogyasztottam a whiskey-t, azon jártattam az agyam, hogyan tudjak meg valamit arról a bizonyos fogadásról.
- Gondoltad, mikor érettségiztünk, hogy valamikor egy cégnél fogunk dolgozni? Nekem a végzős bálon nem ilyen járt a fejemben. – próbálkoztam tapogatózni.
- Nem gondoltam én semmire. Apám vitte a céget, sosem panaszkodtam, hogy valamire ne jutott volna. Az egyetemen is sikerült diplomát szereznem úgy, hogy többet voltam csajokkal, mint az előadáson. Tudod, csak meg kell keresni a megfelelő lányokat, és addig jóban lenni velük, míg a vizsgaidőszak van. Három előadóm lányát is karban tartottam, no és a rektor lánya volt a hab a tortán – mondta, majd nevetve felhajtotta a poharát. Undorítónak tartottam ezt, ezért kellett hát HoSeok, hogy valaki értsen is a reklám szakmához, annak meg volt esze, hogy ezt a saját hasznára fordítsa.
- Ezek szerint továbbra is népszerű voltál a lányoknál, nem hiába te voltál minden évben a bálkirály.
- Ó, azok a bálak ...... a végzős bál meg ..... – elgondolkodott egy pillanatra, majd elhallgatott.
- Mi volt a végzős bállal? – éreztem, most van itt az alkalom, ha valamit meg akarok tudni.
- Az a bál ..... a középiskolás éveim méltó lezárása és bálkirályságom megünneplése volt.
- Ezt hogy érted?
- Egyébként is arra készültem, hogy búcsúzóul néhány lányt megdöngetek, de amikor az a köcsög SungWoo fogadást ajánlott .... nem tudtam neki ellenállni.
- Miben fogadtatok? – kérdeztem színtelen hangon, mintha nem is érdekelne a dolog, pedig majd kifúrta az oldalam. Hogy eltereljem izgalmamat, egy hajtásra kiittam a maradék alkoholt. Sehun ezt látva újabb kört rendelt a pincértől, amit hamarosan meg is kaptunk.
- SungWoo versenyre hívott, melyikünk tud több lányt megfektetni a bál alatt, aki nyer, egy hónapig ingyen ihat és bulizhat a Crystal Snow-ban. Ezt nem lehetett kihagyni – nevetett újra.
- És végül melyikőtök nyert?
Sehun tehát valami mocskos dologban volt benne .... És vajon ő nyert?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
