the neighbour ~ jjk | ✔

tizenötödik fejezet

Jungkook nem engedte el a kezemet még akkor sem, amikor visszaértünk a házba és a többiek keresésére indultunk. Nem mondom, hogy nem éreztem magam kellemetlenül, mert sajnos így volt. Szinte mindenki megbámult minket és ez rettenetesen zavart. Ilyen csúnya vagyok? Vagy Jungkookot olyan sok lánnyal látták már, hogy engem is csak egynek gondolnak közülük? De, hát az is lennék, nem? Hiába próbálom magam távol tartani az egyetemista sráctól, egyszerűen nem megy. Ilyenkor valami miatt újból találkozunk és ki tudja, hogy mik történnek közöttünk. Legutóbbi alkalomkor, amikor eldöntöttem, hogy nem hagyom magam, majdnem megcsókolt. Ha nem csörren meg a telefonja, akkor simán hagyom magam.

– Yena – mosolyodott el Jae, amint észrevett minket.

Azonnal észrevettem Minat, aki Soljival és Eunbinnel cigizett és ivott éppen. Elhúztam a számat, mert szinte biztos voltam abban, hogy nem normális cigiről van szó. Jae eddig Dongminnel és Jihuval beszélgethetett, hiszen ők is rám pillantottak, amikor kimondta a nevem. Hoseok, Minhyuk és Minho éppen foci meccset néztek valamelyikőjük telefonján, így ők észre sem vettek engem. Remek, ezek szerint itt van Jungkook squadja. Már csak azt nem tudtam, hogy az én három jómadaram még is hol lehet.

– Sziasztok – köszöntem a többieknek is, bár csak Jae tisztelt meg azzal, hogy odajött és átölelt engem üdvözlésképp.

– Hát, te már megint itt? – szólt oda Mina, mire bólintottam egy aprót.

– Nagyon jól áll ez a ruha – jelent meg hirtelen előttem Solji és az államnál fogva közelebb is húzott magához. – Ki csinálta ezt a csodaszép sminket?

– Gayoon – mondtam, mire pár másodpercre eltűnődött, hogy még is ki a fene lehet az a Gayoon.

– Jaa, az egyik barátnőd? – kérdezte, mire mosolyogva biccentettem egyet. – Nagyon jó lett, illik hozzád.

– Köszönöm. Nekem is nagyon tetszik.

Ezután Solji visszament a lányokhoz, én pedig Gayoonék után kezdtem kutatni. Nagyon reméltem, hogy nem mentem megint haza nélkülem, mert akkor ismét kicsapom a balhét. Megbeszéltem Jungkookkal, hogy a nappaliban maradnak, ameddig én a többieket keresem. Az udvarra mentem először, hiszen az előző buliban is ott találtam rájuk és akkora kő esett le a szívemről, amikor ismét megláttam őket az egyik padnál.

– Yena, hát te? – kérdezték mind a hárman egyszerre.

– Hát... hát, szóval Jungkook utánam jött, amikor haza akartam menni – mondtam, de Junhee a szavamba vágott.

– Igen, azt mind a hárman láttuk, ezért is húztuk el onnan a csíkot, de most hol van?

– Bent a nappaliban a többiekkel. Csak meg akartalak keresni titeket, mert azt hittem, hogy megint itt hagytatok. – mondtam.

– Dehogy – rázta meg a fejét Sua.

– Akkor bejöttök? Csak mert nem akarok egyedül lenni Jungkookkal és a haverjaival.

– Persze – karolt belém Gayoon, majd szökdécselve megindult a ház felé. – Ma is irtó helyes, igaz?

– Sajnos, igen – mondtam, mire barátnőm felnevetett.

– Innentől kezdve próbáld meg ignorálni. Ne nézz rá, ne válaszolj, ha beszél hozzád és lényegében nézd szellemnek.

– De miért? – néztem rá értetlenül.

– Mert egy idő után rettenetesen zavarni fogja és akkor félrehív, hogy megkérdezze, miért vagy ilyen. Te pedig előadod a kis ártatlan lányt, miszerint nincsen semmi baj, ő pedig nem hisz neked, ezért rád mászik és bumm. El is értük, amit akartunk. – hadonászott nagy beleéléssel.