SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
A kocsiban hátra ültünk, és ahogy becsatoltam az övét, izgett-mozgott egyfolytában. Előttem is titok volt, hová megyünk, de ahogy messziről megláttam a kupolákat, majd a Disneyland kastélyára hasonlító bejáratot, azonnal rájöttem. Lotte World. A lehető legjobb hely ahhoz, hogy egy kislányt még jobban elkápráztasson. Bár Jiminnek nem volt ilyen fortélyokra szüksége, hiszen EunJi előző este már nyilvánvalóvá tette véleményét.
Ahogy kiszálltunk, ez a pöttöm fülig érő szájjal vigyorgott, és szorongatta a kezemet, húzta, hogy menjünk már. Mintha lemaradnánk bármiről is.
Először az Aquariumban néztünk szét, ahonnan EunJi alig akart kijönni, majd a körhintára könyörögte fel magát. Természetesen nem volt elég egy kör, a harmadiknál már szigorúan néztem rá. Kicsit durcás volt, de Jimin egy nagy vattacukor csodával gyorsan megbékítette. Én sem voltam még sosem itt, és csak ámultam a látnivalókon. Jimin egy óvatlan pillanatban megfogta a kezem, és többé nem engedte el. Úgy sétáltunk, mint egy család. EunJi képes volt azt kérni, hogy Jimin vegye a nyakába, mert akkor többet lát. Lepisszentettem, de ez a vigyorgó pasi egy pillanat alatt emelte a magasba. A kislány csak sikongatott és összeborzolta a haját, ahogy kapaszkodott. Nem kicsit voltam féltékeny, hiszen Jimin két kézzel fogta a lábát, hogy biztonságban legyen, ezáltal az én kezem társ nélkül maradt. Elszorult a szívem, és elhessegettem ezeket a gondolatokat, hiszen lehet, hogy apa és lánya ők ketten, és én ezt nem bírálhatom felül.
Jimin látta, hogy bánt valami, ezért megállt.
- Valami baj van, SoRa? Nem érzed jól magad?
- Nincs semmi baj ..... és nagyon jól érzem magam. Csak ....
- Csak?
- Féltékeny vagyok – súgtam közelebb hajolva hozzá.
- Féltékeny? Kire? – csodálkozott.
- Semmi, csak .... boldog vagyok, hogy ilyen jól megértitek egymást – hajtottam le fejemet.
- SoRa .... olyan butus vagy – és hozzám hajolt, egyik kezével EunJi lábát fogva még erősebben, másik kezével átölelt, majd egy apró kis csókot adott. Persze ez a kis izgága azonnal észrevette és tapsikolni kezdett örömében.
- Tudtam én ....
- Mit tudtál, pöttöm? – kérdezte tőle Jimin és levette nyakából. EunJi megfogta kettőnk kezét és lehúzott magához.
- Hogy ti szerelmesek vagytok! – és mindkettőnk arcára adott egy ragacsos vattacukros puszit.
- De tudod, hogy ez titok, nem mondhatod el senkinek! – emelte fel kezét Jimin.
- Lakat a számon – és kis kezével le is zárta a száját.
- Nem vagytok éhesek? – terelte el Jimin azonnal más irányba a dolgokat.
Egy kis pizzát ettünk, a hawaii mindhármunknál nyerő volt. Kíváncsi voltam, mit talált még ki Jimin a délutánra. A földszintre sétálva választ is kaptam ki nem mondott kérdésemre, amikor a korcsolyapálya felé vettük az irányt. Gyerekkorunkban SoYoung-gal sokat jártunk a műjégpályára, a kezdeti esések után nagyon jól belejöttünk. A fájdalmas emlékek könnyet csaltak a szemembe, de sikerült elfordulnom és eltüntetnem őket.
EunJi boldogan ült a padra és húzta lábára a bérelt korcsolyát. Sosem vittem még el, bár terveztem, hogy megtanítom. Először két kezét megfogva róttuk a köröket, majd elengedtük, hogy egyedül is próbálkozzon. Nagyon ügyesen csúszkált közöttünk, és kipirult arca ragyogott a boldogságtól. Az idő gyorsan telt, észre sem vettük, hogy már több mint két órája a jégen voltunk. Jimin amikor csak tehette, a kezemet fogta, vagy átölelt, és még egy-két csók is elcsattant. Olyanok voltunk, mint egy család.
A hazafelé vezető úton EunJi hozzám bújt, és bizony el-elbóbiskolt. Fárasztó nap volt, de nagyon jól éreztük magunkat. A lakásba Jimin már karjaiban hozta fel, és ahogy el akart tőlünk búcsúzni, meglepve hallottuk a pöttöm álmos szavait.
- Mikor mesélsz legközelebb?
- Szeretnéd ha mesélnék neked?
- Igen – fűzte szorosabbra kicsi kezeit Jimin nyaka körül.
Ennek a kérésnek bizony ki tudott volna ellenállni, mint ahogy Jimin sem tudott. Egy gyors fürdés után EunJi nagyokat ásítva feküdt ágyába, hogy az álomba ringató mesét hallgassa. A felénél sem tartottak, mikor elnehezedett szemhéjai véglegesen lecsukódtak és az álmok mezejére vitték őt.
- Kérsz egy teát? – fordultam felé, ahogy becsukta maga mögött az ajtót.
- Igen, köszönöm.
Az elkészült forró italt a nappaliba vittem, és elhelyezkedtem a kanapén. Jimin a tea helyett a kezem után nyúlt és magához húzott. Olyan jó érzés volt hozzá bújni, s érezni ölelő karjait, és az a parfüm illat .... még mindig felkorbácsolta vágyaimat. Óvatosan simogatta oldalamat, ujjaival apró köröket rajzolt kezemre. Jóleső borzongás futott végig rajtam, amit észre is vett.
- Fázol?
- Nem .... ez miattad van – majd felültem és ölébe helyezkedtem.
- SoRa ..... – de most kezembe vettem az irányítást, és én kezdeményeztem a csókot. Először csak gyengéden, majd ahogy a vágyam felülírt mindent, egyre jobban elmélyítettük. Jimin puha ujjai már a pulóverem alatt simogatták meztelen bőrömet, libabőrössé varázsolva mindenütt, ahol hozzám ért. Hirtelen megemelte csípőmet és odébb ültetett. Tudtam miért, éreztem.
Újabb sikeres ismerkedős nap, tényleg olyanok, mint egy család. De azok lesznek? Vagy valami közbejön? És vajon Jimin ismét ottmarad vagy hazamegy? :))
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
