SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
- SoRa, kicsim ..... gyerekünk lesz ..... neked és nekem .... – átöleltem majd felkaptam és megpörgettem.
- Tegyél le, el fogunk esni ... - kérlelt nevetve, mire szenvedélyes csókba hívtam. Készségesen simult karjaimba, és a vágyunk hamar az egekig korbácsolódott. Nem sok hiányzott, hogy felkapva a hálószobába vigyem, és lehámozva ruháját tetőtől talpig végig ne csókoljam, hogy a folytatásról ne is beszéljek. A levélben ugyanis feketén-fehéren az állt, hogy minden kétséget kizáróan az apa Park Jimin. Tehát én. Én vagyok az apa. Gyerekem lesz! Kimondhatatlanul boldog érzés, hogy az imádott nő a szerelmünk gyümölcsét hordja szíve alatt, egy új élet növekszik benne, akiről immáron biztonsággal állítható, hogy az enyém. Apa leszek ..... Apa leszek! EunJi milyen boldog lesz ha megtudja, hogy kistestvére érkezik!
Az életünk ettől kezdve valóban megváltozott. Közös életet tervezgettünk, családként gondolkoztunk. Az én albérletemet visszamondtuk, és egyelőre SoRa-hoz költöztem. Tudtuk, hogy ez a lakás már kicsi lesz négyünknek, ezért bújtuk a hirdetéseket. Mark-nak mindenhol voltak kapcsolatai, így a segítségével kedvező áron tudtunk venni egy nagyobb lakást. Fájó szívvel hagytuk ott a régit, hiszen annyi emlék kötött oda.
Az elmúlt hetek történései arra ösztönöztek, hogy életem egyik legfontosabb eseményét előbbre hozzam. Nem akartam, hogy a gyermekünk házasságon kívül szülessen, ezért minél hamarabb meg akartam kérni a szerelmem kezét. Néha tárgyalás ürügyén elszöktem a munkahelyről, természetesen HoSeok tudtával, és az ékszerüzletek felé vettem az irányt. Már a másodikban megtaláltam azt, ami illett a barátnőmhöz. Nem akartam hivalkodó, hatalmas gyémántköves gyűrűt, tudtam, hogy SoRa nem szívesen viselné. Egy szolidabb, kisebb köves ékszert kiválasztva, megnyugodva rejtettem kabátom zsebébe a kis dobozkát.
Biztos voltam benne, hogy SoRa igent mond majd, és azt is tudtam, hogy ezt az élményt szeretné a barátaival megosztani. Ezért Seoul egyik felkapott, ám nem zsúfolt éttermében asztalt foglaltam szombat estére kilenc főre. Mivel a tavasz vége felé jártunk, a májusi éjszakák kellemes meleggel jelezték, hogy bizony erőteljesen kopogtat a nyár. Ezért nem fog problémát jelenteni, hogy a Ryunique étterem a Han folyó partján van, terasszal, és rálátással a Banpo Bridge-re. A szökőkutakkal teli kivilágított híd tökéletes háttér lesz a lánykéréshez.
Mindenkit beavattam, SoRa úgy tudta, csak egy közös baráti vacsora lesz. Bizonyára gyanakodna, ha csak kettesben mennénk, de én meglepetést akartam.
A többiekkel ott beszéltük meg a találkozót, a teraszra kilépve Mark és Bini fogadott bennünket. Meglepődtem, hogy őket kettesben találtam. Hamarosan teljes létszámban ültük körül az asztalt. Az étel isteni volt, egy falatot sem tudtam volna már leerőltetni a torkomon. Persze ehhez nagyban hozzájárult izgatottságom, mert valljuk be, az ember nem minden nap készül élete legnagyobb döntését meghozni.
- Köszönöm, hogy eljöttetek – fordultam barátainkhoz – remélem mindenkinek ízlett a vacsora.
