the neighbour ~ jjk | ✔

harmincnegyedik fejezet

– Remélem nem fogsz nekivezetni semminek – motyogtam, miközben fogalmam sem volt, hogy még is hova vezet Jungkook.

– Igazából, ha egyet jobbra lépsz, akkor nekimész egy fának, ha pedig balra, akkor egy traktor állja majd az utad. Nem is értem, hogy hogyan feltételezhetsz rólam ilyet. – mondta, mire nevetve hasba könyököltem, ő pedig eljátszotta, hogy rettenetesen fájt neki.

Csak úgy közölte velem, hogy valamit mutatni akar, viszont eltakarta a szemeimet, mielőtt még elindultunk volna. Izgultam, mert nem szokása így titkolózni, mindig őszintén kimondja a gondolatait és azt is, hogy mit tervez. Igazából először arra gondoltam, hogy randizni visz, de mivel nem mentünk olyan messzire, így hamar leesett, hogy igazából csak az úton sétáltunk át az ő házukba.

– Most elengedem a szemeidet, de kérlek ne leskelődj, jó? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót.

Ha jól hallottam, akkor a garázs ajtaját nyitotta ki, de nem voltam benne biztos, ezért majdnem kinyitottam a szemeimet, de után inkább még jobban összeszorítottam azokat, hogy ne rontsam el Jungkook meglepetését, hiába voltam már rettenetesen kíváncsi.

– Egy pillanat és nézhetsz is – mondta, hangján pedig hallani lehetett, hogy egyre távolabb megy tőlem.

Kevesebb, mint öt perc múlva ismét hallottam a garázs ajtajának nyitódásához  hasonlító hangot, utána pedig Jungkook még egyszer visszament, majd ismét kijött. Kezdtem kicsit türelmetlen lenni, hiszen tényleg fogalmam sem volt, hogy még is miben mesterkedik. Reménykedtem benne, hogy nem egy hullát próbált szélseben eltüntetni előlem.

– Oké, kinyithatod – mondta, hangján pedig hallani lehetett, hogy vigyorog és izgult. Jeon Jungkook komolyan izgult. Nagyokat pislogtam, hogy hamarabb megszokjam a hirtelen jött fényt, viszont szemeim azonnal megakadtak a velem szemben lévő hatalmas motoron.

– Azta, ez a tiéd? – sétáltam azonnal oda a feketeséghez, majd végigsimítottam rajta többször is.

– Igen, tegnap vettem – dicsekedett, majd mellém lépett és a kezembe nyomott egy bukósisakot. – Kettőt vettem, mert gondoltam, hogy elviszlek néha motorozni, mit szólnál hozzá?

– Benne vagyok – mosolyodtam el, majd azonnal a fejemre is húztam a fehér színű sisakot, amit tőle kaptam. – Jól áll?

– Szexi vagy, baba – mondta, majd ő is magára húzta az ő sisakját, viszont annak az enyémmel ellentétben fekete színe volt. Mondjuk ez jobban illet hozzá, mintha fehéret húzott volna fel, főleg, hogy szokásához híven most is feketében volt. Mondjuk én is, de ez most lényegtelen.

– Te is – csaptam rá a fenekére, hiszen a motorozás kedvéért gondolom direkt bőr nadrágot húzott fel, így az eléggé kiemelte a fenekét.

Még sosem motoroztam, szóval kicsit izgultam, hogy még is milyen lehet száguldani, ugyanis biztos voltam benne, hogy Jungkook nem fog tökölni. Amint lehetősége adódik rá, száguldani fog, hiszen akárhányszor GTA-val játszott, mindig olyan gyorsan ment, amilyen gyorsan csak tudott és mindent eltarolt. Remélem, ha száguldani is szeretne, attól még nem fog mindennek nekimenni, ami csak az útjába kerül.

Szorosan átöleltem a derekát és teljesen hozzábújtam, hogy még véletlenül se pottyanjak majd le félúton. Jungkook hátrapillantott rám, én pedig bólintottam, hogy készen állok, szóval felőlem aztán mehetünk. Nem is kellett neki több, azonnal beindította a motort, mi pedig már ki is gurultunk az utcára. Viszont mielőtt még elindulhattunk volna, megállt egy fekete kocsi a házuk előtt, mázlimra pedig pont Mina szállt ki onnan. A kormány mögött Jihu ült, ha jól láttam, akkor hátul pedig Hoseok volt.