Il Capitano /Befejezett/

31. fejezet

Szorosan Félician mellkasához simultam, miközben egyre gyorsabban és gyorsabban forogtunk egymás körül, jó három méterre a talaj felett. Majd gyorsan tartást váltottunk, átlendültem partneremen, miközben a háta mögé kerültem, és lábammal átkulcsoltam a derekát. Éreztem, hogy izmai megfeszülnek, ahogyan igyekszik megtartani, nehogy elrepüljek az eszeveszett forgásban. Szememmel igyekeztem a ruganyos kötelet szorító kezemre fókuszálni, és arra koncentrálni, hogy nehogy elkapjon a hányinger.

Majd a forgás váratlanul lassulni kezdett, és én ellöktem magam Féliciantól, majd megpördültem a levegőben, lábamat elegáns spárgába nyújtva. Ezalatt ő is megfordult, majd visszaérve egy tökéletesen kiszámított mozdulattal kapott el. Éreztem hűvös érintését a bokámon, ujjai szorosan és magabiztosan fogtak, miközben még forogtunk párat. Majd elengedtük egymást, a kötél elkezdett egyre lejjebb ereszkedni, és végül földet értünk.

Épp jókor. Már azt hittem, mindjárt elhányom magam.

Furcsa volt ismét szilárd talajt érezni a lábam alatt, hiszen majd az egész délelőttöt odafent forogva töltöttük. Éreztem, ahogyan imbolygok, és a szédüléstől megtántorodva a mellettem álló keze után kaptam, hogy el ne essek. Félician elkapta a karomat, nehogy elzúgjak a cirkuszterem porondján, de sötétbarna szeme a félhomályban úszó nézőtéren ülő három alakot fürkészte, akik izgatott megbeszélésbe kezdtek, látván a produkciónkat.

Hunyorognom kellett, hogy ki tudjam venni az embereket, akik eddig a számunkat nézték, név szerint Angelo Marcellit, Tony Battert, a cirkusz menedzserét és egy Nadine nevű nőt, aki az Amerikai Cirkuszok Egyesületétől jött. Azért voltak itt, hogy az előadásunkat értékeljék, majd eldöntsék, hogy van-e helyünk a műsorban, és ha eljön az ideje, alkalmas-e arra, hogy turnéra menjünk vele. Vettem egy nagy levegőt, és Félician is így tett. Nehéz ügy. Ha azt mondják, hogy nem vagyunk elég jók, akkor hiábavaló volt a majdnem egy hónapnyi gyakorlás, kiteszik a szűrünk a műsorból, akár akarjuk, akár nem. Hevesen dobogó szívvel néztem, ahogyan az alakok felállnak a székekről, és elindulnak le a lépcsőn, egyenesen fel a porondra. Ugyanolyan idegesség lett úrrá rajtam, mint amikor ma reggel a szokásos futás és erősítés helyett Félician ezzel a hírrel fogadott, és pánikszerűen átgyakoroltatta velem az eddig készen levő műsorszámunkat.

Ahhoz képest, hogy csak nemrég kezdtük el a közös munkát, egész jól haladtunk. Az elejére partnerem összerakott egy szólórészt, ami, meg kell, hogy mondjam, bámulatosra sikerült, utána pedig páros elemeket, ezen belül főleg forgásokat tettünk. Én ugyan eddig kissé fantáziátlannak éreztem a számunkat, de azzal vigasztaltam magam, hogy van még időnk alakítani rajta. És valamit muszáj volt mutatnunk a véleményező bizottságnak is.

A kis társaság eközben, élükön Marcellivel felért a porondra, és én aggódva a mellettem állóra pillantottam. Feszültnek tűnt, kezével idegesen letörölte az izzadtságcseppeket a homlokáról, majd fekete hajába túrt. Az aggodalomtól elfúlva felsóhajtottam, és szürke edzőtrikóm szélét kezdtem el gyűrögetni, miközben szememet Nadine-ra szegeztem, aki egy jegyzettömböt szorongatott a kezében. A nő még gyorsan suttogva megbeszélt valamit Marcellivel, mielőtt szólásra nyitotta volna a száját.

- Kezdetnek nem is rossz – fogott bele mondandójába, hangja végtelenül unottnak tűnt, ujjai között egy tollat forgatott. – Bár nagyon sok benne a pontatlanság, és összeszokva sem vagytok még teljesen, ami pedig ebben a számban nagyon fontos.

A nő egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, mintha arra várt volna, hogy felfogjuk a szavai értelmét. Hangja ridegen és szenvtelenül csengett a nagy cirkuszteremben.

- Először is kezdeném veled, öhm... Félician Betranche – Tollával a mellettem állóra bökött, mialatt kibogarászta az előtte levő lapról a nevét. Láttam a szemem sarkából, ahogyan Félician összerezzen a neve hallatára, amit a nő borzalmas angol kiejtéssel mondott ki. – Érződik a mozgásodról, hogy nagy tapasztalattal rendelkezel, viszont nekem úgy tűnik, hogy még nem igazán találtad meg az összhangot a partnernőddel. Azon kívül pedig az elején a szólórészedben zárd össze a lábadat az egykezes forgások közben, mert innen úgy tűnt, mintha kalimpálnál össze-vissza a levegőben. És nem ártana, ha némi hajlékonyságot is szereznél, mert a felhúzott lábas forgásod nagyon esetlennek tűnt.