SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Megszólalt a telefonom, és Bini nevét láttam a kijelzőn.
- Sziasztok (Szia unni) Hát te nem alszol még? (Bini most mesél) És ugye szót fogadtál neki? (Igen) Akkor ezért majd viszek neked ajándékot (De jó lesz!) Add most oda keresztanyának a telefont egy kicsit. Jó éjszakát EunJi, szép álmokat! (Jó éjszakát neked is, unni!) Minden rendben van? (So, egy fél napja mentél el, ne aggódj már annyit! Persze, hogy minden rendben van! És te? Jól telt a napod?) Igen, egész délután a sípályán voltunk. (És Jimin hogy viselkedik veled?) Nem igazán beszéltünk, mintha kerülne. Bár érdekes, mert egy szobában vagyunk. (Mi?! Egy szobában vagy Jimin-nel?) Igen, így jött ki. Nem akartam, hogy HeiMin és JungKook külön legyenek. Ők mégis egy pár. (SoRa, ha már egy szobában vagytok, nem akarsz beszélni vele? Nem akarod neki elmondani?) És mégis mit mondjak neki? Hogy ötven százalék esélye van annak, hogy az ő gyerekét nevelem? Sosem szabad megtudnia. (Egyszer meg kell tudnia. Örökké nem titkolhatod, és talán EunJi-vel is jól bánna) És ha nem az övé? Hanem Sehuné? Bini, nem akarom EunJi-t kitenni ennek. (Gondold meg, talán még segítene is abban, hogy összejöjjetek.) Nem tudom. Hazudnék, ha azt mondanám, nem kavarta fel az érzéseim. Tudod, hogy mit érzek iránta. De félek, ha ezt megtudja, csak elüldözném. Most, hogy itt van, boldog vagyok. (SoRa, annyira szeretném, ha végre megtalálnád a boldogságot.) Ha az van megírva, meg fogom találni. Holnap beszélünk. Jó éjt Bini!
Mintha az ajtót hallottam volna, de nem jött még Jimin. Ha ezt a beszélgetést meghallotta volna, a következmények végzetesek lennének. El kell titkolnom előle, ameddig csak tudom.
- Jimin –
A borozgatás és az egész délutános síelés jól elbágyasztotta a társaságot. Mindenki ivott, egyedül SoRa nem. EunSan ismételten belekötött, vajon kinek ígérte meg, hogy nem iszik alkoholt, mire a lány azonnal válaszolt, hogy a nővérének. Elkomorodva néztem rá, és ő is felém tekintett. Tudtam, hogy mindkettőnknek ugyanaz járt a fejében. A végzősök bálja, amikor minden összekavarodott.
Szép lassan mindenki távozott, hagytam, hogy gyönyörű szobatársam nyugodtan el tudja magát rendezni. Megittam még egy pohár bort, majd lassan elindultam felfelé. A szobánk elé érve beszélgetés zaja hallatszott ki, és én óvatosan nyomtam le a kilincset. Bár ne tettem volna. SoRa telefonon beszélt valakivel, könnyen rájöttem, csak SuBin és a kislány lehetett.
Aztán valami megütötte a fülemet. 'Ötven százalék esélye annak, hogy a gyerekét neveli'. Kinek? Aztán egy név, Sehun, aki a másik ötven százalék. SoRa lefeküdt Sehun-nal?! És valaki mással is? És azért nem tudja ki az apa, mert egymás után történt? Nem, ez nem ... SoRa nem volt ilyen sosem. Valakiről meg úgy beszélt, hogy felkavarta az érzéseit, és valamit érez iránta. Ez .... talán én lennék? Vagy Mark?!
Óvatosan becsuktam az ajtót, és összezavarodott gondolataimmal visszamentem a konyhába, hogy igyak egyet. Öntöttem egy pohár narancslevet, majd leültem a kanapéra. Nem sokáig maradtam, majd megölt a kíváncsiság. Újra elindultam és határozottabban léptem a szobába, hogy biztos észrevegye.
- Megjöttél? – kérdezte mosolyogva.
- Azt hiszem, ideje eltenni magunkat holnapra. Nem tudom HoSeok milyen programot talált ki. – ezzel összeszedtem a pizsamámat és elvonultam lezuhanyozni.
A forró víz alatt továbbra is kavarogtak a hallottak a fejemben, semmivel nem lettem okosabb. Mérhetetlen féltékenység fogott el ha arra gondoltam, már ketten is megízlelhették SoRa csodás ajkait, hogy a többiről ne is beszéljünk. Mekkora egy balfasz voltam! Dühömben a tusoló falára ütöttem és elhatároztam, ha visszamegyek a szobába, beszélek SoRa-val.
Magamra kaptam a hosszú pizsamám, még jó hogy ezt tettem el, mégsem flangálhattam előtte egy szál boxerben. A szobában csend volt, de éreztem, hogy a lány nem alszik.
- SoRa?
- Hmm?
- Alszol?
- Akkor hogy válaszoltam volna? – kuncogott.
- Akkor úgy kérdem, álmos vagy?
- Nem. – tehát ő sem tud aludni.
- Beszélgethetünk?
- Igen.
- Aranyos a kislányod nagyon, de .... – szakítottam félbe mondandómat.
- De?
- Nem igazán hasonlít rád, talán inkább .... az apjára. - Nem érkezett válasz, de a szapora lélegzetvételből és a fészkelődéséből arra következtettem, valamire rátapintottam. – De ha nem akarsz beszélni róla ....
- Most .... inkább nem.
- Nem tudtam, hogy mi történt a szüleiddel és .... a nővéreddel. Sajnálom. Hogy tudtál boldogulni .... azok után?
- Egyedül maradtam, de SuBin mellettem volt.
- Egyedül? Hát nem .... ? Hm, semmi – Nem értettem, hogy-hogy egyedül maradt, hiszen valaki volt, és a kislány is ..... Nem tudtam összerakni a képet, valami hiányzott.
- SoRa ... én .... szeretnék bocsánatot kérni.
- Miért?
No most aztán gondolkozhat Jimin, mi is történt öt évvel ezelőtt .... A következő részben sok minden ki fog derülni ..... :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
