SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
- Mivel az előző évben igen szépen profitáltunk a projektekből, és a csoportok között a tiétek messze magasan a legnagyobb bevételt érte el, így elhatároztam, hogy egy kis jutalomban részesültök. Nem, nem lesz fizetésemelés – mosolygott, mikor EunSan-nak felcsillant a szeme – Arra gondoltam, elviszlek benneteket egy hosszú hétvégére Jinsan-ba. Van aki esetleg nem tud síelni? – körbenézett és megnyugodva folytatta. – Helyes.
- Én .... nem biztos, hogy tudok menni – szólaltam meg csendben – A kislányomat .... nem tudom hová tenni ennyi időre.
- Valahogy oldd meg, épp te, aki a legnagyobb üzletet hozta, nem hiányozhatsz – és ami ezután elhangzott, úgy éreztem itt a világvége.
- Esetleg a szüleid vagy a nővéred nem tudnának vigyázni rá? – kérdezte félénken Jimin. Hirtelen csend lett, senki nem szólalt meg. Jimin érezte, hogy valami probléma van a kérdéssel, de ő ezek szerint nem tudott semmiről. Nagy nehezen összeszedtem magam, és könnyes szemekkel válaszoltam neki.
- A szüleim és a nővérem meghaltak egy balesetben – Jimin arcáról lefagyott a mosoly, teljesen ledöbbent.
- Én .... nem tudtam, sajnálom.
- Majd valahogy segítünk megoldani – szólt gyorsan HeiMin, hogy oldja a feszültséget. HoSeok is érezte a megváltozott hangulatot, és gyorsan a következő projektről kezdett beszélni.
- Jimin -
Az utóbbi napokban SoRa annyira feszült volt, nem mertem megkérdezni tőle, milyen problémája van, hogyan segíthetnék. A szokásos heti megbeszélésen aztán pattanásig feszült a húr.
EunSan célba vette SoRa-t és elkezdett beszólogatni, mintha nem tudna semmiről és annyira segítőkész lenne. Képes volt azt mondani neki, hogy keresnie kellene egy apát a kislánya mellé, mert régóta egyedül van, és olyan ingerült mostanában. Csak a hülye nem értette a sorok közt megbúvó szexuális célzást. A lány elég jól bírta, láttam, hogy HeiMin és JungKook ha kell, azonnal a segítségére sietnek. Ez jó, tehát a csapaton belül van mellette valaki. Ezt a kis párost én is nagyon pozitívan értékeltem.
A piszkálódásnak végül Mark vetett véget, mikor EunSan azzal hozakodott elő, hogy szívesen összeismertetné valakivel. Azt próbálja meg!
Ekkor valami szöget ütött a fejembe és azóta sem hagy nyugodni. SoRa azt mondta, most volt négyéves a kislánya. Visszaszámolva ez azt jelentené, hogy a baba a végzős bál környékén valamikor fogant. De az nem lehet, mert senkivel nem járt, soha senki nem volt vele. Épp ezért is akartam én elhívni a bálba, hogy ott valljam meg érzéseimet. Mi a fene történt? Kivel jöhetett össze és mikor? Aztán itt a sokadik megválaszolatlan kérdés, ki a gyerek apja és hova lett? Miért nincsenek együtt?
A megbeszélés végéig csak SoRa-t néztem, próbáltam az arcáról leolvasni valamit, de csak azt láttam, amikor néha összeakadt a tekintetünk. SoRa .... én még mindig .... én még most is ....
Végül HoSeok nagy bejelentést tett, mivel a csoport a legjobb eredményt produkálta az elmúlt évben, és a legnagyobb profitot hozták, egy hosszú hétvégére invitálja őket. SoRa próbált kibúvót keresni, hogy a kislányt nem tudja hová tenni ennyi ideig, de HoSeok hajthatatlan maradt, mondván ő hozta a legnagyobb megrendelést. Erre én naivan megkérdeztem, hogy a szülei vagy a nővére nem tudnának-e vigyázni rá, és ekkor ért a hideg zuhany. Amint elhangzott a kérdésem, mindenki elhallgatott. Valahogy kínosnak éreztem, csak nem tudtam miért. Hiszen semmi rosszat nem kérdeztem. Vagy mégis?
SoRa válasza sokkolt, amikor közölte, hogy a szülei és a nővére balesetben meghaltak. Azt se tudtam, mit mondjak, legszívesebben karjaimba kaptam volna, hogy átölelve vigasztaljam és csókjaimmal borítsam arcát.
Mikor történhetett ez? Mert ezek szerint tényleg teljesen egyedül van ...
- SoRa –
Az értekezleten hangzottak elég jól felborították eddig nyugalmas életemet. Jól megvoltunk mi ketten EunJi-vel, SuBin csodálatos keresztanya és a legjobb barát volt. Mindezek mellé megkaptam kiváló munkatársnak és barátnak egyben HeiMin-t és JungKook-ot. Mark a kis vallomása óta nem hozakodott vele elő többet, bár most különösen jól elvan Jimin-nel, akivel együtt jártak egyetemre és barátok is. HoSeok a legjobb főnök, tőle jobbat senki nem kívánhatna, a szakmában ismerik a nevét, ami garancia az igényes és precíz munkára, és nem utolsósorban emberszámba veszi a beosztottait. MungSoo kicsit titokzatosnak tűnik, szerintem EunSan-nal nem csak egyszeri volt az az összefekvés. No és EunSan, ha meglátom összerázkódom, mindig azt várom, mikor fog belém kötni valamivel, általában pasi üggyel. Már többször ajánlotta, hogy összeismertet valakivel, de én mindig elutasítottam. Na majd pont az ő ismerőse kell nekem. Nekem senki, de senki nem pótolhatja az elvesztett lehetőségemet, még mindig belé vagyok szerelmes.
Az értekezlet másnapján épp kávét készítettem a konyhában, mikor nyílt az ajtó.
- Nem zavarlak? Mert akkor nekem is készíthetnél egyet – szólt Jimin.
- Nem zavarsz. Mivel kéred? – próbáltam közömbös maradni és mosolyogva fordultam szembe vele, pedig a szívem majd kiugrott a helyéből.
- Cukor nélkül, kevés tejjel.
A lefőtt kávét pohárba öntöttem és átnyújtottam neki.
- Köszönöm. SoRa .... kérdezhetek valamit? – csak nem EunJi-ről akar érdeklődni? Mit fogok mondani?
- Persze, de hogy választ kapsz-e .... – próbáltam elviccelni a dolgot.
- Amit tegnap mondtál ..... hogy a szüleid és a nővéred ..... meghaltak, elmondod mi történt?
Nos, Jimin valóban utánaszámolt a dolgoknak és érzi, hogy valami nincs rendben ...... Hétvégi síelés a hegyekben? Ott bizony történni fognak dolgok ....
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
