Il Capitano /Befejezett/

41. fejezet

- Jól van, mára ennyi, végeztünk - hallottam magam mellől újdonsült edzőm, Pedro González kellemes baritonját, mire imbolygó mozdulattal megálltam az ugróasztalon, és kérdőn a férfira meredtem.

- De hiszen még csak fél három van - mondtam. - Nemrég jöttünk vissza az ebédszünetről.

- Valóban? - Meglepetten a karórájára nézett. - Pedig annyira úgy tűnt, hogy elrepült az idő.

- Hidd el, nem vagyok még fáradt - feleltem a porondot megvilágító erős fénytől kissé hunyorogva. Furcsa volt, hogy csak így letegezhettem valakit, aki a következő napokban az edzőm lesz.

- Ó, de jó neked! Én már majd meghalok a kimerültségtől, szóval azt hiszem, hogy mégis jobb lesz, ha megyünk - nyújtózkodott színpadiasan egy nagyot, mire én nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam. Mr. Gonzálezzel, vagy ahogyan kérte, hogy szólítsam, Pedróval nagyon könnyű volt kijönni. Teljesen más volt a stílusa, mind eddigi oktatóimnak, állandóan viccelődött, és talán már túlságosan is lezserül és hanyagul kezdett neki közös munkánknak. Csak nemrég múlt huszonhét, amivel minden bizonnyal a legfiatalabb edző volt a társulatnál. És kétségkívül a leglazább is, annyira, hogy még átöltözni sem volt hajlandó a gyakorlás kedvéért.

A mai edzésterve pedig olyan könnyű volt, amilyennel még nem találkoztam, mióta a Capitanónál vagyok.

- Mi az, Sofi, szeretnél még maradni pár kört? - vigyorgott rám, miközben szorgalmasan igyekezett kisöpörni fekete hajfürtjeit sötétbarna szeméből. Ahogyan kinézetéből és nevéből is következtethettem rá, ősei valahonnan Latin-Amerikából származhattak, de ő az Államokban születhetett, már csak az akcentusmentes angoljából is gondolva. Különös módon sokkal vékonyabb volt egy átlagos artistánál és talán kevésbé izmosabb is, habár Marcellitől azt hallottam, hogy kiváló a maga területén. A furcsa összhatásra még Metallicás pólója, kék koptatott farmerja és piros pöttyös zoknija is ráerősített, így reggel, amikor először találkoztunk, nem tudtam megállni, hogy ne bámuljam percekig csodálkozva. De aztán rá kellett jönnöm, hogy nincsen mitől tartanom. Pedro az „ártatlan" fajta edzőkhöz tartozott; fenntartotta annak a látszatát, hogy csinálunk valamit, de közben nem dolgoztatott halálra. Pont, mintha maga is unná ezt az egészet, és legszívesebben menne vissza gyakorolni, hogy felléphessen a holnap esti műsorban.

Arról azonban egyelőre fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom így megcsinálni a Leidenholtz-szaltót. Talán Fel segít majd, mikor hazaér.

Váratlanul éles fájdalom mart a szívembe, ahogyan Pedro kezéért nyúltam, aki lesegített az ugróasztalról, amelyen egész álló nap a csavartugrást gyakoroltam. Szerelmem még mindig nem keresett, pedig már másfél nap telt el azóta, hogy elment. Nem hívott, nem válaszolt a tegnap reggel küldött üzeneteimre, mintha megfeledkezett volna rólam. Egy pillanatra elhomályosult a tekintetem, ahogy elhaladtam Pedro mellett egyenesen a cuccaim felé tartva, de aztán gyorsan összekaptam magam. Biztosan csak borzasztóan elfoglalt, vagy esetleg kimerült a hosszú utazástól és az időeltolódástól. Még ma estig keresni fog, ebben biztos vagyok.

- Jól van, csajszi, holnap találkozunk bent az edzőteremben! - kacsintott edzőm távozásra készen, mire felkaptam a fejem.

- Hogyhogy nem itt leszünk?

- Holnap lesz a Cirkuszok Világnapja rendezvény, vagy már el is felejtetted? - kérdezte nevetve.

- Ó, tényleg. - Nagyot nyeltem, és hatalmas gombóc nőtt a torkomban. Teljesen kiment a fejemből az egész. Holnap a cirkusz ingyenes nyílt napot tart, és egész New Yorkból emberek százai, de akár ezrei fognak ellátogatni az Il Capitanóba, hogy betekinthessenek a kulisszák mögé, és erre a különleges alkalomra készült műsorokat nézzenek meg. Ez persze azt is jelenti, hogy holnap nem lesz hagyományos edzésnap, a társulat nagy része vagy fellép, vagy a látogatókat fogja kalauzolni. Kivéve persze engem. Marcelli nem engedte, hogy én is a szerepeljek többiekkel, hiszen jelenleg sokkal fontosabb dolgom van. Ez azt jelentette, hogy az edzőteremben mindenki szeme láttára kell majd gyakoroljam az én kis Leidenholtz-szaltómat. Ha eddig valaki nem értesült volna róla, hogy az igazgató megint kivételezett velem, hát holnap biztosan fog.