the neighbour ~ jjk | ✔

tizenharmadik fejezet

Bármennyire is vissza akartam csókolni és azt akartam, hogy megint hozzám érjen, nem lehetett. Ezért is toltam el magamtól Jungkookot, mielőtt még elmélyítette volna a csókunkat. Látszólag nem értette, hogy miért csináltam ezt és bevallom őszintén, hogy már én is megbántam.

– Jungkook – suttogtam a nevét, hiszen egyelőre csak ennyire voltam képes. – Ez így nagyon nem jó. Nem csókolhatsz meg mostantól akármikor, amikor csak szeretnéd.

– Miért nem? – ráncolta össze a szemöldökeit. – Nem vagyok jó a szavakban, viszont ebben igen.

– Hát, jó, azt értem is, csak meg sem beszéltük, hogy mi volt az, ami történt közöttünk. Én mondtam neked, hogy nem akarom, hogy csak kihasználj.

– Nem használlak ki, Yena – csúsztatta tenyerét a combomra.

– Akkor miért... – hallgattam el, hiszen megint Minat szerettem volna felhozni példának, amitől már idegbajt kap.

– Mit miért?

– Hagyjuk – vontam meg a vállaimat. – Szerintem jobb lesz, ha megyek, mert így semmire sem jutunk.

– Ne, kérlek ne menj el – vágta rá azonnal, mire muszáj volt elmosolyodjak. – Elmegyünk vacsorázni?

– Vacsorázni? Hova? – ráncoltam össze a szemöldökeimet.

– Nem tudom – vonta meg a vállait. – Valami visszafogottabb vendéglőbe, ha megfelel neked.

– Oh, hát smink sincs rajtam és a ruhám sem olyan, szóval...

– Tökéletes leszel így, na gyere – ragadta meg a kezemet és már fel is kelt az ágyból.

Még akkor sem engedte el, amikor már nem ellenkeztem neki, ezért rendesen zavarba is jöttem. Nem értettem, hogy honnan jött neki a hirtelen ötlet, miszerint vacsorázni szeretne vinni, de kíváncsian vártam, hogy még is mit hoz ki ebből az egészből. A biztonság kedvéért írtam anyának egy üzenetet, de azt nem említettem, hogy az egyik szomszéd sráccal megyek vacsorázni.

Ha nem ment volna halkan a rádió, akkor néma és nyomasztó csend lett volna a kocsiban. Nem tudtam, hogy mit kellene mondjak neki és, hogy kezdjek-e kérdezősködni, mert még mindig ott volt az a rengeteg megválaszolatlan kérdés, amik két napja nem hagynak nyugodni. Az exeiről szeretnék többet tudni, illetve a Minaval lévő kapcsolata is érdekel, továbbá a családja és lényegében mindenről tudni szeretnék. Meg akarom Jeon Jungkookot ismerni, csak ő ezt valahogy nem díjazza. Utálja, ha kérdéseket teszek fel neki és ahogy azt ő is mondta, ő inkább cselekszik és nem beszél.

– Ez jó lesz? – törte meg a csendet Jungkook, amikor lelassított egy fából épített kis ház előtt.

Bólintottam egyet, mert igazából nekem mindegy volt, hogy hol eszünk. Elmosolyodott a mellettem ülő, majd be is fordult a parkolóba, ahol csak néhány kocsi állt. Már meg sem lepődtem, amikor ismét kezemért nyúlt, összekulcsolta ujjainkat és úgy indult meg a bejárat felé. Minden szem ránk szegeződött, amikor beléptünk az ajtón, ezért rendesen zavarba is jöttem és igyekeztem Jungkook mögé bújni.

– Mit szeretnél enni? – pillantott rám, mire megvontam a vállaimat. – Vannak koreai kaják, viszont van mondjuk hamburger is. Én szerintem hamburgert kérek sültkrumplival.

– Akkor szerintem én is, csak nem kérek bele ketchupot – mondtam, mire Jungkook összeráncolta a szemöldökeit.

– Nem szereted a ketchupot?

– Nem, ahogy a paradicsomot sem és még jó sok dolgot ezeken kívül – nevettem tel a reakcióján.

– Hogy nem lehet szeretni a ketchupot? – kérdezte, én pedig beharapott alsó ajakkal vontam meg a vállaimat. – Érdekes... – mondta, azzal megfordult és leadta a rendeléseinket a pultnál.