the neighbour ~ jjk | ✔

huszonegyedik fejezet

Tényleg csak egy kicsi kellett ahhoz, hogy kitépjem Jungkook szájából a cigijét és a nappali padlójára hajítsam, utána pedig addig tapossam, amíg át nem lyukasztom még a betont is.

Alapjáraton nem zavart volna, viszont beállított fél tíz körül, hogy menjek át hozzájuk mert buli van. Erről egy szót sem szólt előtte, plusz hajat is mostam már, így csak álltam előtte az egyik leggázabb pizsamámban és hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kellene reagáljak. Aludni terveztem jó hamar, mert szombaton, azaz holnap ugye osztálybuli lesz, viszont Solji, Jae és a barátnője is ott volt a piercinges sráccal, így egyszerűen nem bírtam nemet mondani nekik. Már csak az idegesít fel még jobban, hogy Jungkook konkrétan rám sem nézett, miután beléptünk a házukba és látszik rajta, hogy valami baja van, csak éppenséggel nem képes elmondani. Kellemetlenül is éreztem magam, hiszen Mina szokásához híven megint nyomult a barátomra, aki folyamatosan pakolta arrébb a kezeit, de még ezek után sem értette a célzást és folytatta. Megbántam, hogy eljöttem, mert az egy dolog, hogy mindenki jól érezte magát, én feszengtem és kétségbeesetten próbáltam Jungkookkal szemkontaktust kialakítani, viszont ő rendesen ignorált.

– Nem kérsz egy pohárral? Be vagy feszülve. – nyújtott felém egy piros műanyag poharat Jae, viszont én megráztam a fejem. – Biztos?

– Nincs kedvem inni – vontam meg a vállaimat.

– Ez igazán szomorú – húzta el a száját. – Miért van ilyen rossz kedved?

– Szerinted? – kérdeztem a szokottnál kicsit flegmábban, mire azonnal leesett neki, hogy Jungkookról van szó.

– Ma egész nap így viselkedik. Nekem sem volt hajlandó elárulni, hogy mi a baja, de ma egy flegma pöcs.

– Még csak rám sem néz. Nem értem, hogy akkor miért akarta, hogy átjöjjek? – kérdeztem Jaetől, aki megvonta a vállait.

– Miért nem hívod félre beszélni?

– Mert úgy sem fog jönni.

– Akkor csinálj úgy, mintha haza mennél. Akkor biztosan utánad fog menni. – adott egy teljesen jó ötletet.

– Oké, ez nem is rossz ötlet – bólintottam egy aprót. – Köszi.

– Ugyan – legyintett egyet. – Annak semmi értelme, hogy ő iszik meg cigizik, te pedig csak itt ülsz, mint egy darab szar és nézed őt.

– Akkor azt hiszem, hogy én megyek is – mondtam egy fokkal hangosabban, hogy a többiek is hallják.

– Már is? – kérdezte Jae, mintha valóban meglepődött volna.

– Fáradt vagyok, szóval aha. Nektek további jó bulizást. – tápászkodtam fel a földről, majd anélkül indultam meg az ajtó felé, hogy Jungkookra néztem volna.

A többiektől egy intéssel és egy mosollyal köszöntem el, viszont a piercingest most szándékosan ignoráltam, ahogyan ő is tette velem. Eleresztettem egy apró mosolyt, amikor meghallottam, hogy a nevemet mondja, viszont makacs voltam és azért sem álltam meg. Pontosan az út közepén sikerült utolérnie, megragadta a könyökömet és úgy állított meg.

– Már is mész? – kérdezte, miközben hátrálni kezdett, hogy azért mégse az út közepén beszéljük meg a dolgokat. Már ha egyáltalán megbeszélünk akármit is.

– Mert minek maradjak? Folyamatosan csak cigizel, piálsz és rám sem nézel. Ezért igazán megérte átrángatni engem. – kérdeztem tőle.

– Cigizek és piálok, mint mindig és csomószor rád néztem, szóval nem értem, hogy miről beszélsz.

