the neighbour ~ jjk | ✔

huszonnegyedik rész

Sírva rohantam oda Jungkookhoz hétfő délelőtt, miután megtudtam az érettségi jegyeimet. Kicsit sem zavart, hogy magassarkúban és rövid szoknyában voltam, úgy rohantam Jungkook karjaiba, mintha az életem múlna rajta.

– Yena, mi az? – kérdezte aggódva, én viszont képtelen voltam válaszolni neki, annyira sírtam.

El tudom képzelni, hogy milyen pillantásokat kaphattunk, viszont ez most egy cseppet sem érdekelt. Azt hiszem, hogy most jött ki rajtam úgy igazán az elmúlt hetek, sőt hónapok alatt felgyülemlett stressz, kialvatlanság és fáradság.

– Nagyon ügyes volt a csajszi, szóval nem is értem, hogy miért sír – hallottam meg magam mögött Gayoon hangját, mire elhajoltam Jungkooktól, aki továbbra is ölelt engem, de még mindig nem értette, hogy mi a bajom.

– Neki lett az osztályból a legtöbb összpontja – mondta Sua, mire eleresztettem egy apró mosolyt és megtöröltem a szemeimet.

Átnyújtottam Jungkooknak a bizonyítványom, ő pedig kíváncsian nyitotta ki, szemei pedig hatalmasra tágultak, amint meglátta a pontjaimat. Egyedül biológiából értem el száz pontból nyolcvan alatt, a többi mind kilencven körülire sikerült. Én nem tudom, hogy ezt hogyan csináltam, de megérte a sok-sok tanulás és virrasztás.

– Én mondtam, hogy jól fog sikerülni – villantotta ki a fogait Jungkook, majd nyomott egy puszit a homlokom közepére. – Gratulálok!

– Köszi – öleltem szorosan magamhoz és mellkasába fúrtam a fejemet.

– Akkor szerintem mi megyünk is, nem akarunk zavarni – mondta Gayoon, mire azonnal rávágtam, hogy nem zavarnak.

– Elmegyünk kajálni? – kérdeztem a körülöttem állóktól, viszont Junhee megrázta a fejét.

– Miért nem? – kérdezte Sua és Gayoon egyszerre.

– Nem vagyok éhes és nincs kedvem – mondta, azzal fogta magát és sarkon fordult.

Összeráncolt szemöldökökkel figyeltem, amint a parkolóba megy, beül a kocsijába és olyan gyorsan elhajt, hogy majdnem magával vitt egy közlekedési táblát is. Belé meg mi a fene ütött? Nem éhes? Ugyan, Junhee mindig éhes, még két hatalmas pizza után is.

– Fura – szólalt meg Sua, ezzel az én véleményemet is kimondva.

– Majd beszélek vele, mert mostanában rohadtul furán viselkedik – mondta Gayoon.

– Na, menjünk – szólalt meg Jungkook, mire bólintottam egyet és megindultam a kocsija felé, amit az előbb kiszúrtam a parkolóban, amikor Junheet figyeltem.

Egy közeli gyorskajáldába mentünk, Jungkook pedig volt olyan kedves és meghívott mindenkit ebédre. Szerencsére nem voltak sokan, a sor sem volt akkora, szóval nem kellett attól félnünk, hogy esetleg éhen halunk. Szóba került a pénteki bankett, a továbbtanulás és a szombati buli Jungkookéknál, amire meg lettünk hívva. Nem volt kedvem egy újabb bulihoz, úgy voltam vele, hogy elég lesz nekem a pénteki, de Gayoon és Sua azonnal rábólintottak arra, hogy megyünk, így nem volt más választásom. Mondjuk Jungkook miatt amúgy is átmentem volna, már csak abban reménykedtem, hogy Mina nem lesz ott.

Kevesebb, mint egy óra múlva már a házunk előtt voltunk, viszont Jungkookkal még nem szálltunk ki, hanem beszélgettünk egy kicsit. Megköszöntem neki, hogy meghívott minket kajára, ő pedig ismét beszólt, hogy stréber vagyok, amiért ilyen jók lettek a pontjaim. Szokásomhoz híven behúztam neki egyet a vállához, de azért ügyeltem arra, hogy alig érjek hozzá.

– Nem akarsz este átjönni? Anyáék nem lesznek otthon és azt mondtad, hogy iszunk, ha jó lesz az eredményem. – pillantottam oldalra rá és el sem hittem, hogy végre fel mertem hozni ezt a témát, hiszen mióta kettesben maradtunk, ezen kattogtam.