the neighbour ~ jjk | ✔

második fejezet

- Yena, minden rendben? - ráncolta össze a szemeit Gayoon, amikor levágódtam mellé és Sua mellé hétfőn reggel.

- Nem - morogtam, fejemet a padra hajtottam, ezzel párhuzamban pedig a szemeimet is becsuktam.

- Nem aludtad ki magad, vagy mi van? - nevetett fel Junhee, de én most valahogy nem találtam viccesnek a megszólalását.

- Szerinted ilyen hisztis lennék, ha kialudtam volna magam? - morogtam, majd felkönyököltem és mérgesen néztem a három rajtam nevető barátomra.

- Csak nem buliztak az új szomszédok? - kérdezte Sua, de szerintem ő sem gondolta, hogy igen lesz a válaszom.

- Ezek nem járnak suliba? Ki bulizik vasárnap? A szombatot még megértem, de hogy vasárnap is azt csinálják, na az már felidegesít. - morogtam és a vérnyomásom már megint az egekben volt.

- Miért nem mentél át és állítottad le őket? - vonta meg a vállait Sua

- Ja, mert amúgy érdekelné őket - nevetett fel Gayoon, mire helyeslően bólogatni kezdtem.

- Anyudék mit szóltak? - kérdezte Junhee.

- Igazából semmit. Anya még egy élőkoncerten is képes lenne elaludni, apa pedig éjszakás volt, szóval csak én szenvedtem át az éjszakát és aludtam három órát.

- Ez szívás - húzta el a száját Gayoon.

- Hétvégén végre rászántam magam, hogy tanulok, de alig aludtam valamit szombaton is, így nem volt energiám tanulni vasárnap. Ma meg szerintem meg fogok halni. - jelentettem ki, viszont a csengő pont ekkor szólalt meg, így a legjobb barátnőm és Junhee a helyükre mentek, én pedig tovább folytattam a panaszkodást Suának.

Az osztályfőnökünk hamarosan meg is érkezett, majd meglepő módon az érettségiről kezdett nekünk magyarázni, ami már itt van a nyakunkon. Nagyon untam már ezt a témát, mert már négy éve ezt hallgatom és alig várom, hogy túl legyek rajta. Utálom naponta azt hallani, hogy milyen nehéz lesz és azt is, hogy talán senkinek sem fog sikerülni. A tanároknak biztatni kellene a diákokat, nem? Nos, az én iskolámban ez sajnos nem így van.

- Harmadik és negyedik órában az aulában találkozunk, ugyanis pár egyetemista diák az érettségiről, illetve az egyetem kezdéséről tart majd előadást.

- Remek, újabb betanult szövegek és újabb stréber embereket fogunk hallani - szólalt meg a mögöttem ülő Mark a kelleténél egy fokkal hangosabban, mint kellett volna, így szinte mindenki meghallotta az epés megjegyzését, amivel egyébként teljesen igaza volt.

- Mark, az ilyesfajta megszólalásaidat kérlek hagyd meg magadnak, köszönöm - forgatta meg szemeit az osztályfőnök, majd ismét visszatértünk az érettségi témájára.

Ha Sua nem bök meg, akkor ülve elalszok. Hálás is voltam neki, meg nem is, mert szerintem biztos leszédültem volna a székről, ha valóban elalszok, de most rettenetesen szükségem volt akárcsak pár percnyi alvásra, mert a szemeim rettenetesen égtek. Ha nem alszok nyolc óránál többet, akkor egyszerűen nem működik az agyam és semmire nem tudok koncentrálni. A mai napom pedig iszonyat hosszú lesz, szóval lehet, hogy elbújok az egyetemi előadások közben az egyik mosdóba és szundítok egyet.

Természetesen semmi sem úgy történt, mint azt elképzeltem, ugyanis második órában felhúztuk a tesi tanárunkat, ezért háromszor körbe kellett futnunk az iskolát, méghozzá jegyre. Szerencsére nem lett rossz, mert alapjáraton jó futó vagyok, csak sosem visz rá a lélek, hogy én nekiálljak és kilométereket futkossak. Az egyetemi előadásokra beültettek minket a legelső sorokba, így sajnos az alvás ötletét el kellett vetnem, főleg hogy kamerás embereket is láttam, illetve volt, aki képeket is csinált. Az pedig szerintem nem nézett volna ki olyan csábítóan a képeken, ha tátott szájjal horkolok, miközben az igazak álmát alszom. Szóval bármennyire is nem érdekeltek az előadások, próbáltam úgy tenni, mintha lélekben nem aludnék.