– Részeg is vagy, inkább tényleg megyek – motyogtam, majd ismét elindultam a házunk felé, de Jungkook most a karomnál fogva tartott vissza.

– Kérlek, ne menj. Csak szükségem van a közelségedre, ezért hívtalak át.

– Mi történt? – fordultam vele szembe.

– Nem lényeg – vonta meg a vállait. – Nem aludhatok ma nálad?

– Anyáék otthon vannak – motyogtam, mire ő rávágta, hogy nem a szüleimmel akar aludni, hanem velem. Hát, ez jogos, de attól még nem értem, hogy mi ez a hirtelen szeretethiány.

– Yena, kérlek – vett egy mély levegőt. – Nem akarok a többiekkel lenni.

– Elmondod, hogy mi a baj, ha nálam aludhatsz? – próbáltam kompromisszumot kötni vele.

– Talán – eresztett el egy apró mosolyt.

– Jó, rendben van – bólintottam egy aprót, viszont arra nem számítottam, hogy Jungkook odahúz magához és szorosan megölelget.

Miután megbeszéltük, hogy nem fog megszólalni egészen addig, amíg a szobámba érünk, beosontunk a nappaliba, majd a szobámba és szerencsére anyáék már aludtak, így nem futottunk össze velük. Zavartan pakoltam el az ágyamról az újságjaimat, amikben idétlen tesztek voltak – nem azokat töltögettem ma ki unalmamban, dehogy is –, és próbáltam elfogadhatóvá varázsolni a szobámat. Jungkook nem zavartatta magát, elterült az ágyamon és sajnos az előző havi újságot kezdte lapozgatni.

– Ez direkt lányoknak van, szóval nem hiszem, hogy el akarod olvasni – nyúltam az újságért, viszont Jungkook beljebb csúszott az ágyamon, így már nem értem el.

– Top tíz trükk izzadás ellen. Na, ez engem is érdekel! – mondta, majd nekiállt hangosan olvasni, nekem pedig úgy égett az arcom, hogy legszívesebben kiszaladtam volna a szobámból és vissza sem jöttem volna. – Mit néznek meg a fiúk először a lányokon? – olvasta fel a következő nyomtatott betűs szöveget. – fenék és cicik, ezt ki nem tudja? – forgatta meg a szemeit, én pedig továbbra is azzal szenvedtem, hogy elvegyem tőle azt a nyamvadt papírköteget.

– Jungkook, add ide! – nyúltam ismét az újságért, de ő még mindig nem akarta odaadni. – Ne már! Hány éves vagy? – nyafogtam, miközben felmásztam az ágyra és már csak azért is el akartam tőle venni az újságot.

– És te hány éves vagy? – villantotta ki a fogait, majd háta mögé rejtette, amikor a közelébe értem.

– Kérem! – nyújtottam ki a kezemet és hát elhittem, hogy majd oda is adja.

– Vedd el, ha annyira nagyon szükséged van rá – vonta meg a vállait, nekem pedig nem is kellett több; megkíséreltem az újság megszerzését, amiből az lett, hogy ráborultam Jungkookra, ezzel egy rettenetesen kínos helyzetet kreálva. – Béna – kuncogott fel, mire zavartan mellkason csaptam.

Felsikoltottam, amikor hirtelen fordított a helyzetünkön, így már én voltam a matracba süppedve, ő pedig fölöttem támasztotta magát. Olyan hirtelen változott meg a levegő közöttünk, hogy szinte észrevehetetlen volt. Nyeltem egy aprót, amikor Jungkook végigsimított ajkaimon és beharapta a sajátjait.

– Nem akartalak ignorálni – suttogta, miközben ajkaimat bámulta. – Ne haragudj rám ez miatt.

– Nem... nem haragszom –motyogtam, majd tekintetem én is a szájára vezettem.

– Biztosan? – kérdezte. – Mert szívesen kiengesztellek, ha arról van szó.

Akaratlanul is mocskos dolgok jutottak az eszembe és meg sem próbáltam elrejteni a valódi érzéseimet. Jungkook amúgy is olyan intenzív érzelmeket vált ki belőlem, hogy kár lenne egyáltalán elrejteni előle, mert ezzel ő is teljesen tisztában van.

