the neighbour ~ jjk | ✔

ötvenkilencedik fejezet

Jungkook elment boltba, mert a többiek megszavazták, hogy ma ő a soros. Én még aludtam, szóval nélkülem ment el, amikor felkeltem, akkor már sehol sem volt. Úgy döntöttem, hogy itt az idő megkeresni Minhyukot és Jaet, mert muszáj lenne velük beszéljek arról, hogy nem szabad Jungkookot füvezni hagyni. Mivel, ha akkor beszélnék velük, amikor barátom is a házban van, akkor tuti túl kíváncsi lenne és vagy lehallgatna minket vagy csak szimplán nem hagyná, hogy beszéljek velük egészen addig, amíg el nem mondanám neki az okát. Nem akartam, hogy megtudja azt, hogy a háta mögött szervezkedek, mert megígérte nekem, hogy többet nem fog füvezni, szóval meg kellene ennyivel is elégedjek, de én biztosra akarok menni, ebből a társaságból pedig Jae és Minhyuk tűnik a legnormálisabbnak, szóval reménykedek benne, hogy elérek majd valamit.

– Sziasztok – mosolyodtam el, amikor szembetaláltam magam a társaság egy részével a nappaliban, mázlimra Minhyuk és Jae is ott volt.

– Szia, Yena – köszöntek vissza, viszont érezhető volt, hogy Hoseok és Dongmin korántsem élvezi a társaságom.

– Jae, Minhyuk, beszélhetnénk egy kicsit? – kérdeztem a szőke és a zöld hajútól, mire egymásra pillantottak, de aztán mindketten bólintottak egyet és az udvar felé biccentettek.

Sóhajtottam egy aprót, de megindultam a hátsó terasz felé és abban reménykedtem, hogy tényleg sikerül valamit elérjek ezzel a beszélgetéssel, mert úgy érzem, hogy egyedül nem lennék képes távol tartani Jungkookot az illegális szerektől.

– Igen? – kérdezte Jae, amint elővette zsebéből a cigis dobozát is kivett belőle egy szálat, majd megkínált vele minket is, Minhyukkal együtt pedig elfogadtuk ajánlatát, így már hárman szennyeztük a környezetünket.

– Jungkook már kétszer füvezett, mióta tiszta és úgy érzem, hogy hiába mondja azt, hogy nem fog többet, nem fog tudni ellenállni ennek a szarnak és arra szeretnélek titeket kérni, hogy figyeljetek rá – mondtam, mire mindkét fiú összeráncolta a szemöldökeit.

– Miért? – kérdezte Minhyuk.

– Mit, miért?

– Miért kellene megóvnunk Jungkookot attól, hogy füvezzen? – kérdezte Minhyuk és úgy nézett rám, mintha egy idiótának tartana. Hát, ezt nem hiszem el.

– Mert a többiek nem teszik ezt, sőt pont az ellenkezőjét csinálják és egyszerűen nem értem, hogy miért – sóhajtottam fel.

– Mert mi olyannak szoktuk meg Jungkookot, aki mindenkivel lefekszik, nem szerelmes és benne van mindenben, ha arról van szó. De mióta megjelentél te, kezd úgy viselkedni, mint egy begyöpösödött öregember, akinek a felesége mindent megtilt. – mondta Jae, én pedig nagyokat pislogva hol rá, hol Minhyukra pillantottam.

– Ha füvezni szeretne, akkor miért kellene megtiltanunk őt?

– Mert régen függő volt és ez miatt romlott meg a kapcsolata a családjával?! – keltem ki magamból hisztérikusan és nem értettem, hogy miért viselkednek ők is így. – Talán azt akarjátok, hogy süllyedjen megint olyan mélyre, mint ahonnan sikerült nagy nehezen feltápászkodnia?

– Aki egyszer függő volt, Yena, az mindig is az marad – sóhajtott fel a szőke hajú.

– Hát, ez egy igazán csodás hozzáállás, mit ne mondjak – nyomtam el idegességemben a cigit, amit még Minhyuk adott és legszívesebben hozzájuk vágtam volna, miközben még parázslik. – Úgy viselkedtek, mintha Jungkook nem a haverotok lenne és tökre nem az ő érdekeit nézitek!

– Miért, te talán azokat nézed? – kérdezte a zöld hajú, mire azonnal rávágtam, hogy igen, én azokat nézem. – Akkor miért akarod ennyire megváltoztatni? Miért zavarna téged, ha élné tovább az életét és füvezne?