the neighbour ~ jjk | ✔

hetvenharmadik fejezet

Péntek reggelre kaptunk időpontot a nőgyógyásznál, így aznap nem bírtam dolgozni menni. Jungkook ugrott be helyettem, mert mással sajnos nem bírtam megbeszélni a cserét. Ennek következtében barátom nem ment be az óráira, én pedig rosszul éreztem magam miatt, bár tisztában voltam vele, hogy eddig is rengeteg órájára nem ment be, ha arról volt szó.

Rettenetesen izgultam, de szerencsére anya velem volt és igyekezett megnyugtatni, mondván, hogy nem fog semmi olyan történni, felesleges izguljak. Egyébként minden rendben ment, de azért anya előtt nem olyan nyíltan beszéltem a szexuális életemről, hiába volt vele már ő is tisztában, hogy egy ideje bizony már nem vagyok szűz. Köpni-nyelni nem mertem akkor, amikor megkaptam azt a kérdést, hogy ugye óvszer nélkül sosem feküdtünk-e még le. Nemet mondtam, mert semmi pénzért nem ismertem volna be anyám előtt, hogy egyszer sajnos ez megtörtént, mert mindkettőnket elragadott a hév, történetesen a helyi uszoda egyik öltözőfülkéjében. Miután figyelmeztetett a doki, hogy azért egy hónapig még védekezzünk, miután elkezdem szedni az ajánlott tablettát, megkönnyebbülten léptem ki a rendelő ajtaján. Nem volt annyira rossz és kellemetlen, mint amennyire elképzeltem, de rendesen dobogott a szívem, amikor bent voltunk.

– Akkor ma utazol a hétvégére Jungkookkal Busanba? – kérdezte anya, amikor már az utcán voltunk és végre magunk mögött hagytuk a kórház épületét.

– Aha – bólintottam egyet. – Jungkook majd értem jön három körül, addig még összepakolok. Most váltjuk ki a gyógyszert?

– Úgy is itt van a sarkon a gyógyszertár, szóval jobb, ha most kiváltjuk és akkor le van tudva a gond.

– Okés – mosolyodtam el, majd elfogadtam a felém tartott üveget, ugyanis állítása szerint még mindig sápadt voltam. Na, a vér teljesen elhagyta testemet, amikor megkaptam az óvszer nélküli szexel kapcsolatos kérdést.

Miután végre kezembe kaparintottam a gyógyszert – és be is vettem azonnal első szemet –, megálltunk még gyorsan az egyik kisboltnál, hogy anya vegyen fagyasztott boltnál. A haza fele úton pedig végig kellett hallgatnom, hogy egy hónapot mindenképpen várjunk, mert se nekik, sem nekünk Jungkookkal nincsen szükségünk most egy unokára – illetve saját kisbabára –, szóval ha fél évet kibírtunk, akkor még egyet is ki tudunk.

Jungkook három után pár perccel jelent meg a szobámban gyorskaja szagtól bűzölögve. Amíg ő gyorsan letusolt, addig én bedobáltam a volt iskolatáskámba pár ruhát és a nélkülözhetetlen dolgaimat, mert természetesen nem csináltam semmit sem, miután hazaértünk nagyjából fél tizenkettőkor. Mivel ma este vacsorázoni megyünk, így felhúztam egy világoskék inget és egy fekete nadrágot, ezzel elegánsba vágva magam.

– Vasárnap estére itthon vagyok – nyomtam egy puszit anya homlokára, majd apához sétálva ő is kapott egy cuppanóst.

– Vigyázzatok magatokra és érezzétek jól magatokat – ölelgetett meg apa még mielőtt kiléptünk volna a házból.

– Ti is vigyázzatok magatokra – integettem nekik egy hatalmas vigyor kíséretében.

A táskámat a hátsó ülésre dobtam és beszálltam Jungkook fekete kocsijába, amivel már előre tudtam, hogy száguldani fogunk, amint elhagyjuk Szöult. Meglepődtem, amikor barátom intett egyet a volt háza felé. Először észre sem vettem, hogy áll valaki az ajtóban, de amikor jobban szemügyre vettem a miénkkel szemben lévő házat, megpillantottam Minhyukot és Jaet a garázs előtt. Na, nem is tudtam, hogy ilyen köszönő viszonyba vannak.  Természetesen azonnal rá is kérdeztem erre, miután kikanyarodtunk az utcából, Jungkook pedig tarkóját vakargatva kezdett magyarázkodni.

– Elképzelhető, hogy megbeszéltük a dolgokat – motyogta, mire összeráncolt szemöldökökkel felé fordultam. – Szerdán letámadtak a kampuszon és bocsánatot kértek mindketten a gyerekes viselkedésükért. Azt mondták, hogy átgondolták a dolgokat és nem szeretnének rosszban lenni velem. Én meg azt mondtam, hogyha végre hajlandók lesznek elfogadni, hogy te vagy a barátnőm, illetve azt is, hogy már nem akarom a régi életemet élni, akkor maradhatunk haverok.