Come Back From Boston!

《32》Szemtől szemben

Este 7 órára értünk a viadalra, Chris első meccse pedig kicsivel 8 óra után vette kezdetét, ami azért is mulatságos, mert az egész köre nem tartott 10 percnél tovább, mint az az idő, amit a készülődéssel és Mason embereivel való viaskodással eltöltöttünk.

Az est hátralévő részében még sok bokszmérkőzés vette kezdetét és ért véget néha hihetetlen gyorsan, néha pedig idegesítően lassan, Chris viszont sikerrel túlélte és megnyerte azt a harmadik meccset is, amit a hely tulaja szerint el kellett volna veszítenie. Szerencsénk volt, hogy Mason meg tudta őt győzni arról, hogy a barátunknak ne kelljen visszafognia magát és saját erejéből eljuthasson egészen Graalmanig, aki még a főmérkőzés előtt hajlandó volt beugrani a ringbe egy kósza menetre valamelyik kigyúrt és szőrős férfi ellen.

Nate, Alison és Martin velem egyetemben a szorító mellett voltak, amíg Chris odabent az öltözőben készülődött feltehetően az aznap esti, utolsó meccsére. A kérdés már csak az volt, hogy ki ellen kell majd vívnia a küzdelmet, viszont a vak is láthatta, hogy Graalman fog újra ringbe lépni a hőn áhított bajnoki címért, és ehhez nem kellett a küzdőtér mellett állni közvetlen, hogy megállapítsd.

- A rohadt életbe... - motyogta Martin fájóan, miközben a viadal utolsó előtti fordulóját nézte és képtelen volt levenni a szemeit a szőke Graalmanról, aki a szó legszorosabb értelmében laposra verte az ellenfelét. – Még sosem láttam ezt a srácot Masonnal, mert úgy hallottam, elég félénk, de most, hogy így belegondolok...

Szinte biztosra vettem, hogy a félig megszakadt mondatának folytatása valahogy így hangzott volna: Most, hogy így belegondolok, ha valaha összefutottunk volna vele az utcán és leálltunk volna bunyózni, nem kerültünk volna ki a kezei közül élve. Nos, én is pontosan ettől tartottam, de csak egyedül Christ féltettem tőle. Elvégre én már találkoztam vele, tudtam, hogy milyen ember és, hogy hiába viseli magán a bokszmérkőzések megtéveszthetetlen és ijesztő nyomait, attól még nem feltétlenül egy eszelős őrült. Minket is megvédett Andyvel, mikor a haverjai belénk kötöttek, pedig könnyűszerrel állhatott volna az ő oldalukra, mégsem tette. Viszont a szorító köteleinek fogságában, ahol nem férhet meg egyszerre két ember, csakis a legerősebb maradhat talpon, már Graalman is egész más szemmel nézi a világot.

- Az biztos, hogy piszok erős és nehéz ellenfele lesz a mi Chrisünknek. – mondta csalódottan Alison és közben Martin tekintetét kezdte keresni, aki rá is nézett a lányra. – De bíznunk kell, ahogyan mondtad.

A bátyám keserű grimasszal próbálta leplezni az aggodalmát és egy erőtlen bólintással igazat adott a mellette álló lánynak, majd szólásra nyitotta a száját, de a rászámolás miatt a torkában akadtak a szavak. Szinte egyszerre kaptuk vissza mindannyian a tekintetünket a ringre, ahol is Graalman a földre küldte az ellenfelét már az első körben. Szegény férfi kénytelen volt farkasszemet nézni a közönséggel, miközben a padlón fekve erőt gyűjtött, a vére pedig az arcáról átkerült a koszos vászonra, ahol az elődjeié is megfordultak. Egyszerűen megalázó volt, amit művelt ezzel a fickóval Graalman és a második rászámolást követően a pasas már nem tért többet magához, hanem véglegesen a padlón maradt. Mi csak tátott szájjal és dülledt szemekkel igyekeztük felfogni, ami történt és valahol mind aggódtunk Chris testi épségéért, aki az eddig vívott küzdelmek folyamán már nem volt olyan tuti formában, mint a viadal elején.

- 9... 10... Ennyi! – kiáltotta fel a bíró, mikor a teljes, szétfeszített tenyerével ráintett a földön fekvőre és véglegesen lezárta a meccset. – A győztes Edward Graalman!

A rosszarcú, szőke férfi a bíró és a hullamerev ellenfele közelében kolbászolt, nem bírt volna nyugton maradni, minden bizonnyal azért, mert végtelenül túl volt pörögve. Amikor a műsorvezető kimondta a nevét, már ösztönösen lépett közelebb hozzá, a csíkos pólós ürge pedig elkapva a csuklóját, amit vastag ujjaival képtelen volt körbeérni, a magasba lendítette a bajnok izmos végtagját mindenki örömére. A tömeg egy emberként zendült fel a következő másodpercben és hangos éljenzés és füttyögés vette szakadatlan kezdetét, Graalman pedig érzéketlen és mogorva arccal pásztázott végig az őt figyelő embereken, akik ünnepelték. Szemei kígyózó táncot jártak, amint megfigyelte az összes fejet a tompa fényben és, mikor az első sort vizsgálgatta, tekintete sikerrel megtalált engem is a tömegben. A hátam mögött az emberek úgy nyomtak neki a szorító szélének, hogy majdnem kiköptem a beleimet, annyira rám másztak már szinte, és nagyon kínos volt, hogy ilyen vesződések közepette vett engem is észre a legnagyobb ellenségünk jobbkeze.