Come Back From Boston!

《34》Pénz beszél, kutya ugat

Chris fáradtan lihegve pihent a padon, hátát görnyedten a hideg fémszekrénynek támasztotta és üres tekintettel meredt előre, a semmibe. Markában ott szorongatta az apró kis keresztet, amelynek fémes lánca a fásliba csomagolt keze köré tekeredett. A halántékáról folydogáló vért Alison itatta fel egy nedves rongy segítségével és minél piszkosabb lett a ruha, annál tisztábbá változott Chris arca, akin így egyre több seb volt fellelhető. Szegény srác különben sem volt túl kedves és megnyerő külsővel megáldva, de annyi ütéstől már a fél feje lilában tündökölt, ami kicsit sem szépített az ábrázatán.

Én csak ott álltam kínos csendben a falat támasztva, miközben végig azt figyeltem, hogyan emésztik meg barátaim magukban a történteket.

- Hé! – szólt oda Chrisnek a fejére terített törölköző alól felismerhetetlen és vegyes érzelmektől izzó hangon Edward Graalman, aki a jobbján ült ugyanazon a padon, mint ő, csak épp a másik végében és egy kendőbe csavart csomagot nyújtott oda neki, ami minden bizonnyal jeget takart. – Nesze! Használd ezt! – mutatott közben a homlokára jelzésértékűen, hogy Chris ráébredhessen, miért is kapja ezt az eszközt.

Szegény srác először csak teljesen ledöbbenten, kimerevedett szemekkel bámult a mellette ülő ellenfelére, akivel néhány perce még egymást ütlegelték életre-halálra, most pedig minden bizonnyal nem tudta, hogyan értelmezni ezt a kedves gesztust tőle. Bár nem csak ő volt ilyen meglepett. Alison is hasonlóan reagált Graalman előbbi cselekedetére, de még Nick is, akinek az volt a feladata, hogy a lányhoz hasonlóan ellássa a sérült csapattársa sebeit.

- Kö-köszönöm. – mondta végül Chris megerőltetve magát, közömbös hangnemmel és elfogadta a felajánlott jeget, mire Graalman mosolyba húzta a száját.

- Össze ne csináld magad, nem bomba van benne! – röhögött fel jókedvűen, de Chris és Alison továbbra sem tudták értékelni sem a kedvességét, sem a humorát.

- Gondoltam. – felelte Chris, miközben a homlokának nyomta a zacskót. – Csak az előbb még majdnem szétvertél, most meg jeget adsz a fejemre. Ráadásul nem csak a ringben vagyunk ellenfelek.

- Ki mondta neked ezt a faszságot? – kiáltotta fel félig felháborodottan és megsértve, félig pedig nevetségesnek találva ezt a feltevést. – Csak nem Mason? – kérdezett rá nyíltan az egyetlen, lehetséges gyanúsítottra, mire mindenki egymással kezdett összenézni és még Nicket is bevontuk a bamba szemezésbe. – Tényleg akkora gyökérnek tűnök én is, mint Blackwell többi embere? Már elnézést, Nick, a jelenlévő mindig kivétel.

Nick erre villantott egy minden, csak nem őszinte mosolyt és inkább a pad tetejére helyezett jeges vízbe kezdte mártogatni az egyik rongyot, csak nehogy válaszolni kelljen.

- Úgy érted, nem vagy Mason barátja? – kérdezte ekkor Alison megdöbbenten és bátran nézett a szőke szemeibe, mintha mindig is ismerték volna egymást. – Hiszen a bandájukba tartozol.

- Való igaz, hogy oda tartozom és, így már nevezhetném magam én is az ő gengszterének, ha úgy tetszik, de igazából hidegen hagy, hogy Mason szerint kit kell utáljak. – rántott egyet széles vállain. – Engem nem érdekel ez az egész, de követem őt, ameddig hagyja, hogy bokszoljak és bevon az üzleteibe. Nekem is innen jön a pénzem, jól járok vele, de attól még nem hódolok be neki mindenre. Engem csak az érdekelt, hogy meg tudjak küzdeni azzal az orosszal, akiről már sokat hallottam a többiektől. Azt mesélték, te vagy a legkeményebb srác Will bandájában és, mikor megtudtam, hogy neveztetek a bajnokságra, csak akkor váltál az én ellenségemmé is.

- Ez hízelgő. – fojtott el egy bizalmatlan mosolyt Chris. – Szerintem remek ellenfél voltál a ringben. – korlátozta le a mondata jelentését az utolsó szavával, mintha ezzel azt sugallná, hogy a hivatalos bokszmérkőzésen kívül nem nagyon akarna vele újra megütközni.