the neighbour ~ jjk | ✔

harmincötödik fejezet

– Mi volt ez az egész? – kérdeztem Jungkooktól, amikor már a szobámban voltunk és az ágyamon feküdtünk.

Nem akartam a többiek előtt letámadni, de rettenetesen kíváncsi voltam arra, hogy még is miért viselkedett ilyen flegmán. Úgy döntöttünk, hogy most nálunk leszünk, hiszen anya az egyik barátnőjénél van, apa pedig dolgozik. Alig vártam, hogy végre a lényegre térhessek, de nem akartam azonnal felhozni a témát, bár szerintem Jungkook is tisztában volt azzal, hogy nem fogom csak úgy elengedni a mekiben történteket.

– Mármint? – ráncolta össze a szemöldökeit.

– Amiket Junheenek mondtál. Nagyon nem volt korrekt tőled, mert ő egyetlen rosszat sem mondott neked.

– Ja, csak úgy nézett rád, mint aki menten felfektet az asztalra és ájulásig kefél – válaszolta, mire megforgattam a szemeimet és már meg sem lepődtem a mocskos szavain.

– Még csak rám sem nézett – válaszoltam, viszont Jungkook hajthatatlan volt és nem akart nekem igazat adni. De hát basszus tényleg rám sem nézett, pedig el akartam csípni a tekintetét.

Hosszú percekig némán feküdtünk egymás mellett, viszont elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy magában dörmögjön, mert most biztos azt csinálja és azon agyal, hogy miért nem verte szét Junheet, amíg még lehetősége volt rá. Beharaptam alsó ajkamat, majd egy határozott mozdulattal a derekára ültem. Jungkook kérdőn nézett rám, gondolom nem számított arra, hogy ilyen heves leszek, viszont az elmúlt napokban sokat gondolkoztam és arra jutottam, hogy én eddig csak kétszer okoztam örömet neki, ő viszont minden egyes alkalommal, amikor több volt közöttünk, mint szimpla csókolózás.

– Mit csinálsz, Yena? – kérdezte, miután nyomtam egy apró puszit a szájára.

– Semmit – válaszoltam és inkább megszüntettem közöttünk a távolságot, mert nem akartam, hogy valami olyat mondjon, amitől teljesen zavarba jönnék és elfelejteném, amit elterveztem.

Először is az volt a tervem, hogy még a szuszt is kicsókolom belőle, utána pedig lejjebb merészkedek és reményeimhez híven sikerül végre úgy viselkedjek, mint egy rendes barátnőnek kellene. Vagyis én most is azt érzem, hogy úgy viselkedek, de amikor kikértem Gayoon véleményét, konkrétan lehülyézett, amiért nem használom ki, hogy egy ilyen "istencsászár" a pasim. Oké, ebben lehet, hogy igaza van, de még sem akarom, hogy minden találkozásunk során történjen közöttünk valami. Inkább beszélgetek vele, nézek valami sorozatot vagy esetleg filmet, fekszek vele az ágyon ölelkezve, minthogy minden nap széttegyem neki a lábaimat. Viszont Jungkook is fiú, sőt igazából férfi, vannak szükségletei és rettenetes gáz, hogy ha nem hívja fel erre a figyelmem Gayoon, akkor valószínűleg nem kapcsolok. Annyira rossz, hogy ez a második kapcsolatom, nagyon bénának érzem magam e téren.

Áttértem a nyakára és ahol csak tudtam megpusziltam őt, illetve nem bírtam ki, hogy ne szívjam meg gyengéden a bőrét, ahol látszólag érzékenyebb volt a bőre. Jungkooknak tetszett a merészebb énem, hiszen már a csókjaink közben fenekemre vezette mindkét kezét.

– Nem tudom, hogy mi lelt téged, de kérlek ne hagyd abba – kuncogott fel, amikor felegyenesedtem és elkezdtem kigombolni az ingének gombjait.

– Nem fogom – villantottam ki a fogaimat, majd amilyen gyorsan csak tudtam, megfosztottam az ingétől. – Igazából pontosan ilyen izmosnak képzeltelek el – motyogtam, miközben végigvezettem ujjaimat az izmain, egészen a bőrnadrágja széléig. – És jól áll ez a nadrág.

– Ki vagy te és mit csináltál a szende, ártatlan Yenával, aki még csak hozzám érni sem mert? – kérdezte, viszont szemei úgy csillogtak a vágytól, hogy attól féltem, bármelyik pillanatban maga alá gyűr és átveszi az irányítást.