Nem válaszoltam semmit, helyette ismét nyeltem egy hatalmasat. Jungkook kivillantotta fogait, majd lehajolt és nyomott egy puszit a számra. Elhajolt egy picit és csillogó szemeivel egészen a lelkemig hatolt. Szerintem már ettől a nézéstől teljesen benedvesedtem, hiszen olyan irtó édes, de egyben helyes volt, hogy nehezen bírtan épp ésszel felfogni. Lemászott rólam és mutatta, hogy húzzam fel a lábaimat és tegyem őket terpeszbe, én pedig szó nélkül tettem, amit kért. Ismét fölém mászott, viszont most már csak az egyik könyökével tartotta magát. Másikkal fülem mögé túrta az arcomba lógó tincseimet, majd eleresztett egy apró mosolyt.

– Na, mi az? Miért nézel így? – kérdezte, mielőtt még megcsókolt volna.

Nem válaszoltam, csak zavartan lesütöttem a szemeimet és kerültem a szemkontaktust. Izgultam, hogy még is mi fog történni, ugyanakkor nagyon vártam, hogy valami újat mutasson. Hihetetlen, de hiába csak pár napja vagyunk együtt, attól még történtek dolgok közöttünk és azt sem kellene elfelejteni, hogy akárcsak egy érintésétől is teljesen kivagyok. Nem értem, hogy ezt hogy csinálja, de képes elvenni az eszem ilyenkor és csak is ő létezik számomra.

Megéreztem puha ajkait, amint végigpuszilják az arcélemet, majd végre a számra tapadtak. Tarkójánál összekulcsoltam az ujjaimat és úgy húztam közelebb magamhoz. Csípőjét az ölemhez nyomta, ezzel mindkettőnkből sikeresen kiváltott egy apró nyögést. Egyik kezét levezette a hasamhoz, majd a pólóm alá nyúlt és apró köröket rajzolt a felhevült bőrömre. Időközben egyre fokozódott bennem a feszültség, egyik kezét a jobb mellemre vezette. Gyengéden meg is markolta azt, én pedig ismét eleresztettem egy apróbb sóhajt.

– Jó érzés? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót. Testem már most fel akart robbanni, pedig még semmi olyan nem történt. – Levehetem a melltartód?

– Aha – suttogtam, majd vele együtt felültem, hogy könnyebben megszabadulhassunk a pólómtól és a melltartómtól is.

Kicsit feszengve éreztem magam, hiszen felülről még nem látott ruhák nélkül, viszont minden szorongásom elszállt, amikor ismét megcsókolt. Piercingje még mindig hideg volt, viszont már kezdtem hozzászokni az érzéshez.

– Nagyon jó alakod van – mondta, miután elhajolt tőlem és szemeit merészen legeltette a felsőtestemen. – Főleg ezek tetszenek nekem – villantotta ki fogait, miközben ismét melleimre vezette kezeit.

Kopogás zavart meg minket, bennem meg még az ütő is megállt. Jungkook azonnal leszállt rólam és kezembe nyomta a pólómat, én pedig próbáltam emberi kinézetet varázsolni magamnak. Ugye nem hallottak meg semmit? Jézusom, ez nagyon kínos.

– I... igen? – nyeltem egy hatalmasat, amikor feltápászkodtam az ágyamról és az ajtó felé indultam.

Jungkook tök jót szórakozott a kialakult helyzeten, beharapott ajkakkal figyelte, amíg én kishíján meghalok a szégyentől és látszott rajta, hogy próbálja magába fojtani a kitörni készülő nevetést.

– Már is itthon vagy? – hallottam meg apa hangját, mire egy pillanatra muszáj volt megkapaszkodjak valamibe, nehogy összeessek.

– Aha, unalmas volt a buli – motyogtam, majd résnyire kinyitottam az ajtót, hogy még véletlenül se lássa meg a szomszéd srácot az ágyamban.

– Reméljük a mai osztálybuli jobb lesz – eresztett el egy fáradt mosolyt, mire én is magamra erőltettem egyet.

