Jungkook pov
Az út első fele megint kibaszott csendesen telt (vele is), a kaját fel se bontotta, nem nézett rám, sőt még azt se hallottam, hogy levegőt vesz! Ez a gyerek 99% arroganciából és 1% seggből áll. Khm. Magabiztosan állíthatom, nem vagyok meleg, és ahogyan ő is elmondta: nincsenek hajlamaim, de olyan picsával áldotta meg a csávó odafentről, hogy azt nem lehet nem megnézni. Ha csaj lenne már megraktam volna. Pasiként is meg fogom de nem önszántamból. Vagyis de, végülis önszántamból, de ez nem ugyanaz!
-Na és... hova jársz suliba? - beszélgetést akartam kezdeményezni, de miután kimondtam, rájöttem mekkora egy idióta faszkalap vagyok. De semmi baj mert elnevette magát, egy szemforgatás kíséretében, ezt viszont csak zárójelben jegyeztem meg.
-Mi az anyanyelved?
-Mivan? - ez milyen kérdés? Ennyire hülyének néz?
-Szóval nem ugyanaz, mint az enyém. Így már értem. - lehet, tényleg hülyének néz, de legalább mosolyog és ez már hatalmas haladás, így jövő hétvégére talán már az ágyamban tudhatom a picikét.
-Figyu cica, nem jössz el velem valahova holnap?
-Óh. Új stratégia? Hm... a kérdés csak az, belemenjek-e a játékba, és ha igen, megéri-e?
-Hidd el, ez mindenkinek megérné. Más könyörögne, hogy most a helyeden ülhessen.
-Remek. Akkor állj meg, tegyél ki, és halgasd a könyörgőket.
-Mi bajod van velem? Neked semmi se jó? Nem tudtam, hogy a melegek ennyire
-Ennyire?
-Semmi. Inkább tegyél be valami zenét, ott a telóm, nem kódos.
-Nem félsz hogyha elhagyod...?
-Nem. Nincsenek titkaim.
-Ugyan Jeon, titkokat mindenki őrizget.
-Te is?
-Én is.
-Elmondod?
-Akkor nem lenne titok te hatökör! Uuu ez jó szám!
-Óóó, The Water Fountain.
-Alec Benjamin. Imádom, nagyon jó pasi.
-Én nem vagyok jó pasi?
-De.
-Mi?
-Mi?
-Ne vigyorogj már így te tökkelütött!
-Hogy ne vigyorognék? Az imént épp szerelmet vallottál nekem. - ezt szintén letudta egy szemforgatással, de nem is vártam már többet. Úgy tűnik mégiscsak nehéz dolgom lesz vele. Szépen elkanyarodtam a rossz irányba amit két perc késéssel vett észre, nem a legkörnyezetbarátabb de szükségem van most még egy kis időre vele kettesben, legalább még vagy 2-3 kört megyek. Lassan belefeledkeztünk mindketten Alec Benjamin hangjába és dúdolni kezdtünk.
-Ha ilyen nagy a szád akkor már énekelhetnél is.
-Hát izé...
-Nocsak, elpirultál?
-Nem énekelek mások előtt.
-Szóval jó hangod van?
-Énekelj te ennyi erővel ha annyira-
-Oké, én nem vagyok félős, mint egyesek. Khm, Jeon. - számot váltott de ez is egy Alec szám volt, mégpedig a Six Feet Apart. Hatalmas levegőt vett, majd belekezdett együtt az énekessel. Behunyta a szemeit amíg én az utat és őt figyeltem, lehet zavarba jött a bámulásomtól, bár nem láthatta. Minden levegővétele egyenletes volt, a hangokat tökéletesen vitte fel és le és miközben énekelt, egy pillanat alatt eltűnt a morcos törpe. A mai nap megismert dühös vagy hisztis énjéből nem maradt semmi. Nem a visszautasító Jimint láttam. Most nem. Egy teljesen más embert, akit még csak most látok először, de biztosan nem utoljára. Az arca kisimult és nem érdekelte már, hogy őt nézem, vagy az, hogy én ülök itt mellette. Már nem szorította az ülés szélét picike kezeivel, nem félt attól, hogy esetleg történik valami amíg mellettem van. Idő közben lassan leparkortam majd minden figyelmemet neki szenteltem. Egy hullámos szőke tincse az arcába hullott, de nem zavarta, kezeit nem emelte fel, hogy elvegye onnan, mintha észre se vette volna. Óvatosan felé nyúltam, hogy kisöpörhessen onnan azt, de végül mégsem tettem. A szám véget ért, a kezem pedig a levegőben maradt. Az egész olyan volt mint egy lassított felvétel. Jimin pillái felnyitódtak, íriszei kitágultak és az enyéimet fürkészték. Az idő már nem egyre lassított, hanem megállt. A szívem hatalmasat dobbant, és ahogyan a filmekben az szokott lenni, egyre közelebb került az arcunk egymáshoz. Alig 20 centi választott el, amikor is megszólalt a vészcsengő mindkettőnknél. Én elhúzódtam mint a villám, Jimin meg már a kocsimon kívül volt. Hirtelen mindkettőnk arcára a döbbenet ült ki, majd azt felváltották a - részemről - büszkeség, és - részéről - a hitetlenség.
-Este tali, picur. - "köszöntem el"
Igazából nem vártam meg amíg kérdőre von, hisz' úgyis megtudja, és én alig várom, hogy láthassam a dühtől izzó szemeit. Még utoljára rápillantottam a - ezúttal - számonkérő tekintetére, és vigyorogva elhajtottam. Gondolom már lekéstem a misét de valószínűleg Isten se hitte el, hogy elmegyek, szóval úgyis mindegy. Majd imádkozok este egyet.
Jimin pov
2 perc döbbent ácsorgás és 1 perc gyaloglás után odaértem a tömbház elé, melynek 6. emeletén lakik Jin. Szinte berontottam az ajtaján miután kiszálltam a kopott és büdös liftből. Tudniillik van kulcsom, plussz nem mintha zárná az ajtaját. Ki a franc jön rabolni a hatodikra?
-Jin?!
-Konyha!
-Mit sütsz?
-Óh, csokis tortát. Nem akarok este üres kézzel menni.
-Hova mész?
-Az egyik barátom meghívott minket magukhoz, ugyanis Nam és a barátnője is ott lesznek és már nem bírom kivárni, hogy bemutassa.
-Várj. Azt mondtad minket? Engem honnan ismer?
-Ja, nem ismer csak mondtam, hogy átjössz.
***
Jk pov
-Gyerekek arra gondoltam, hogy bekövetem Jimint instán.
-Hát akkor kövesd be baszod.
-De nem tudom mi az instaneve, Gyeomie.
-Chimmy alsóvonal.
-Kösz. Kommenteljek? Ráírjak?
-Ja, zaklassuk. Gyere.
Jimin pov
*jeon.jk üzenetet küldött*
Heey, oké ez most elég uncsi de a kövi jobb lesz
Remélem azért nem lett annyira rossz és van akinek tetszik
Köszönöm ha elolvastad és komikat, csillagokat, véleményt és kritikát szívesen fogadok
<3 <3 <3 ^^
YOU ARE READING
COCAINE | ✔
Fanfiction- Kookie nem olyan! - bizonygattam, talán nem is nekik, hanem magamnak. - De igen, csak még nem ismered. - Ugyan Jimin. Nevetség tárgya leszel egy héten belül. Big Hit egyetem, a két merőben különböző "srác", egy feladat, bántások, sértődés, szerele...
