SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Kikapcsoltam a telefonom, és csak ekkor tört fel bennem az elfojtott sírás. Keserves zokogás rázta vállaim, és a mérhetetlen csalódás, a fájdalom egyre jobban szorította szívemet. Fájt, hogy a saját imádott nővérem tette ezt velem, és csalódtam, mert ezek szerint Jimin mégsem gondolt rám másképp. Eldőltem az ágyon, magamra húztam a takarómat és álomba sírtam magam.
Másnap ebéd előtt berontottam SoYoung szobájába. Még az ágyban feküdt, de borzalmas állapotban volt. Haja kócos, a szeme körül fekete karikák, melyeken elkenődött a szemfesték.
- Hogy tehetted ezt? Tudtad, hogy szerelmes vagyok Jiminbe, és te mégis ráakaszkodtál. Neked miért nem elég MinSoo? Egyáltalán ő tudja?
- SoRa .... kérlek ..... részeg voltam ....
- Mi az, hogy részeg voltál? Sosem szoktál inni, ez a mentséged?
- Mi .... szakítottunk.
- Hogyan?
- MinSoo szakított velem. Aztán inni kezdtem és .... nem mindenre emlékszem.
- De erre azért emlékszel, ugye? – és orra elé tartottam a képet, amit előző este kaptam a telefonomra.
- Ez .... honnan? – kérdezte ijedten.
- Valaki volt olyan kedves és elküldte ezt nekem. Hogy tudjam, az én drága nővérem a hátam mögött kikezdett azzal a fiúval, akivel talán lehetett volna valami.
- Én .... kérlek ....
- Gyűlöllek! – vágtam hozzá kegyetlen szavamat, majd hátrafordultam és magára hagytam.
Úgy éreztem megfulladok ebben a házban, és képtelen voltam SoYoung-ra nézni. Mivel a sulinak vége volt, összepakoltam némi ruhaneműt, meg amire úgy gondoltam szükségem lesz, és elutaztam Busanba a nagyszüleimhez. A szüleim nem tudták miért utazom el, és én nem is mondtam el nekik. Képtelen lettem volna elviselni, hogy Jiminnel találkozzam, amikor a nővéremhez jön. Akkor még úgy hittem, ők a bálon összejöttek.
Úgy gondoltam az egész szünetet ott töltöm, de ezt a kívánságomat sem hallhatták az égiek, mert egy hónap múlva minden összekavarodott.
Egy délelőtt épp a nagyival zöldséget daraboltunk az ebédhez, amikor anya telefonált.
- SoRa .... haza kell jönnöd!
- Anya, mondtam, hogy szeretném a nyarat itt tölteni, segíteni a nagyinak.
- Kislányom, tudom, hogy menekülsz valami elől, de ....
- Történt valami, amióta eljöttem? – összeszorult a torkom, és vártam, hogy Jimin említésre kerüljön.
- SoRa, a nővéred .... terhes.
Megkapaszkodtam a székben, és magam mellé ejtettem telefont tartó kezem, ami a gravitációnak köszönhetően ki is csúszott elgyengült ujjaim közül.
- SoRa, kicsim mi a baj? – kérdezte a nagyi riadtan.
- Haza kell utaznom ....
- De hiszen úgy volt, hogy itt maradsz egész nyáron velünk. Valami történt otthon?
- SoYoung .... gyereket vár.
A nagyi hasonlóképpen fogadta a hírt, letette a kést, óvatosan megtörölte kezét egy konyharuhában, majd szép lassan leült a székre. Nem szóltunk egymáshoz, csak hallgattunk mindketten.
Tudtuk, hogy ez romba dönti SoYoung álmait az egyetemi továbbtanulásról. De hogy volt So-nak annyi esze, hogy nem védekezett? Hacsak .... hacsak nem a bálon történtek következménye ez, mert elmondása szerint részeg volt. De akkor az apa .... Jimin? SoYoung Jimin-től vár gyereket?!
Másnap hazautaztam. A szüleim kétségbeesetten fogadtak, ők is tudták, hogy So egy darabig nem fog egyetemre járni. Talán halaszt egy évet, de az sem biztos, hogy a gyerek mellett egyáltalán el fogja-e kezdeni. Az, hogy elvetesse, szóba sem jöhetett. A szüleim már megbeszélték vele, hogy mindenben támogatni fogják.
Csak engem nem kérdezett meg senki, hogy érzem magam.
Bementem SoYoung szobájába, kisírt szemekkel ült az ágyán.
- Ha most azt hiszed, hogy megbocsátottam neked, tévedsz. Ezzel még inkább azt segítetted elő, hogy soha többé ne bízzam benned. El fogok itthonról költözni, nem akarom látni, ahogy Jimin gyereke növekszik a hasadban. Képtelen lennék ezt végig nézni, és nem akarok az apával sem találkozni.
- SoRa, kérlek hallgass meg ....
- Nincs mit mondanom számodra. Talán egyszer meg fogok tudni bocsátani neked. De nem most. Viszlát, SoYoung!
Ezzel távoztam a szobájából. A szüleim nem értették, mi történt, ami miatt ennyire megharagudtam a nővéremre. Egy hosszas beszélgetés után elmeséltem mindent, s hogy ez volt az oka busani menekülésemnek. Anya sírt, hogy itt akarom hagyni őket, de megértette. Még aznap délután összecsomagoltam és egyelőre SuBinhoz költöztem. SuBinnal egy osztályba jártunk, és az iskola kezdete óta barátnőm volt. A kertvárosban laktak egy nagy emeletes házban, és mióta Bini testvérei kirepültek a családi fészekből, két szoba is üresen állt. A szülei szívesen vendégül láttak, örültek, hogy a lányuk nem lesz egyedül.
A nyári szünet hátralevő részében munkát vállaltam egy közeli kávézóban, hogy valamennyivel be tudjak szállni SuBinék költségeibe, de a szüleim sem feledkeztek meg rólam.
Jimint azóta nem láttam, jobb is ez így. Taehyung-tól annyit hallottam, hogy Amerikába ment egyetemre. Amerikába? De hiszen építésznek akart tanulni a Konkuk Egyetemen. Nem értettem, hogy miért nem maradt itthon SoYounggal, de próbáltam túllépni rajta. Hát mit mondjak, nem sok sikerrel.
Elkezdődött az utolsó évünk, mi lettünk a végzősök. SuBinnal nagyon jól kijöttünk, gőzerővel tanultunk, hogy sikeres felvételit írhassunk. Együtt készültünk a Yonsei Egyetemre üzleti marketing menedzsment szakra, és a felvételi pontszám igen magas volt minden évben.
Előző életemben valami nagyon nagy bűnt követhettem el, mert odafent keresztülhúzták a terveimet.
Bizony úgy tűnik, SoRa-t nem szeretik az égiek, folyamatosan akadályokat állítanak elé. És ahhoz mit szóltok, hogy SoYoung terhes ...... elképzelhető, hogy Jimin az apa?
Bár ezt a fejezetet akartam reggel publikálni, azért nem marad el :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
