the neighbour ~ jjk | ✔

Prológus

– Yena! – hallottam meg anya hangját már másodjára, viszont még mindig nem volt elég erőm ahhoz, hogy felnyissam a szemeimet. – Itt van Sua, szóval kérlek szépen fáradj ki a szobádból.

Nyögtem egy hatalmasat, majd erőt vettem magamon, hogy felkeljek. Eddig fel sem tűnt, hogy nem is az ágyamban aludtam, hanem sikerült ismét az íróasztalomnál kidőljek, miközben az egyik érettségi tételt dolgoztam ki.

– Áu – dörzsöltem meg a nyakamat, amikor feltápászkodtam a székemről. Elaludtam, király.

Így ballagtam ki a nappaliba, ahol már Sua várt rám. Nem értettem, hogy miért nem jött be a szobámba, ahogy azt mindig is szokta, de amikor megpillantottam az ölében ülő Suzyt, a kis csivaváját, azonnal leesett, hogy megbeszéltük, hogy elvisszük őt sétáltatni a délután folyamán. Az órára pillantottam és képzeletben fejbe is csaptam magam, mert már egy óra is elmúlt.

– Tíz percet kérek! – mutattam fel a mutató ujjam, majd olyan gyorsasággal rohantam vissza a szobámba, mintha kergettek volna.

Nem volt erőm még sminkelni sem, ezért csak gyorsan összefogtam a hajamat, majd felhúztam egy hosszú nadrágot és egy fekete pólót. Kevesebb, mint tíz perc múlva már a cipőmet és a farmerkabátomat rángattam magamra, mert azért még nincs olyan meleg kint, hiába van már április közepe.

– Majd jövök – intettem anyának, aki csak bólintott egyet, mert éppen a kedvenc sorozatát nézte a tévében, ezért nagyon koncentrált.

– Bocsi, nem akartalak felkelteni, de azt hittem, hogy délután egykor már ébren leszel – nevetett fel Sua, mikor kiléptünk a házunkból.

– Ja, semmi baj, csak este megint tanultam – sóhajtottam fel. – Csak legyen már vége ennek a szarnak és vegyenek fel a GNU-ba.

– Ne is mondd, úgy izgulok már most. Pedig még le sem zajlott az érettségi. Olyan rossz, hogy majd csak nyár végén tudjuk meg az eredményeket.

– Ja, addig meg majd ideggörcsöt kapok – nevettem fel, mire barátnőm is csatlakozott hozzám.

– Nyugi, majd kapunk együtt – veregette meg a vállamat.

Nem sétáltunk olyan sokat, csak tettünk egy nagyobb kört, mert időközben kitaláltuk, hogy megnézzük valamelyik kedvenc romantikus filmünket nálam. Mondjuk nem tudom, hogy Suzyval mit akar csinálni, de szerintem el lesz az udvarunkon. Összeráncoltam a szemöldökeimet, amikor befordultunk az utcánkba és a házunk előtt megpillantottam egy hatalmas teherautót.

– Mi a fene? – gyorsítottam fel a lépteimet, hogy minél hamarabb a házunkhoz érjünk.

– Költöztök? – nevette el magát Sua, de most egyáltalán nem találtam viccesnek a kijelentését.

Ahogy egyre közelebb értünk a házunkhoz, észrevettem a nagy teherautón kívül még három személygépkocsit a velünk szemben lévő ház feljáróján parkolni. De hát abban a házban már évek óta senki sem él. Kíváncsian nézegettem a ház bejáratát, hiszen egyetlen alakot sem láttam, csupán a ház előtt parkoló járműveket.

– Ezek szerint új szomszédotok lesz – jelentette ki Sua, amikor már a házunk elé értünk.

– Remek, remélem egy idős házaspár – vontam meg a vállaimat, majd nem is tulajdonítottam több figyelmet a háznak, inkább azon agyaltam, hogy melyik filmet kellene megnéznünk.