the neighbour ~ jjk | ✔

harminckilencedik fejezet

Arra riadtam fel, hogy valaki hangosan dörömböl az ajtón. Hirtelen azt hittem, hogy otthon vagyok, ezért reflexszerűen balra gurultam, de hamar rá kellett jöjjek arra, hogy azon az oldalamon Jungkook fekszik, hiszen konkrétan sikerült összefejelnünk.

– Mi a fasz – szólaltunk meg szinte egyszerre, mire egy hatalmas ásítás kíséretében kinyitottam a szemeimet és elég közel találtam magam a félig még halott Jungkookhoz.

– Nyisd már ki az ajtót, ember! – hallottam meg Solji hangját a folyosóról, mire nyöszörögve, de kikeltem az ágyból és áldtam az eget, amiért éjszaka, miután beszéltem Minhyukkal, bezártam magam után, nehogy valaki ránk törjön az éjszaka közepén, teljesen részegen. – Oh, Yena... nem tudtam, hogy ti vagytok itt – állt lábujjhegyre, hogy a mögöttem alvó Jungkookot meglesse.

– Nem baj – mosolyodtam el.

– A többieket nagyjából már hazapateroltam, csak ez a szoba maradt, mert ez volt egyedül zárva.

– A biztonság kedvéért bezártam, mert nem akartam hívatlan vendégeket az éjszaka során – kuncogtam fel, mire Solji nevetve közölte velem, hogy jól tettem, hogy magunkra zártam az ajtót.

– Egyébként tetszett a buli? Jó volt?

– Neked tetszett? – tértem ki a kérdés alól, hiszen őszintén megvalva, voltam már ennél jobb buliban is.

– Amennyire emlékszem belőle, ja – vonta meg a vállait. – Viszont ma este randim lesz, szóval ezek szerint a részeg Solji hatásos is tud lenni.

– Na, ennek nagyon örülök. Cuki volt a lány, látszott rajta, hogy bejössz neki, szóval nem hiszem, hogy a részegséged miatt mentek randizni.

– Majd meglátjuk – kacsintott egyet. – Jungkook jó lenne, ha felkelnél, mert gondolom nem terveztél takarítani maradni! – hajolt be a szobába a vörös hajú, majd amilyen hangosan csak tudta rákiabált az alvó, valószínűleg másnapos barátomra.

– Jól van, hagyjál már – morogta, majd fejét még jobban belenyomta a párnába és a hatás kedvéért még hátat is fordított nekünk.

– Csikis a talpán – kacsintott rám Solji, miközben ijesztően kezdte húzogatni a szemöldökeit. – Csak vigyázz, nehogy lerúgjon.

– Vigyázok! – nevettem el magam. – Fél órát kérek és mar itt sem leszünk. És tudnál adni fájdalomcsillapítót, mert szerintem valakinek szüksége lesz rá.

– Keresek, remélem találok is – bólintott, majd megindult a lépcsők felé, én pedig egy hatalmas sóhajtás kíséretében visszamentem a szobába.

Elgondolkoztam azon, hogy tényleg megcsikizem Jungkookot és úgy keltem fel, de végül a romantikusabb verzió mellett döntöttem. Visszafeküdtem mellé az ágyra és apró puszikat adtam neki, ahova csak bírtam. Az mondjuk nehezített a helyzeten, hogy arca még mindig a párnába volt, így azt nem tudtam ostromolni, de a nyakához teljesen hozzáfértem.

– Mit csinálsz? – kérdezte Jungkook, de azért fejét még jobban oldalra döntötte, hogy jobban hozzáférhessek.

– Solji azt mondta, hogy csikizzelek meg, de én inkább ez mellett döntöttem – villantottam ki a fogaimat.

– Ez valahogy jobban tetszik – ásított egy hatalmasat, majd a derekamnál fogva magára húzott. Fülem mögé tűrte az arcomba lógó tincseimet és eleresztett egy fáradt mosolyt. – Hogyan lehetsz már korán reggel ilyen gyönyörű? – kérdezte tőlem, miközben a ruhám alá vezette az ujjait és a hátamat kezdte cirógatni.