the neighbour ~ jjk | ✔

tizedik fejezet

– Yena – hallottam meg Jungkook hangját, amint leültem a terasz egyik sarkába. – Jól vagy? Mi történt? – guggolt le mellém és eléggé aggódó arccal kezdte bámulni az arcom.

– Csak melegem volt és beütött a pia – motyogtam, bár most inkább magányra lett volna szükségem.

Igazából pontosan Jungkook elől menekültem el az előbb és igazából saját magam elől is, vagyis én totál nem ez vagyok. Nem járok hetente bulizni, nem részegedek le minden hétvégén és nem csókolózok random emberekkel, akiket nem is ismerek igazán. Nem értettem, hogy mi ütött belém és, hogy miért adtam be ilyen hamar a derekam a szomszéd rosszfiúnak, amikor eddig tökre bunkó volt velem.

– Biztosan? Csak mert eléggé hirtelen felpattantál onnan. Talán a csókkal volt problémád? – nézett rám kérdőn, mire azonnal megráztam a fejem. – Mert nem lett volna kötelező megcsókolnod, ez csak egy hülye játék.

– Épp ez az! Csak a játék miatt volt a csók, szóval mi lenne ha többet szóba sem hoznánk? – pillantottam rá, hiszen eddig a velünk szemben lévő sötétbarna kerítést tanulmányoztam.

– Te tudod – vonta meg a vállait. – Az emberek amúgy is gyakran csókolóznak, mi pedig tisztáztuk pár napja, hogy nem vagyunk egymás esetei.

– Igen – bólintottam egy aprót. 

Örülnöm kellett volna annak, hogy tisztáztuk a bent történteket, de valahogy még sem ment, ezért magam elé bámulva legalább még tízszer visszapörgöttem a csókunkat, ahogy Mina epés megjegyzését is. "Oké, nem az volt a feladat, hogy nyeljétek le egymást". Pedig nekem fel sem tűnt, hogy ennyire eldurvultak volna a dolgok. Biztosan az alkohol miatt ragadott el ennyire a hév, mert józanul szerintem még csak eszembe sem jutott volna, hogy megcsókoljam.

– Visszamegyünk, ha már nem szeretnél beszélgetni velem? – zavarta meg a gondolataimat Jungkook.

– Bocsi, csak... csak kicsit elgondolkoztam. Mondtál valamit?

– Csak annyit, hogy vissza kellene menni, mert inni akarok – pattant fel mellőlem és most már egyáltalán nem volt olyan jó fej, mint a szánalmas játék előtt.

Némán követtem őt egészen a kanapéig, ahol a többiek még mindig a papírt adogatták körbe. Mindenki ránk pillantott, de senki sem szólt egy szót sem. Jungkook úgy csinált, mintha semmi sem történt volna, viszont én rettenetesen zavarban voltam és nem is mertem senkire ránézni. Illedelmesen visszautasítottam, amikor Solji megkérdezte, hogy esetleg csatlakozok-e a játékba. Úgy döntöttem, hogy csak nézem őket, mert abból talán nem lehet akkora nagy baj. A mellettem ülő Jungkook viszont visszacsatlakozott, amíg pedig nem ő következett addig ivott. Nem értettem, hogy miért változott meg ennyire a hangulata, de annyi bátorságom azért nem volt, hogy rá is kérdezzek. Szerintem amúgy sem árulta volna el, sőt az is lehet, hogy még be is szólt volna nekem. A játékkal egészen addig nem volt semmi bajom, amíg Jungkook és Mina között le nem esett az az átkozott zsepi.

– Most úgy csinálunk, mintha nem láttunk volna még titeket smárolni – nevette el magát Jihu, majd lepacsizott a mellette ülő Jaevel, aki szintén jót nevetett a beszólásán.

– Nagyon vicces vagy, mit ne mondjak – forgatta meg a szemeit Mina, de már hajolt is Jungkookhoz, hogy megcsókolhossa.

Jobbnak láttam, ha inkább oda sem nézek, mert nem voltam arra kíváncsi, ahogy felfalják egymást. Ha bátor lennék, akkor most biztosan beszóltam volna valamit, mint ahogy ő is tette, de sajnos nem vagyok az, így nem szóltam semmit és az alattam lévő szőnyeget piszkálgattam. Miután befejezték a nyálcserét Hoseok kijelentette, hogy megunta a játékot, ezért szépen lassan el kezdett szállingózni a tömeg. Mire észbe kaptam Solji volt az egyetlen, aki velem maradt.