the neighbour ~ jjk | ✔

hatvannyolcadik fejezet

Túl nagy volt a csend az utcánkban. Máskor ilyenkor már bőven zajlik az élet, mindenhol emberek mászkálnak, most viszont egy lélek sem volt kint rajtam kívül. Nem nagyon volt kedvem hazamenni, mert túl közel volt hozzám a szomszéd ház és még véletlenül sem szerettem volna valamelyik egyetemistával találkozni. Jungkook azt mondta tegnap, hogy elköltözik, én még sem voltam benne teljes mértékben biztos. Nem nagyon lepődnék meg, ha visszament volna a többiekhez bulizni, miután elviharzott Gayoon házából. Meg amúgy is, pár napja még tehetetlen volt, hogy mégis hova költözhetne, most meg hirtelen talált valamilyen helyet, ahol lakhat?

Vettem egy hatalmas levegőt, mielőtt még beléptem volna a házba. Anya nem reagált semmit a Gayoon által írt üzenetemre, szóval csak reménykedni tudok benne, hogy látta. Mondjuk, ha nem látta volna, akkor tuti szokásához híven vagy hatezerszer hívott volna.

- Hali, megjöttem - kiáltottam el magam, miközben levettem magamról a kabátomat és a cipőmet is a helyére tettem.

- Szia - köszöntek szinte egyszerre a őseim.

- Azt hittük, már haza sem jössz - jegyezte meg apa, mire magamra erőltettem egy apró mosolyt, amikor beléptem a nappaliba.

- Gayoon nem akart elengedni, amíg nem ebédeltünk meg, szóval muszáj volt megvárjam.

- Hogyhogy Gayoonnál aludtál? - jelent meg anya is, aki szokásához híven a konyhában volt.

- Unalmas volt a buli, ezért hamar leléptünk - vontam meg a vállaimat.

- És Jungkook? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Ő még maradt bulizni - hazudtam, de volt valami fura szüleim tekintetében. Úgy néztek rám, mintha tisztában lettek volna azzal, hogy nem mondok igazat.

- Az érdekes - jegyezte meg anya és most rajtam volt a sor, hogy furán nézzek rá. - Csak mert hajnalban becsengetett és megkérdezte, hogy itt aludhat-e.

- Becsengetett? - nyeltem egy hatalmasat és hol anyát, hol apát néztem.

- Nem volt hol aludnia, én pedig nem akartam, hogy az utcán éjszakázzon, ezért belementem, hogy itt aludjon. Azt mondta, hogy összevesztetek, ezért mentél te Gayoonhoz. - húzta fel szemöldökeit anya, majd mellkasa előtt összefonta a karjait.

- Értem - motyogtam, miközben lehajtottam a fejemet.

Nem gondoltam volna, hogy Jungkook majd pont ide fog jönni. A szüleim nem szerették, hiába kezdtek vele mostanában megbékélni. Annak viszont örültem, hogy nem ment vissza a szemben lévő házba és nem bulizott tovább az egyetemistákkal, amíg én egész éjszaka bőgtem miatta. Ezek szerint a szobámban aludt, ami miatt egy kicsit féltem bemenni oda, mert az illatát tuti itt hagyta.

- Min vesztetek össze? - kérdezte apa.

- Csak a szokásos - vontam meg a vállaimat. Nem állt szándékomban elmondani nekik, hogy Jungkooknak gyereke van, mert az csak rontana a helyzeten. - A haverjai nem igazán örültek annak, hogy együtt vagyunk és minden áron szét akartak minket választani. Azt hiszem, hogy sikerült is nekik. - eresztettem el egy szomorú mosolyt.

- Korán reggel elment, hagyott egy üzenetet a konyhapulton, amiben megköszönte, hogy itt aludhatott. A motorját még itt hagyta, mert kocsival viszi át a cuccait az apjához és visszajön majd a motorjáért is. - mondta apa.

- Az apjához? Jungkook Busanba költözik? - kérdeztem és éreztem, hogy teljesen kiszáradok.

- Reggel beszéltem vele és azt mondta, hogy igen. Mindenképp el akart költözni a szomszédból, máshova meg nem tud költözni.