- Úgy érzem, kipukkadok – dőlt hátra HeiMin, miközben a pincér az asztalra helyezte az előre megbeszélt pezsgőt és mindenkinek öntött a poharába egy keveset.
- Talán ünneplünk valamit? – kérdezte meglepetten SoRa. Megvártam, míg a pincér távozik, és felé fordultam.
- Mikor öt évvel ezelőtt elmenekültem, nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy ez a mai nap eljön egyszer. Akkor gyáva voltam. Életem egyik legjobb döntése az volt, hogy engedtem HoSeok hívásának, és hazajöttem, így találkozhattam újra veled. A második legjobb döntést most fogom meghozni. Bizonyos események arra ösztönöztek, hogy kicsit megsürgessem a dolgot, de most nem leszek gyáva. SoRa ..... – és ekkor kezét megfogva féltérdre ereszkedtem előtte. – Már most is a világ legboldogabb férfija vagyok, hogy enyém a szerelmed, hogy gyermeket vársz tőlem, de ha van még nagyobb boldogság, amit el lehet viselni, az az lenne, ha most egy igent mondanál nekem.
Már amikor térdre ereszkedtem előtte, akkor sejtette miről van szó. Szeme könnyektől csillogott, és egyben ragyogott a boldogságtól. Igen, ez az én szerelmem, aki örökre az enyém lesz, akivel együtt fogjuk leélni az életünket sok gyerekkel és még több unokával.
- SoRa, ugyanolyan szerelmes vagyok, mint öt évvel ezelőtt. Veled akarom tölteni minden percem, melletted akarok ébredni, és nem baj, ha kócos a hajad ..... én imádom. Veled akarom a reggeli kávét meginni, és vigyázni akarok rád, örökké. Kicsim, boldoggá foglak tenni, de ehhez válaszolnod kell előbb – és elővettem a dobozt a zsebemből, majd felnyitottam – SoRa, kérlek légy a párom, a társam, a gyermekeim anyja, légy a feleségem! Mondd, hogy együtt megyünk tovább az úton, legyen az könnyű vagy nehéz, én ígérem, hogy mindig szeretni foglak és örökké melletted maradok!
- Jimin .... én ..... igen, hát persze! – és ezzel nyakamat átölelve egy csókban forrtunk össze.
Apró kis kezeket éreztem derekamon, és azonnal tudtam kihez tartozik. Elengedtem SoRa-t, ujjára húztam a gyűrűt, majd karjaimba emeltem EunJi-t. Kezeit nyakam köré fonva kérdezte egy cuppanós puszi kíséretében.
- Akkor most már tényleg az apukám leszel?
- Igen, EunJi, az apukád leszek – majd magamhoz öleltem a menyasszonyomat is. Most már büszkén mondhatom, hogy Hwan SoRa a menyasszonyom.
- Gratulálunk! – emelték poharukat a többiek, és koccintottunk az újra töltött pezsgővel.
Közben besötétedett, és a szivárvány színeiben játszó vízsugarak gyönyörű hátteret adtak az estéhez. EunJi nemsokára elálmosodott, így mindannyian elindultunk haza. Nem kerülte el figyelmemet, hogy egész este Mark szóval tartotta Binit, és a lány érdeklődve hallgatta barátomat, néha zavartan hajtva le fejét. Csak nem bókokat kapott? Távozáskor is felajánlotta, hogy elkíséri haza, és együtt szálltak a taxiba.
EunJi-t már karjaimban vittem a lakásba, mert természetesen elaludt a taxiban. Gyorsan ágyba tettük, mert az első szenvedélyes éjszakát kívántam eltölteni a menyasszonyommal. Boldog voltam. Nem gondoltam, hogy hamarosan minden összekavarodik majd körülöttünk.
Most akkor megnyugodott mindenki, ugye? :)) Raktározzátok el ezt a fejezetet, mert a következőben .... újra beindulnak az események ....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
