SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Az ajtóban egy szintén talpig feketébe öltözött idősebb asszony állt.
- Asszonyom, jöjjön beljebb! Mi járatban erre? – HoSeok megfogta az asszony karját, és a legközelebbi székhez invitálta. A nő helyet foglalt, majd körbenézett. Hwasa kissé megszeppenve ült a forgószékben. Nocsak, hát van valaki, akitől ő is tart?
- Azt hiszem, nem ismerjük még egymást. A nevem Kang MoonByul, és Oh Sehun anyja vagyok.
Sehun anyja? Mit keres itt? Sosem találkoztam vele eddig. Mindannyian meghajoltunk, ő pedig fejbiccentéssel fogadta köszöntésünket.
- Anyuka, miért jött ....
- Neked nem vagyok anyuka. Nem hozzád jöttem, és nem tudom, hogy egyáltalán te mit keresel itt. Még van merszed .....
- Anyuka, hogy beszélhet így? Most, hogy a drága férjem ....
- Ki ne ejtsd a szádon a fiam nevét! Mindketten tudjuk, hogyan lett a férjed.
- Épp ezért talán meg kellene válogatnia a szavait – váltott Hwasa hangnemet. Hogy beszélhet így egy idős asszonnyal, aki most jött a fia temetéséről? Nincs ebben a ribancban semmi tisztelet? – Hogy miért jöttem? Körbenézek a cégemnél – és kéjesen végigsimította az asztalt maga előtt.
- A te céged? Sosem lesz a tiéd!
- Márpedig az enyém lesz, hisz én vagyok drága Sehun-om özvegye – és letörölte nem létező könnyét.
- Ehhez azért nekem is lesz néhány szavam. Most pedig takarodj innen, nem akarlak itt látni!
Miután Hwasa sértetten elviharzott és bevágta maga után az ajtót, az idős asszony megszólalt.
- Melyikük Hwan SoRa?
- Én vagyok, asszonyom – válaszoltam és ismételten meghajoltam. Miért keres engem?
- A hölggyel szeretnék beszélni, négyszemközt. A többiek kérem hagyjanak magunkra – mire szép lassan elindult mindenki kifelé. Jimin megsimogatta arcomat és azt mondta, minden rendben lesz, odakint fog várni. De valami azt súgta, neki is benn kell maradnia, ezért Kang asszonyhoz fordultam.
- Asszonyom, kérem, engedje meg, hogy a munkatársam Park Jimin maradjon. Ő a vőlegényem, és nincs előtte titkom. Bár el sem tudom képzelni, miért szeretne velem beszélni.
- Rendben, legyen úgy. Foglaljanak helyet, kérem! – leültünk, és rövid ideig csak csendben néztünk egymásra. Jimin egy pillanatra sem engedte el a kezem.
- Asszonyom, megtudhatnám, hogy miért akar velem beszélni?
- Kedves SoRa, engedje meg, hogy így szólítsam. Egy fájdalomtól megtört szívű anya szól most önhöz. Tudom, hogy mit tett a fiam, HoSeok elmondta. Egy anya számára nincs rossz gyerek, de amit a fiam cselekedett, megbocsáthatatlan. Én mégis azt kérem, bocsásson meg neki! Hadd leljen megnyugvást, hogy feloldozást nyerjen bűnei alól. Mert van neki. A középiskola utolsó éveiben változott meg, csak a lányok, a bulik érdekelték. Az apja már beteg volt, én pedig nem tudtam elég szigorú lenni hozzá. Amikor magamra maradtam, átvette ezt a céget, de nem foglalkozott vele. Nem akarta ezt csinálni, a kosárlabda volt az álma. Egy jó barátom ajánlotta HoSeok-ot, kiváló szakember, és vele nagyon jól jártunk. A cég fejlődött, és tudom, hogy önnek, kedves SoRa, szintén sokat köszönhetek. A fiam helyett háttérben én voltam a csendestárs, ismerem a sikeres Elisan kampányát. A fiam csak arra használta a céget, hogy minél több profitot vegyen ki belőle, amiből thai bordélyokban dorbézolhat. Igen, tudom, hogy miért járt Bangkok-ba, és azt is tudom, hogy ott rászokott a kábítószerre. – hirtelen köhögni kezdett.
- Jól van, asszonyom? Hozok egy kis vizet önnek – ugrott Jimin a másik asztalnál levő flakonhoz, majd lecsavarva tetejét öntött belőle egy pohárba. Az asszony kortyolt belőle néhányat, majd letette.
- Köszönöm – nézett hálásan Jimin-re. – Ez a kis kitérő után hadd mondjam el, miért jöttem. A fiam három nappal ezelőtt rengeteget ivott otthon. Gyanítom, hogy mást is vett magához. Aztán bejött ide. Hogy kivel és mit beszélt, nem tudom, de két óra múlva hazatámolygott, és teljesen magán kívül volt. Azt ordítozta, hogy örülhetek, mert bármennyire is nem akarta, mégis van egy fattya – összerándult a gyomrom erre a kijelentésre, de hallgattam tovább – Azt hittem, hogy ez a Hwasa valamilyen módon mégis rávette őt egy gyerekre, de közölte, hogy egy középiskolás kis kalandjából van egy lánya. Magához vette a kocsikulcsot, és elrohant, de távozáskor még annyit kiáltott, hogy légy átkozott Hwan SoRa!
Jimin-re néztem, és mérhetetlen aggódást láttam szemeiben. Adott egy puszit arcomra, én csak annyit súgtam, jól vagyok.
- Kedvesem, azért vagyok itt, hogy talán tud nekem mondani valamit erről. Ne haragudjon, hogy a vőlegénye előtt kérdezem, de önnek van gyereke a fiamtól? – reményt és egyben fájdalmat láttam meggyötört arcán. Tudtam, hogy egyszer mégis ki fog derülni, de nem hagyhattam őt bizonytalanságban. Ő tulajdonképpen EunJi mamája, és én nem foszthatom meg az unokájától.
- Mondd el bátran, itt vagyok veled .... – biztatott kedvesen Jimin.
- Valóban jól mondta a fia, hogy van egy lánya. Azonban nem én vagyok az anyja, hanem a nővérem.
- És találkozhatnék a nővérével valahogy?
- Vele sajnos már nem tud. Öt évvel ezelőtt a szüleimmel együtt meghalt egy balesetben. Egy részeg sofőr beléjük rohant. – Láttam, hogy izgatott lesz, mintha fel akart volna állni, és nehezen vette a levegőt.
- Hogy hívták a nővérét?
- Hwan SoYoung – az asszony ölébe ejtette kezét, majd szívéhez emelte. Láttam, hogy küzd az érzelmeivel, de nem tudtam, miért érdekelte, hogyan hívták a nővéremet. Aztán váratlanul felállt, majd a székbe kapaszkodva letérdelt.
- Asszonyom, mit csinál? Álljon fel, kérem! – ugrottunk oda mindketten, hogy felsegítsük, de nem engedte. – Kérem, üljön vissza!
- Nem, nem – és csak rázta fejét. – Oly nagy bűnt követtem el ön és a családja ellen, talán sosem érdemlek megbocsátást. Az a baleset .... öt évvel ezelőtt ....
Nos, úgy hiszem említettem valamit az események felpörgéséről és a szálak kibogozásáról. Ez most így a végéhez vészesen közeledve megkezdődött. Szerintetek mit akar az asszony elmondani?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
