SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Ahogy hazaértem a hideg lakásba és kipakoltam a táskámból, egy forró fürdőre volt szükségem. A méretes kádban elmerülve lehunytam szemeim, és nemcsak a víz volt forró, hanem a gondolatok is, amelyek fejemben kavarogtak. Egyfolytában az elmúlt két nap szenvedélyes éjszakája jutott eszembe, és SoRa kéjes kis sóhajai visszhangoztak fülemben. Elég volt magam elé idézni kívánatos testét, melyet én birtokolhattam először, és a forróság máris jelentkezett derékon alul. Kipattant szemem és gyorsan megfürödtem, hogy eltereljem gondolataim más irányba.
Pizsamámat magamra öltve a kanapéra heveredtem, és kezembe vettem telefonomat. Vajon ha felhívnám, tudna beszélni? Nem, ha ott a kislány, nem tudná megmagyarázni kivel is beszél. Akkor csak egy üzenet. Nem haboztam, bepötyögtem az üzenetet és rányomtam a küldés gombra. 'Hiányzol' csak ennyit írtam. Nem kellett sokáig várnom, megérkezett a válasz. 'Te is nekem' Mint egy kamasz, éppúgy vigyorogtam, miközben a telefont mellkasomhoz szorítottam. 'Jó éjt, és álmodj szépeket! Szeretlek' küldtem a következő üzenetet, és erre is választ kaptam. 'Én is szeretlek' Most már valóban jót fogok aludni. De ha mellettem lehetne, akkor még jobban.
- SoRa –
A hétfői munkakezdést csak azért vártam annyira, hogy találkozzam Jimin-nel. Megbeszéltük, egyelőre nem hozzuk nyilvánosságra a kollégák előtt, mi is van közöttünk. Amikor megláttam reggel abban a szédületes fekete öltözetben, igen erősen el kellett terelni a gondolataimat róla. Kimentem, hogy készítsek egy kávét, amivel feldobhatnám a reggelt, de nem sokáig maradtam egyedül.
- Szia – és már ölelte is át derekam, hogy egy kis puszival köszöntsön.
- Szia, készítsek neked is?
- Igen, jó lesz.
- Jimin, arra gondoltam, hogy a hétvégén ..... eljöhetnél hozzánk. Addig én megpróbálom EunJi-t felkészíteni.
- Köszönöm. De .... addig nem láthatlak csak itt? – kérdezte szomorúan.
- Jimin, tudsz várni a hétvégéig? Aztán meglátjuk, hogyan lesz.
- SoRa, én mondtam neked, hogy nem csak addig kellettél. Én többet szeretnék. Szeretnék veled együtt feküdni, reggel együtt kelni, együtt kávézni, én .... veletek akarok lenni – mondta miközben megfogta kezeim és mellkasához húzta.
- De nem biztos, hogy a te lányod ....
- Te most azt hiszed, csak akkor kellenétek, és csak akkor fogadnám el, ha az enyém lenne? Ilyennek ismersz? – kérdezte csalódottan.
- Nem, csak nem akarom, hogy kényszernek érezd.
- SoRa, sosem érezném kényszernek. Később úgyis – nyelt egy nagyot – lennének testvérei. Én gyerekeket szeretnék tőled.
- Jimin .... – könnyeimmel küszködve néztem szemébe, és azok a gyönyörű íriszek nem engedték tekintetemet. Lassan emelte kezét arcomhoz, hogy végig simítson rajta, majd lágyan megcsókolt.
Egész héten a hétvégén járt az eszem, vajon EunJi hogyan fogadja majd Jimin-t. Játék közben beszélgettünk, elmeséltem neki, hogy lett egy új kollégánk, akit én már régóta ismerek, mert egy iskolába jártunk.
- Akkor anyát is ismerte?
- Igen – nyeltem nagyot – osztálytársak voltak.
Minél jobban közeledett a szombat, annál izgatottabb lettem. Mi van, ha EunJi olyat kérdez, ami Jimin számára kellemetlen lesz? Mi van, ha nem tetszik neki Jimin? Bár .... kinek ne tetszene .... Először arra gondoltam, elhívom Binit is, legyen itt egy villámhárító is veszély esetére, de aztán elhessegettem. Minden rendben lesz.
Elérkezett a várva várt nap. Délelőtt sütöttünk EunJi-vel, majd kitakarítottuk a lakást. Készítettünk egy kis nasit az asztalra, gyártottunk limonádét és narancslét. Nem akartam kiöltözni, de a hétköznapi otthoni ruhámat lecseréltem egy kényelmesebb farmerra és kötött pulóverre. EunJi egy cicanadrágot húzott, és büszkén öltötte magára a HeiMin-től karácsonyra kapott nyuszis kapucnis pulóverjét. So .... látod, minden rendben lesz.
A kaputelefon csengése riasztott gondolataimból, és hangját meghallva nagyot dobbant a szívem. Beengedtem, és hamarosan már az ajtónál csengetett.
- Szia – köszöntöttem, és majd elájultam attól, amilyen észvesztően kinézett. Pedig csak egy fekete farmer volt rajta, hozzá kék színekben játszó kötött pulóvert húzott.
- Szia – válaszolt, és közel hajolt, hogy egy csókot lopjon tőlem. Féltem, hogy EunJi meglátja, de nem tudtam időben elhúzni a fejem. Mint egy áramütés, úgy szaladt végig rajtam az érzés. Míg a kabátját levette, ismételten nem hagyta ki, hogy ne érintse meg karomat, és csak ennyit súgott – Hiányoztál.
A nappaliban EunJi kíváncsian várta vendégünket, aki legalább olyan kíváncsi tekintettel fürkészte a kislányt. Hiszen ..... lehet, hogy az övé.
A beszélgetés kicsit nehézkesen indult, de EunJi édes volt nagyon. Persze a Jimin-től kapott plüss kutyus sokat segített, hogy azonnal szóba elegyedjen vele. Csacsogott, mindent tudni akart, és bizony az ütő is megállt bennem, mikor elhangzott a már délután is feltett kérdés.
- Akkor te ismerted anyukámat is? – mire én ijedten néztem Jimin-re. Láttam, hogy nyelt egy nagyot, és talán az élete is lepergett előtte, de hősiesen válaszolt.
- Igen, ismertem, egy osztályba jártunk.
- És az apukámat isismerted?
Hát, erre a kérdésre nem voltak felkészülve. Vajon mi lesz a válasz? A kislány egy tünemény egyébként ....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
