the neighbour ~ jjk | ✔

első fejezet

Miközben Sua azon agyalt, hogy melyik filmet kellene megnéznünk, addig én leültem az ablakomhoz és a szomszéd házat kezdtem bámulni, de még mindig nem láttam egyetlen embert sem. Lehet, hogy már itt sincsenek, csak a járműveket hagyták itt? Ugyan, ennek semmi értelme. Kíváncsi voltam, hogy valóban egy idős pár költözik-e ide, vagy esetleg velem egyidős fiatalok. Nem is tudom, hogy melyiknek örülnék jobban. Ha idősek lennénk az új szomszédjaim, akkor lényegében minden ugyan úgy zajlana, mint eddig, viszont ha velem egyidős emberek költöznének ide, akkor az is előfordulhat, hogy új barátokat is szerezhetnék.

Egy sötétzöld hajú fiú lépett ki a házból, majd megállt a teherautó mögött és karba tette kezeit. Mondhatott valamit, hiszen megjelent még két fiú - az egyiknek fekete, a másiknak szőke haja volt. Nem tehetek róla, tudom, hogy nem szép dolog mások után leskelődni, de kíváncsi voltam rájuk és tovább tanulmányoztam őket. Ezek szerint az talált, hogy velem egy idősek lehetnek, viszont nem hinném, hogy ilyen emberekkel kellene barátkoznom. Mármint, tudom, hogy külsőből nem szabad ítélni, de ők mind olyan rossznak és másnak tűnnek, mint amit én megszoktam és amilyen vagyok.

- Na, kinézelődted már magad? - kuporodott le mellém Sua, majd ő is a ház előtt álló srácokat kezdte bámulni. - Hoppá, ezek szerint még sem idősek költöznek a szomszédodba.

- Hát... ezek szerint nem - motyogtam és bevallom őszintén kicsit tartottam ettől az egésztől.

Mivel egészen kis korom óta itt lakunk, ezért már megszoktam ezt a környéket és azt is, hogy ebben az utcában konkrétan csak idősek, illetve családok laknak. Most, hogy megjelentek ezek a fiúk itt, tartok attól, hogy esetleg bulikat tartanak majd, illetve ki tudja, hogy még milyen illegális dolgokba keverik magukat.

- Miért van az összesen fekete ruha? - kérdezte barátnőm, mire megvontam a vállaimat. Én is ezen gondolkozok azóta, hogy megláttam azt a zöld hajú srácot.

- Rockerek? - kérdeztem Suától, mire hangosan felnevetett.

- Lehet punkok - tette hozzá, ezután pedig mindketten hatalmas nevetésbe törtünk ki.

- Na, melyik filmet nézzük? - másztam le az ablakomból, hiszen már eleget bámultam az új szomszédokat.

- Csillagainkban a hiba? - húzogatta szemöldökeit, én pedig heves bólogatásba kezdtem, hiszen ez az egyik kedvenc filmem.

Szerintem már százszor láthattam, de egyszerűen képtelen vagyok megunni és mai napig képes vagyok elsírni magam, ha szomorú részhez érkezünk. Leszaladtam a konyhába valami rágcsáért, majd besötétítettem a szobámba és mindketten elhelyezkedtünk az ágyamon. Ilyenkor imádtam igazán anyáékat, hiszen én egyszemélyes ágyat akartam, ők ragaszkodtak a franciaágyhoz. Így visszagondolva örülök neki, hogy hallgattam rájuk és, hogy beadtam a derekam.

Nem meglepő, hogy a film végén mindketten sírtunk, sőt utána még hosszú percekig a film hatása alatt voltunk mindketten, ezért csak feküdtünk az ágyon és magunk elé bámultunk. Utána megbeszéltük, hogy hétfőn suli után beülünk Gayoonnal és Junheevel az egyik közeli kávézóba, mert már régen találkoztunk így négyen. Sajnos az érettségi miatt nincs időnk minden nap együtt lógni, pedig tavaly és azelőtt azt csináltuk.

- Tudtad, hogy beköltöznek a szomszédba? - kérdeztem anyát, amikor Suát kikísértem.

- Igen, vagyis apád mondta nekem, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar beköltöznek - mondta.

- Velem egyidősek lehetnek szerintem.

- Na, hát az jó, nem? Lehet jól kijöttök majd egymással. - mosolyodott el, én pedig csak bólintottam egyet.