Összerezzentem, amikor rock zene szólalt meg a szobámból és hirtelen azt sem tudtam, hogy mi a fene az, viszont leesett, hogy hallottam már ezt a borzalmas számot többször is. Jungkook csengőhangja a klasszikus Nirvana egyik száma volt és, ahogy az a nagykönyben is meg volt írva; most kellett, hogy valaki felhívja őt.

– Ez mi?

– Ja, új csengőhangot állítottam be – fordultam be a szobámba gyilkoló tekintettel, mire Jungkook azonnal kinyomta a hívást.

– Te és a rock? Azt hiszem, hogy a szomszédok tényleg rossz hatással vannak rád.

– Ez nem olyan rossz szám – vontam meg a vállaimat, még ha valójában ki is rázott tőle a hideg. – Na, de menj aludni, holnap mész dolgozni, nem?

– De, csak le akartam ellenőrizni, hogy minden rendben van-e.

– Minden király – mutattam fel a hüvelykujjam, mire apa elmosolyodott.

Akkorát sóhajtottam, miután becsuktam magam után az ajtót, mint szerintem még soha. Szívem hevesen dobogott, hiszen nem bírtam volna kimagyarázni, ha apa itt találja Jungkookot. A piercinges srác az ágyamon feküdt és a telefonját nyomkodta, majd rám emelte tekintetét és kérdőn nézett rám, ugyanis nem éppen vidám arckifejezéssel szuggeráltam őt.

– Mi az? – zárta le a telefonja képernyőjét, majd törökülésbe helyezkedett.

– Majdnem lebuktunk – sóhajtottam fel.

– Ez azért még messze volt a majdnemtől – mondta, miközben leültem mellé az ágyam szélére.

– Ki hívott?

– Mina, hogy merre vagyok – válaszolta, mire megforgattam a szemeimet. Hát, persze.

– Remek.

– De mondtam, hogy nem érek rá, szóval ne hívogassanak – nyúlt a kezemért, majd a szájához emelte és nyomott rá egy apró puszit.

– Nekem mindegy – vontam meg a vállaimat.

– Yena – sóhajtott fel. – Tudom, hogy nem a szíved csücske Mina, de nekem attól még a haverom. Ez olyan, mintha például én féltékeny lennék Junheere.

– Az teljesen más, mert... – elhallgattam, mert nem voltam abba biztos, hogy ki akarom mondani, amit valóban szerettem volna.

– Mert?

– Mert köztünk soha nem volt és nem is lesz semmi – motyogtam, Jungkook pedig egy amolyan 'szóval már megint itt tartunk' nézéssel nézett rám.

– Hát, ha ez a kis barátocskádon múlna, akkor már rég az ágyába vitt volna – vonta meg a vállait.

– Mi? – pislogtam nagyokat, viszont a piercinges srác felpattant az ágyról és vett egy mély levegőt.

– Semmi, inkább megyek.

– De... – suttogtam, viszont Jungkook egy mindentudó pillantással elhallgattatott.

– Kezd az agyamra menni, hogy ennyire kinézted magadnak Minat. Gondoltam együtt tölthetnénk egy estét, de már megint itt tartunk, hogy te féltékeny vagy rá, amikor az előbb még a bugyidba is simán bejuthattam volna. Jó éjt. – mondta, azzal sarkon fordult, engem pedig teljesen ledöbbenve magamra hagyott.

Nem mentem utána, mert annyira lesokkolt, amit mondott és nem igazán tudtam még megmozdulni sem. Egyrészt sértő volt, amit legutoljára mondott, viszont másrészt pedig tényleg igaza volt, mert elcsesztem. De nem tehetek róla, Mina sokkal szexibb és szebb, mint én. Láthatóan még mindig oda van Jungkookért és basszus, lefeküdtek. Ki tudja hányszor bújtak együtt ágyba és miket csináltak. Nem érzem hozzá elég jónak magam és hiába nem akarom, most is az jár a fejembe, hogy Jungkook mérgében Minahoz fog rohanni. A fenébe, miért vagyok ilyen féltékeny típus?