the neighbour ~ jjk | ✔

huszadik fejezet + kihívás

Egy hatalmas sóhajtás kíséretében ültem le anya és apa mellé a nappali kanapéjára, miután Jungkook hazament. Sok mindenről kellett beszéljek velük és úgy voltam vele, hogy ha a mai nap így is ennyire eseménydús volt, legyen még jobban az. Plusz majd fel kell hívjam Gayoont is és neki is elmesélni mindent, mert gondolom rendesen kiakad majd Eric miatt.

- Nem is tudom, hogy miről lenne érdemes először beszélnünk - sóhajtott fel anya, mire elmosolyodtam.

- Gondolom Eric jobban érdekel, mint Jungkook.

- Ez nem igaz, csupán az Ericcel kapcsolatos téma kissé komolyabb, mint az, hogy mit keresett itt nálunk a szomszéd srác - szállt be apa is a beszélgetésbe.

- Miért nem mondtad el nekünk, hogy ez történt? Egyáltalán mikor is történt? - tette anya a combomra a kezét, jelezve, hogy nem kell aggódjak, ez egy teljesen átlagos beszélgetés.

- Nem tudom már - vontam meg a vállaimat. - Mindketten dolgoztatok, én pedig éppen tanultam és akkor jött meg Eric. Azt mondta, hogy megvár titek a nappaliban, nekem meg nem volt ellenemre, mert úgy voltam vele, hogy úgy is jóba vagytok. Csak aztán feljött a szobámba és ja.

- Ha tudom, hogy ez a rohadék akár egy ujjal is hozzád ért, megfojtottam volna! - szorította össze a fogait apa.

- Nem csak te - jegyezte meg anya is, mire sóhajtottam egy nagyot.

- Mindegy, most már szerencsére soha a büdös életben nem fogom őt látni és remélem nem jön ide újra.

- Dehogy jön! - vágta rá apa.

- Nem szeretnék már erről a témáról beszélni többet, el szeretném felejteni végleg, szóval válthatnánk témát? - erőltettem magamra egy apró mosolyt, mire mindkét szülőm heves bólogatásba kezdett.

- Szóval, mit is keresett itt a szomszéd srác, akit te eredetileg nem bírsz? - tette karba kezeit apa, én pedig ezzel a lendülettel be is húztam a nyakam.

- Hát, ez egy hosszú történet - motyogtam és körmeimmel kezdtem szórakozni idegességemben.

El kellene mondjam nekik, hogy ma összejöttünk? Nem, még nem, az túl korai lenne. Lehet, hogy nem is fog működni a kapcsolatunk és egy hét múlva már szakítunk is. Te jó ég, milyen fura ezeket a szavakat kimondani, főleg Jungkookkal kapcsolatban.

– Jól kijövünk egymással – vontam meg a vállaimat. – Gayoonék elrángattak egyszer hozzájuk buliba és ott beszélgettünk és rájöttem, hogy nem kellett volna elítélnem a külsője miatt.

– Én mondtam, hogy nem lehet olyan rossz srác – mosolyodott el anya.

– Nem így akartam nektek bemutatni, de nem gondoltam volna, hogy behúz majd párat Ericnek, ha elmondom neki a történteket.

– Részben jogosan tette, amit tett – mondta apa, viszont látszólag tervezett még valamit mondani. – Viszont attól tartok, hogy rossz társaságba keveredtél. Párszor láttam már őket a ház előtt és egyértelmű, hogy mindegyik cigizik és még ki tudja, hogy miket használnak.

– Ti is cigiztek – vágtam vissza apának, hiszen nem tetszett, hogy el akarja ítélni Jungkookot és a többieket.

– De mi a szüleid vagyunk, nem nagyjából veled egykorú srácok, akik simán belevihetnek a rosszba – mondta apa, mire bólintottam egy aprót.