Come Back From Boston!

《24》Új, régi bakancs

Mikor végeztem a fürdéssel, végre felfrissülve és kicsit megkönnyebbülve tértem vissza a srácok közé, mintha az eddig terhelő gondok eltűntek volna a lefolyóban. Amivel ezután kellett még megküzdenem, az Martin és Chris megrögzött bámészkodása volt, mivel úgy mustráltak engem, mintha eddig nem találkoztunk volna, mégis valahogyan a lakásukba kerültem anélkül, hogy ők ezt észrevették. Egyértelműen a furcsa hálóöltözékem tehetett erről, mert az orosz srác szürke és három számmal nagyobb pólója, valamint a bátyám megszaggatott, sötét melegítője egészen különös külsőt adott nekem. Úgy fordultam, hogy a lehető legkevesebbet lehessen látni belőlem és még csak véletlenül sem szerettem volna, ha ismét eszembe jutnak a szörnyű emlékképek Ryan és a haverjai erőszakoskodásáról.

- Megtennétek, hogy egy percre leveszitek rólam a szemeiteket! – kértem ki bosszúsan, mire Chris engedelmesen el is fordította a fejét.

- Nem értem, miért szégyenlősködsz. – mondta mosollyal a szája szélében Martin. – Tök jól áll.

Enyhén túlzott bókjára én is elvigyorodtam, majd szemeimmel nemsokára Nathanielt kezdtem keresni a már kissé megnyugodott és vidámabb légkörben. A szőke fiú Alison ágyában húzta a lóbőrt a fal felé fordulva és nyakig betakarózva, így esélyem sem adódott, hogy jó éjszakát kívánjak neki. Keserűen elhúztam a számat, de igazából örültem annak, hogy legalább végre pihenhet egy keveset.

- Ma én alszom Chrisszel a matracokon. – szólalt fel ismét a bátyám, mire visszavezettem rá a tekintetemet. – Te és Alison pedig egymás mellett majd, csak kihúzom nektek a kanapét, hogy kényelmesen elférjetek.

Az arcizmaim összerándultak a meglepődöttségtől, mikor ezt Martin ki merészelte mondani. Elvégre biztosan tudta, hogy én és Alison ki nem állhatjuk egymást. Jobban mondva, valójában csak ő utált engem valamiért, de ez már éppen elég indok volt arra, hogy ne kelljen egy ágyban végigszenvednünk az éjszakát.

A lányra néztem, aki a kanapé szélében ücsörgött és igen magányosnak tűnt. Letört volt, minden bizonnyal a bátyámmal való vitája miatt, és rossz volt látni, amiért ennyire nyugtalanítja ez a kis veszekedés.

Megsajnáltam, nem tehettem róla és, bár senki nem kérte, úgy éreztem, illendő lenne jót tennem vele. Egyrészt, mert szerettem volna, ha jobban kijövünk és ehhez nekem kellett a legtöbbet bizonyítanom, másrészt pedig, mert véletlenül sem akartam, hogy megint miattam legyenek felesleges viták generálva.

- Mi lenne, ha inkább te aludnál Alisonnal a kanapén? – kérdeztem visszafordulva Martin felé, aki ismét egy cigarettát akart éppen meggyújtani, az ötletem pedig derült égből villámcsapásként érte. – Az a te helyed, nem igaz? Alison pedig ki lett túrva a saját ágyából, ráadásul most még Josh sincs itthon. Miért ne aludhatnék én a földön?

- Felejtsd is el, hogy a vendégemként majd odalent alszol, ráadásul Chris mellett! – makacskodott Martin a fejét csóválva. – Már eldöntöttem és mindenki egyetértett. Különben is csak ezt az egy éjszakát kell kibírnunk, de Nathanielnek most muszáj rendesen kipihennie magát. Valamit muszáj volt variálni.

A fivérem ezzel lezártnak tekintette a témát és végre rágyújthatott arra a szálra, aminek a vége már egy ideje a szájában táncolt. Csalódottan néztem ekkor Alisonra, aki úgy bámult fel rám, mintha angyalt látna a helyemben és hiába kerestem és próbáltam kiolvasni a tekintetéből, nem volt már benne az az ellentmondás, hogy nincs szüksége a jótékony viselkedésemre. Inkább hálás volt, de azt sem mondta egy szóval sem.

- Mindjárt jövök. – mondta végül és felállt a kanapéról, majd besétált mellettem egyenest a fürdőbe.

Martin végigkövette a mozdulatsorát a szemeivel, mintha minden esetleges balesettől óvni akarná. Kezdett egyre jobban foglalkoztatni engem a lány és a bátyám között húzódó, különös kapcsolat, amit hiába igyekeztem, egyszerűen képtelen voltam megérteni. Hol veszekedtek, hol pedig a részeg örömökben táncolva ki sem szálltak a másik karjaiból, ha pedig sikerült is éppen megbántaniuk egymást, akkor is igen hamar találtak egy frappáns megoldást a békülésre. Mintha nem bírták volna ki hosszútávon, hogy sokáig haragban legyenek, de egyik sem akart különösebben többet a másiktól szimpla barátságnál. Tipikus se veled, se nélküled kapcsolatot láttam az egész mögött.