the neighbour ~ jjk | ✔

hatvanharmadik fejezet

Megigazítottam a szoknyámat, felkentem még egy adag rúzst, beletúrtam a hajamba, mert ma nem volt kedvem semmit csinálni vele és vettem egy hatalmas levegőt. Nem tartottam még mindig jó ötletnek, hogy a szomszédba menjünk, méghozzá bulizni, mert az eddigi tapasztalataim alapján mindig vita vagy valami balhé volt. De hát Jungkook kijelentette, hogy nekem nem muszáj menni, megy ő egyedül is, erről viszont hallani sem akartam, mert nem fogom hagyni, hogy nélkülem menjen át egy olyan társaságba, akik mindenképpen a "régi Jungkookot" akarják. Eleresztettem egy apró mosolyt, amikor visszaértem a szobámba és megpillantottam a barátomat az ablaknál. Valamit nagyon nézett, mert észre sem vette, hogy bent vagyok a szobában, szóval a szívbajt hoztam rá, amikor mögé álltam és átöleltem a derekánál.

– Mit nézel? – kérdeztem, mire közölte, hogy semmit, de tisztában voltam vele, hogy a szomszéd házat sasolja gőz erőkkel.

– Mehetünk? Nem akarok amúgy sem sokáig maradni, de ha már meghívtak, akkor illik elmenni. – tette kezeit az enyémekre és összekulcsolta ujjainkat.

– Menjünk akkor – bólintottam egyet. – De kérlek ígérd meg, hogy nem lesz balhé és ha beszólogatnak, akkor eljövünk, jó?

– Jó! – fordult szembe velem. – Én is rohadtul unom már a balhékat. Lassan úgy érzem, mintha valami baszott valóságshowba lennénk.

– Nagyjából igen – nevettem el magam  majd összekulcsoltam az ujjaimat Jungkook tarkójánál, ő pedig már ajkaimra is tapadt.

Derekamnál fogva húzott közelebb magához és azonnal elmélyítette a csókunkat. Gyengéden megharapta az alsó ajkamat, a fenekemet is megmarkolta, utána persze közölte, hogy baromi jól áll ez a szoknya és kurva jó benne a seggem. Mielőtt még megüthettem volna a mellkasát, kopogtattak az ajtómon, így képtelenek voltunk ellépni egymástól.

– Igen? – kérdeztem, majd az asztalomhoz léptem, hogy kezembe vegyem a kistáskámat és belepakoljam a szokásos cuccaimat, amik nélkül sehova sem megyek.

– Csak én vagyok – dugta be a fejét a szobába anya, szemei viszont hatalmasra tágultak, amikor végigmért tetőtől-talpig. – Ó, megint buliba mentek?

– Csak a szomszédba – mondtam. – De nem maradunk sokáig, nyugi.

– Rendben. Kulcsot vigyél és azért vigyázzatok magatokra. – mondta, mire bólintottam egyet és már el is pakoltam az említett tárgyat, nehogy véletlen itthon hagyjam.

– Akkor? – fordultam Jungkook felé, aki megrázta a fejét, mert elbambult az előbb, rám pillantott és közölte, hogy menjünk.

Összekulcsoltam ujjainkat, majd lekapcsoltam a villanyt a szobámban és becsuktam az ajtót. Azért felhúztam egy kabátot, mert nem hinném, hogy egy pántos trikó sok mindentől megvédene, majd ott lepakoljuk a felesleges cuccokat Jungkook szobájába és nem kell azokra is vigyázni.

Izgultam, bár már rengetegszer voltam a bulijukban. Az viszont igaz, hogy mindig történt valami, olyan mintha a ház el lenne átkozva, de komolyan. Nagyon reméltem, hogy Jungkook lakótársai és a lányok is megemberelik magukat, nem fognak beszólogatni, de tartottam attól, hogy ott lesz esetleg Mimi is, mert ha rajta múlik, akkor tuti történni fog valami.

– Yena, Jungkook – villantotta ki fogait Solji, amint megpillantott minket és egy szokásos híven egy-egy hatalmas öleléssel üdvözölt minket. – Nem gondoltam volna, hogy tényleg eljöttök!

– Hát, én sem – sóhajtottam, mire Jungkook közölte, hogy amúgy sem leszünk itt sokáig.

Úgy döntöttünk, hogy végül nem pakolunk le az emeleten, mert csak egy kis táska volt nálam, az pedig simán elfér az ölemben, ha esetleg leülünk valahova. A szokásos kis társasághoz az udvaron csapódtunk, viszont rendesen meglepődtem, amikor mindenki öleléssel fogadott engem is, mintha nagy spanok lennénk. Oké, Mina rám sem nézett, mert el volt foglalva Jungkook szemmel történő levetkőztetésével, de a többiek feltűnően kedvesen üdvözöltek. Eszem ágában sem volt elmozdulni barátom mellől, mert nem akartam egyedül lenni és azt sem akartam, hogy esetleg valami hülyeséget csináljon.