the neighbour ~ jjk | ✔

harmincadik fejezet

– Akkor majd ebédre jövök – nyomtam egy puszit anya homlokára, amikor apa már hatodjára szólt rám, hogy nem fog elvinni Junheehez, ha nem leszek a ház előtt egy percen belül.

Junhee tegnap szólt, hogy este pizsama partit szervez magánál, ahova Gayoon, Sua és én is hivatalosak vagyunk. Mivel mostanában Junhee amúgy is kevesebbet keres, így úgy voltam vele, hogy semmiféleképpen nem utasítom el, mert lehet, hogy a mai nap folyamán meg tudjuk majd beszélni a dolgokat.

Apa volt olyan kedves és felajánlotta, hogy elvisz, mert a srác azért nem lakik olyan közel hozzánk, én pedig természetesen elfogadtam ajánlatát, mert nem volt kedvem buszozni és gyalogolni sem.

– Itt vagyok, mehetünk – pattantam be apa mellé az anyós ülésre, majd be is csatoltam a biztonságiövemet.

– Rendben – mosolyodott el apa.

Jungkookéknál természetesen most is buli lesz este, ahova engem is meghívtak, de úgy voltam vele, hogy inkább Suaekkal töltöm az estém, nem megint a szomszéd házban. Előző szombaton egyébként Jungkooknál aludtam és ez miatt ismét volt egy jókora vita otthon, de szerencsére nem hagytam kibontakozni a szüleimet, így lényegében meg sem beszéltük a történteket. Írtam anyának egy üzenetet, hogy a szomszédban alszok, de mivel aludt, így nem látta, csak reggel. Addigra meg már tiszta ideg volt és felkutatta az egész házat, hogy még is hol lehetek. Mire hazamentem, a feje már konkrétan gőzölgött, így az is eszembe jutott már, hogy inkább visszamegyek Jungkookékhoz, minthogy anya hülyeségeit hallgassam.

– Látod, hogy nincsen azzal semmi bajunk, ha valakinél ott alszol. Csak jó lenne, ha előtte szólnál, nem üzenetet írnál az éjszaka közepén. Anyád nagyon aggódott érted, ahogy én is, ezért akadtunk ki mindketten ennyire.

– Jó, tudom. Én is úgy terveztem, hogy otthon alszok, csak... csak máshogy alakultak a dolgok. – vontam meg a vállaimat. – De legalább üzentem, mert azt is megcsinálhattam volna, hogy egy szót sem szólók.

– Akkor kitört volna a harmadik világháború – nevetett fel, mire helyeslően bólogatni kezdtem. – Szóval kérlek legközelebb előre szólj, jó?

– Rendben – bólintottam egyet, mivel úgy döntöttem, hogy most az egyszer nem leszek makacs és nem fogok leállni veszekedni apával.

Az út további része csendben telt, apa dúdolta a számokat, amik a rádióban mentek, én pedig Jungkookkal beszélgettem. Sajnos most ő a soros, így neki kell holnap kitakarítania a lakást a többiek után. Így belegondolva ez lehet a legszarabb része az egésznek, főleg, ha este iszol, esetleg be is rúgsz. Másnaposan nem lehet valami leányálom a szemét felszedése.

– Holnap akkor ne jöjjek érted? Hazahoz valaki? – kérdezte apa, mikor megállt Junhee háza előtt.

– Szerintem Sua vagy Junhee szívesen hazadob majd, de írok este, oké? – nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.

– Oké. Vigyázz magadra, de azért érezd is jól magad. – intett egyet, én pedig gyorsan a csomagtartóhoz mentem, hogy kivegyem onnan a táskámat.

Intettem én is neki, amikor elindult, majd meg is indultam a bejárati ajtó felé. Nem láttam még sehol sem Sua kocsiját, szóval úgy néz ki, hogy én értem ide leghamarabb. Becsengettem, a házigazda pedig nagyjából két perc múlva meg is jelent és be is engedett a házba.

– Szia – mosolyodtam el, miközben jó szorosan megölelgettem Junheet.

– Szia, Yena – válaszolta. – A többiek még nincsenek itt, majd csak később jönnek.

– Miért? – ráncoltam össze a szemöldökeimet, miközben levettem magamról a szandimat.

– Suaéknál családi kaja van, Gayoon pedig az apjával van valahol – vonta meg a vállait, majd meg is indult a szobája felé. – Anya majd csak este jön, apa pedig üzleti úton van, szóval vele sajnos nem fogsz találkozni.