the neighbour ~ jjk | ✔

ötvenedik fejezet

– Na, mizu? Mesélj már, olyan rég találkoztunk. – huppant le az ágyamra Gayoon, majd fejét Sua combjára tette és úgy nézett engem. 

– Hát... történtek dolgok itthon – sóhajtottam fel, majd helyet foglaltam a székemen és közelebb gurultam a lányokhoz, hogy ne kelljen kiabáljak, mert nem akartam, hogy esetleg anya meghallja a dolgokat. 

– Nem jelentkeztél egyetemre? – kérdezte Sua, mire bólintottam egyet. – Miért?

– Mert teljesen kiment a fejemből. Az volt a baj, hogy az utolsó napra akartam hagyni, viszont azelőtti napon meg... meg lefeküdtem Jungkookkal és teljesen elterelte a gondolataim a továbbtanulásról. 

– Gondolhattam volna, hogy a szex vette el az eszed – nevette el magát Gayoon, mire megvontam a vállaimat.

– És azóta volt már valami, tudod? – kérdezte Sua, mire bólintottam egyet, mire a két barátnőm mindentudó pillantást vetett egymásra.

– Ahn Yena, hivatalosan is felnőtt – mondta Sua, aki úgy vigyorgott, mint valami idióta.

Elmeséltem nekik ismét, hogy Jungkook átjött hozzánk kajálni, viszont utána szépen összevesztem anyáékkal és hát a szobámban – azon az ágyon, ahol éppen feküdtek – lefeküdtünk. Aztán beavattam őket abba is, hogy sikeresen összevesztünk és egy hétig kerültem is, amikor megtudtam, hogy szándékosan nem szólt nekem, hogy mikor van az utolsó nap a jelentkezésre. Hát, szerintem nem kell részleteznem, hogy mindketten szidni kezdték a barátomat, én viszont azzal próbáltam menteni a helyzetet, hogy amúgy sem akartam úgy igazán továbbtanulni, szóval majd keresek valami munkát és hivatalosan is megkezdem a nagy betűs életet. Arról inkább nem meséltem nekik, hogy a volt legjobb barátnőm nővérét találtam Jungkooknál, amikor kibékülni mentem hozzá, de anya és apa gyerekes reakciójáról beszámoltam, miszerint kötelező továbbtanuljak még akkor is, amikor én nem szeretnék. Nem vagyok egy bábú, szóval nem tudnak úgy mozgatni, ahogyan csak kedvük tartja. Azóta pedig anya még csak rám sem néz, apa pedig néha elereszt felém egy szomorú mosolyt, de különösebben ő sem vesz rólam tudomást, ami amúgy rohadtul rosszul esik, meg az is, hogy Jungkookot tartják magának az ördögnek, amiért "Miatta nem jelentkeztem az egyetemre, mert teljesen elvette az eszemet". Ez egyáltalán nem igaz, csak ezt ők nem képesek felfogni. A napjaimat a szomszédban töltöttem és igazából kezdtem jobban megismerni a srácokat is, mert konkrétan egy hete velük lakom. Eddig is jó fejeknek tartottam őket, de most, hogy ilyen sok időt velük töltök, nagyon viccesnek találom őket és rengeteget nevetek rajtuk, mert egyetemista létükre is olyanok, mint a gyerekek.

– Hát, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok minden történt veled az elmúlt hetekben – sóhajtott fel Gayoon, amikor végeztem az órákon át tartó nyafogásommal és mesélésemmel. 

– Szerintem több minden történik velem, mióta megismertem Jungkookot, mint a születésemtől kezdve idáig, de tényleg – nevettem el magam. – És amúgy azt hiszem, hogy kibékültem Junheevel. Ő szólt, hogy anya nagy valószínűséggel megtudta, hogy nem jelentkeztem a GNU-ra.

– Igen, mi is tőle tudjuk, hogy belázadtál, mert minket is felhívott, hogy mizu. Csak hát ugye mi nem tudtunk erről, mert nem mondtad el. – morogta Gayoon, mire eleresztettem egy kínos mosolyt. 

– Senkinek nem mondtam, mert akkor nagyon haragudtam Jungkookra és úgy voltam vele, hogy majd elég lesz akkor közöljem az emberekkel, hogy nem tanulok tovább, amikor már kapunk visszaigazolást arról, hogy felvettek-e vagy sem. 

– Az szép. Szóval akkor most szent a béke közöttetek? – kérdezte Sua, mire bólintottam egyet.

– Junhee javaslatára beszéltem a fejével, mert nagyon zavart, hogy folyamatosan hazudozik nekem, de megígérte, hogy őszinte lesz velem, szóval adtam neki még egy esélyt, mert tényleg szeretem őt és szeretnék hinni neki, hogy be tudja majd bizonyítani, hogy fontos vagyok neki és nem csak egy futó kaland vagyok számára.