Újra rád találtam

9

- SoRa –

Szerettem ezt a munkát, és szerettem a munkahelyet is. HeiMin elárulta, hogy az ominózus karaoke bárbeli ismerkedős est után tőlem távozva JungKook megcsókolta őt. Mit megcsókolta, azóta együtt vannak. Csak úgy sugárzik mindkettőjük arca a boldogságtól.

Azon az estén elmeséltem nekik az életem, elárultam a titkomat, és azóta hárman elválaszthatatlanok vagyunk. Elhívtam őket magamhoz, hogy bemutassam nekik EunJit, aki először félénken bújt hozzám, majd később le sem lehetett vakarni róluk. Azonnal megtalálták a közös hangnemet, HeiMin babusgatta, míg JungKook bohóckodott vele, és rajzolt neki. Biztos vagyok benne, hogy egyszer nagyon jó szülők lesznek majd.

Közös programot szerveztünk az állatkertbe is, amikor EunJi elfáradt, JungKook a nyakába ültette és úgy cipelte végig. A kislány nagyokat sikongatott, aztán kikönyörgött a vattacukrosnál egy hatalmas ragacsos csodát, és menet közben gyűrte a srác szájába. Szegénynek még a haja tetején is vattacukor volt.

Beköszöntött a december, és ezzel együtt a készülődés a karácsonyra. Arra gondoltam meghívom az újdonsült párt, és persze SuBin mint keresztanya nem maradhat el. Már majdnem minden ajándék megvolt, és jól eldugtam őket.

Mark rengeteget segített, igazi profi volt a szakmájában. Először közösen csináltunk mindent, elvitt az üzleti partnerekhez bemutatni, aztán azon kaptam magam, hogy megkaptam az első önálló munkámat. Egy nemrégiben alakult kozmetikai cég legújabb termékéhez kellett reklámot készítenem. HeiMin és JungKook rengeteget éjszakázott velem, a kávét már vödörszámra ittuk, és bizony EunJi sűrűn aludt a keresztanyjánál. Furdalt a lelkiismeret, hogy olyan keveset voltam vele, de a munka elkészültével igen szép kis jutalom gyarapította a bankszámlámat.

HoSeok nagyon meg volt elégedve, és a szerződés aláírását követő napon az irodájába hívott. Már nem izgultam, ha beléptem hozzá, a lámpaláz elmúlt. Az irodájába lépve egy férfialakot láttam vele szemben ülni, aki az ajtónyitódásra hátrafordult. Semmit nem változott a több mint négy év alatt, mióta nem láttam. Láttam, hogy ő is felismert, és mint a vadász a prédára, szemét összehúzva nézett végig rajtam.

- Szóval te vagy az a SoRa, akiről HoSeok áradozott nekem. Rég láttalak. Mióta is?

- Már vagy négy éve.

- Ti ismeritek egymást? – kérdezte meglepetten HoSeok.

- Hogyne. Sehun és én egy iskolába jártunk.

- Igen, sőt a nővérének osztálytársa voltam, a végzősök bálján együtt voltunk bálkirály és királynő – A bál említésére gyomrom összerándult, az ott történtek nem múltak el nyomtalanul. Azt különösen nem felejtettem el, hogy SoYoung megvallotta, mit csinált vele ez a vadbarom. – Ahw ..... az a bál .... szép emlékeim vannak róla – és gúnyosan nevetve kacsintott egyet – Igen, neked biztos szépek, de So nem ilyenre emlékezett. – Tényleg, hogy van a nővéred? Azóta sem találkoztam vele. Férjhez ment?

- SoYoung meghalt – préseltem ki magamból a fájdalmas szavakat. Érzések nélkül bólogatott, de aztán szinte megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját. HoSeok teljesen ledöbbent arcot vágott.

- Sajnálom – Hogyne, gondolom mennyire. Most már biztos lehetsz, hogy nem fogja megtudni senki sem, mit csináltál vele azon az éjjelen.

Kedvem lett volna odavágni, hogy megerőszakoltad, te barom, neked szép emlékeid lehetnek, de lehet, hogy van egy gyereked, akit én nevelek! Próbáltam feltoluló könnyeimet visszatartani és ezt HoSeok is észrevette.

Nem tudtam azonban összerakni a képet, vajon mit kereshet itt Sehun? De amikor ki nem mondott kérdésemre megkaptam a választ, a mosoly majdnem lefagyott arcomról.

- SoRa, akkor nem kell bemutatnom neked Sehunt, de azt lehet nem tudod, hogy ő a cégünk társtulajdonosa – Mi?! Ez az állat a főnököm? Kattogtak a kerekek agyamban, mire leesett. Hát persze! S&H Art, Sehun és HoSeok. Remélem nem kell sűrűn találkoznom vele.

- Nem tudtam, hogy ilyen nagyszerű alkalmazottat sikerült felvenned – csak ne látnám állandóan azt a gúnyos vigyort az arcán. Rossz előérzetem van vele kapcsolatban.

- Mert míg te Sanghai-ban és Bangkokban múlattad az időt, addig én itthon dolgoztam – mondta HoSeok, és észrevettem egy apró rándulást a szája szélén. Tehát a kapcsolatuk nem fenékig tejföl, úgy látom. Hogy a fenébe tudott HoSeok egy ilyen alakkal társulni? Nem hinném, hogy Sehun valamiben is jeleskedne, sosem volt egy észlény. Nem véletlenül volt a kosárlabdacsapat tagja az iskolában, nem az eszükről és a jó tanulmányi eredményükről voltak híresek. Bár meg kell hagyni, kosarazni nagyon tudtak.

Ebédnél elmeséltem HeiMinnek és JungKooknak a HoSeok irodájában történteket.

- A cég társtulajdonosa Sehun azonos azzal, aki a nővéreddel elbánt? Te jó ég! Mi lesz ha megtudja, hogy talán van egy gyereke? – rémüldözött a lány.

- Nem szándékozom az orrára kötni. Úgy hiszem addig van nyugtunk, míg ő nem tud semmiről sem.

- Nem hiszem, hogy különösebben érdekelné. A cégnél szinte sosincs benn, HoSeok viszi az egészet – jegyezte meg JungKook.

- Ez is egy érdekes dolog. Hogyan tudott egy ilyen kiváló szakember, mint HoSeok összeállni egy ilyen szeméttel?

- Egyszerűen – vonta meg vállát a fiú. – Sehun megörökölte az apjától a céget, HoSeok neve pedig garancia volt a sikerre. Több kiváló szerződést hozott tető alá az előző munkahelyén, aztán alig egy év elteltével részt kért a cégből. Sehun örült, hogy van valaki, aki dolgozik helyette, és előállítja azt a rengeteg pénzt, amit ő bulikra, drogra meg kurvákra költ.

- Te honnan tudsz ilyeneket? – fordultunk felé ámulva mindketten.

- HoSeok a nagybátyám – erre mindkettőnknek leesett az álla, ő meg haláli nyugalommal tömte magába a rizsfalatokat.

- És ezt mégis mikor szándékoztad elmondani?

- Nem akartam, hogy ez befolyásoljon benneteket a hozzám való viszonyotokban. De már tudom, hogy felesleges volt aggódnom – nevetett.

Megjelent az első ember a múltból ..... Mit gondoltok, milyen lesz a kapcsolatuk? Fognak tudni együtt dolgozni?