the neighbour ~ jjk | ✔

tizenhetedik fejezet

- Yena, mi lenne, ha mondjuk letennéd végre a telefonod és tanulnál? - tette karba kezeit anya, amint belépett a szobámba.

- Nincs kedvem már tanulni - zártam le a telefonomat. - Már megtanultam mindent és úgy érzem, hogy minden rendben lesz holnap.

- Úgy legyen - mosolyodott el.

- Már a tételekkel álmodom, szóval nagyon remélem, hogy jól fog menni minden.

- Mi van a szomszéd srácokkal? - kérdezte, hirtelen pedig azt sem tudtam, hogy mit kellene reagáljak kérdésére. - Mármint a szombati bulijuk óta egyiket sem láttam.

- Honnan tudjam? - vontam meg a vállaimat és próbáltam átlagosan viselkedni, nem úgy, mint aki mindjárt átrohan a túloldalra és becsenget.

Jungkookról a szombati buli óta nem hallottam, ezen a hétvégén pedig síri csend volt a házukban, nem volt buli, sem részeg emberek, mint az megszokott már. Komolyan, mintha elnyelte volna őket a föld. Írtam többször is neki instagramon, de nem válaszolt egy üzenetemre, nekem pedig fogalmam sem volt arról, hogy még is mi történt. Pedig előző vasárnap, amikor kikísért a bejárat elé, még minden rendben volt, sőt egy apró csókkal köszönt el tőlem és azt mondta, hogy reméli, hogy hamarosan ismét összefutunk. Hát, ez nem így lett, hiszen eltelt azóta egy hét, ő pedig ignorál engem. Próbálok arra gondolni, hogy talán elutazott, vagy valami közbejött és nem arról van szó, hogy kerül engem. Nagyon kínosan érzem már így is magam, amiért engedtem neki, hogy... szóval, hogy hozzám érjen. Mármint nem bánom, csak azt hittem, hogy innentől kezdve minden más lesz.

- Csak fura, hogy csend van - vonta meg a vállait anya, én pedig bólintottam egyet, mert nekem is fura volt.

Egy részről viszont örülök annak, hogy nem jelentkezett Jungkook, mert így - nagynehezen, de - rá tudtam venni magam a tanulásra és próbáltam kizárni a fejemből a tetkós srácot. Szerencsére az első két-három tétel után már belejöttem, így egy hét alatt sikerült megtanulnom azokat, amiket eddig még nem tudtam. Nem mondom, hogy nem izgultam, mert ismerem magam és tudom, hogy holnap minden bajom lesz, viszont úgy érzem, hogy készen állok rá és meg tudom csinálni. Már csak abban reménykedek, hogy a tanárok is kegyesek lesznek velem és értékelni fogják, hogy az adott tételek közül az összeset bemagoltam. Az évfolyamomból szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan készültek ennyire a szóbelire, mint én. Sua mondta, hogy ő is bemagolt mindent, de például Gayoon úgy döntött, hogy minden tantárgyból megtanulja a tételek felét, aztán majd lesz valami és Junhee is így tett. Hát, ők tudják. Amilyen mázlista vagyok és ha ehhez a módszerhez folyamodtam volna, mint ők, akkor olyan tételt húztam volna ki, amiről fingom sincs. Inkább biztosra megyek, hiszen muszáj jól sikerülnie az összes szóbelimnek, mert az írásbelijeim közül például a biosz nem lett valami fényes, ahogy a matek sem - de abból legalább nincsen külön szóbeli.

- Holnap apád bevisz majd, mert itthon lesz. Csak ne maradj fent sokáig, mert nem fogsz tudni felkelni időben. - zökkentett vissza ismét anya hangja a valóságba.

- Oké, de azért még nem fogok négykor lefürödni, jó? - néztem az órára, amin még csak néhány perce múlt négy.

- Gondoltam - forgatta meg a szemeit, majd nyomott egy puszit a homlokomra és magamra hagyott.

Úgy döntöttem, hogy folytatom a játékot, amivel eddig is játszottam a telómon, hiszen jobb dolgom úgy sem volt. Beszélgetni meg nem igen volt kedvem akárkivel is, vagyis akivel lett volna, az nagyban tojt rám. Megnyitottam az instagram beszélgetésünket és annyira szánalmasnak tűntek a neki küldött üzeneteim.

jún. 02, 04:32 du.

ahn_yenaa
Szia. Mizu? 😊

jún. 06, 09:55 du.