the neighbour ~ jjk | ✔

hatvanhatodik fejezet

Magam elé bámulva, szótlanul ültem Junhee kocsijának hátsó ülésén. Könnyeim rászáradtak már az arcomra, szerintem úgy nézhettem ki, mint egy élőhalott. Jelenleg viszont egyáltalán nem érdekelt semmi és senki. Értékeltem, hogy Gayoonék motivációs beszédet tartottak nekem, csak sajnos most nem éreztem hatását. Elküldték Jungkookot melegebb éghajlatra és hiába értettem velük egyet, attól még nem akartam, hogy így beszéljenek róla. Igazából nem akartam, hogy a ma estén lelkizzünk egész éjszaka, mert egyszerűen nem akartam még csak rágondolni sem. Üresnek, átvertnek és kihasználva éreztem magam, arról nem is beszélve, hogy naiv és prűd is voltam egyben, ahogyan azt többször megfogalmazta már Mina és Solji is.

Amikor megérkeztünk Gayoon házához, semmi erőm és kedvem nem volt kiszállni a kocsiból. Nem akartam Junhee közelében lenni, mert még mindig haragudtam rá a múltkori miatt. Ugyanakkor bunkó sem akartam lenni, nem akartam elzavarni, mert azért még is csak ő hozott el ide, méghozzá a saját kocsijával. De úgy éreztem, hogy jobban esne most csak a lányok társasága, mert nekik aztán gátlások nélkül kiönthetném a szívem, ahogyan azt az elmúlt években is mindig tehettem.

– Gyere, csajszi, nem ücsöröghetsz egész éjjel itt – nyitotta ki a mellettem lévő ajtót Gayoon, mire sóhajtottam egy hatalmasat és felpillantottam rá. – Apa nincs itthon, szóval mindannyian itt aludhattok nyugodtan.

– Mindannyian? – kérdeztem rekedtes hangon, abban reménykedve, hogy esetleg leesik neki, hogy tartózkodik egy nemkívánatos személy is a társaságunkban.

– Igen, vagy talán baj? – ráncolta össze a szemöldökeit, mire nem reagáltam semmit csak tovább bámultam rá. – Oh, értem – csettintett egyet a nyelvével. Akkor menjetek csak be Suával, mindjárt jövök én is – mosolyodott el halványan, én pedig bólintottam egyet és összeszedtem az erőmet, hogy kikászálódjak a kocsiból.

Gayoon odasúgott valamit Suának, aki azonnal mellettem termett és belém karolt. Lehajtott fejjel ballagtam be a házba, majd amint beértünk Gayoon szobájába, elterültem az ágyán és arcomat a párnájába temettem. 

– Remélem nem megfojtani tervezed most magad – szólalt meg barátnőm, mire közöltem vele, hogy közel állok hozzá, de azt hiszem, egy kicsit még ki tudom bírni, mert ki kell öntenem a szívem nekik, amint Gayoon is megérkezik. – Nem tudom felfogni, hogy egy társaság hogyan lehet ennyire balhés. Komolyan mondom, hogy akárhány buliban voltunk, valami mindig történt. És akkor még azt hittem, hogy nekem van izgalmas életem. – sóhajtott fel, mire hasamról átfordultam a hátamra, hogy barátnőmre nézhessek.

– Nekem mondod? Jungkook körül több a rejtély, mint valami krimi könyvben. De úgy érzem, hogy ma este már mindenre fény derült. Megtudtam, hogy Jungkook konkrétan minden lánnyal összefeküdt, aki a kis társaságuk tagja volt, na meg persze a volt legjobb barátnőmmel és a nővérével is. Komolyan, rosszabb ez, mint a török szappanoperák. – temettem arcomat a tenyereimbe és nyöszörgő hangokkal adtam Sua tudtára, hogy mennyire elegem van.

– Nem tudom, hogy azt a vörös picsát, a fekete ribancot vagy seggfej Jungkookot utáljam jobban – kapcsolódott be Gayoon is a beszélgetésbe. – Hoztam nasit – dobott le mellém az ágyra pár csomag csipszet, gumicukrot és egy üveg nutellát is.

– Szerintem mindenkit – erőltettem magamra egy apró mosolyt, majd egy hatalmas sóhajtás kíséretében felültem és ölembe vettem egy paprikás csipszet, mert az a kedvencem.

– Tényleg nem gondoltál arra, hogy Jungkooknak gyereke van? – kérdezte Gayoon, mire megráztam a fejem.

– Nem – mondtam és vettem egy mély levegőt. – Eszembe sem jutott, hogy Jungkooknak gyereke lenne. Most így utólag belegondolva rengetegszer viselkedett furán, de nem gondoltam volna, hogy ez áll a háttérben.