COCAINE | ✔

13. Kiss

Jimin pov

Jeon nem nézett rám, ahogyan én sem rá. Talán szégyelltük, talán megbántuk, de legalább nem tagadjuk. Nem vagyok biztos benne, hogy hazudik-e, hiszen ez a specialitása. De kezdem azt hinni ő sem érti saját magát, vagy legalábbis nem tudja mit akar. Ez nem baj, mivel én sem.

-Eljössz velem egy igazi randira?

Nem tudtam mit válaszoljak. Akartam menni. El akartam vele menni. De...

-Elég szar ötleteid vannak, Jeon. Ha annyira nem vagy képes, hogy hazavigyél nem értem mit vársz még tőlem. - azonnal megbántam, amint kimondtam. Nem gondolom át a szavaimat, pedig tudom, ezzel sokszor megbántom magam körül az embereket. Ez valószínűleg azért van, mert félek. Mitől? Felvállalni magamat, az érzéseimet, a valós gondolataimat. Nem akarom, hogy bárki más tudja mire gondolok vagy mit érzek.

Jeon bűnbánóan pillantott rám, majd az ölébe a kezeire és végül hátravetette a fejét az ülés támlájára. Hatalmasat sóhajtott... kihallottam belőle ezer érzést, köztük a csalódottságot, nagy mértékben a frusztrációt és egy kicsiben a kétségbeesést.

-Rendben, de én választok helyet és programot, te meg fizethetsz. - nem kaptam szóbeli választ de egy mindent elmondó mosoly jelent meg az arcán és a kezemért nyúlt.

-Köszönöm. - csupán ennyit mondott, de tudtam, én boldogabb vagyok, mint ő. Végre nem szabtam gátat magamnak. Azt hiszem el kell kezdenem a változást belül. Sőt, kívül sem ártana. Talán befesthetném a hajam, vajon mit szólnának hozzá a többiek? Ha nem Jeont, akkor valaki mást, de felszedek a szombati bulin. Élnem kell a mostani életem, nem ragadhatok le a múltban. Ha nem élek egész életet, ha nincsenek céljaim, ha csak toporgok egyhelyben és nem találom a saját utam, ha nincs szenvedélyem, minek élek? Találnom kell valamit amiért élhetek.

-Én nem foglak megbántani, Jimin. Én nem leszek olyan mint... - éreztem ahogyan a szívem kihagyja azt a bizonyos egy ütemet. Vártam mit mond, de nem folytatta. Rámkapta a tekintetét és úgy nézett mint aki most árult el egy hatalmas titkot. 

-Mégis miről beszélsz?! - nem voltam képes visszafogni a haragom. Megrémültem, fogalmam sem volt most hogyan kéne reagálnom. Mit tudhat és mennyit? Kezemet kirántottam az övéiből...

-Hallottam... mindent. Ma. Arról a 2 pasiról meg miegymás. - a sokk most következett be. Nem akartam utat engedni a könnyeimnek. Nem akartam ezt hallani és nem akartam, hogy ez megtörténjen. Bár akkor sem akartam és mégsem tudtam tenni semmit. Akkor sem voltam elég erős. Most az vagyok? Nem tudom.

-Mégis... hogy képzelted?

-Ne haragudj Jimin, be akartam kopogni de hallottam a hangodban a fájdalmat. A szívemet mintha kifacsarták volna és elsírtam magam. Úgy tettem mintha akkor jönnék fel a lépcsőn de belül csak azt éreztem, hogy meg akarlak védeni. Nagyon nagyon nagyon sajnálom. Üss meg, bármit tehetsz... Kérlek... mondj valamit.

-Mire akarod felhasználni? Mit akarsz elérni?

-Semmit. Egyáltalán. Semmit. Esküszöm.

-Ne esküdözz, felesleges. Nem bízok meg akárkiben. - a csend újra letelepedett. A levegő hűvössé vált és a felkelő nap ellenére is fáztam. Nem méltattam annyira sem, hogy ránézzek, ő viszont folyamatosan engem bámult. Árgus szemekkel figyelte minden mozdulatomat, hátha le tud szűrni valamilyen érzelmet.

-Jimin... kérlek. Mondj valamit.

-Vigyél haza. Most.

Jungkook pov

Muszáj volt kikotyognom a dolgot, miszerint hallottam a beszélgetésüket. Ezzel magamhoz édesgethetem, mert tudom milyen ne legyek vele és megmutathatom mennyire őszinte ember vagyok... érző lélekkel vagy mivel. Nem tagadom, Jimin megmozgatott bennem valamit, azonban ez a valami még mindig édes kevés ahhoz, hogy bármi komolyat tegyek ami valós érzésektől származik. Szimplán úgy kell bánnom a hangulatával, hogy az számomra pozitív eredményeket hozzon. Mondhatni, jól kell kevernem a lapokat. Úgy kell elültetnem a fát, hogy szép termést hozzon. Egyáltalán nem a fogadás a fő ok amiért ezt csinálom. Eléggé élvezem ezt a kis játékot és a hazudozás világ életemben jó érzéssel töltött el. Egyfajta adrenalin számomra.

Ez az út is, ahogy minden kibaszott utazás az autómban, kurva nagy kussban telt. bő 15 perc után leparkoltam a kolesz előtt és a szöszivel együtt kiszállva, lezártam a kocsimat.

-Te hova jössz?

-Jajj morgó, nem gondolod, hogy ilyen állapotban magadra hagylak. Ugye?

-De. Gondolom. A viszont nem látásra!

Nem foglalkozva a mogorva kijelentésével, folytattam az utamat és ballagtam szépen utána. Pár perc, emelet és néhány csodálkozó pillantás után immár a kis lakásban, Chimmy ágyán terpeszkedve melengetem a szétfagyott popsimat. Jiminie 5 perc után tért vissza a szobába, kezeiben két sárga bögrével amiből lassan gőzölgött a tea. Az bal kacsójában lévőt felém nyújtotta, én pedig amint elvettem már ittam is ki a tartalmát, nem foglalkozva a forrósággal. Miután végeztem, letettem az ágya melletti kis éjjeliasztalra.

-Maradsz?

-Ha nem baj.

-Dehogy. Aludhatsz Hoseok ágyán, adok tiszta ágyneműt és

-Nem kell. Veled alszok.

-Jó.

Úgy gondolom vagy túl fáradt vagy beletörődött a makacsságomba. Nem baj, mert szeretem ha könnyű a dolgom. Az első csók nem csattant el, de tökéletesnek szeretném, hiszen ez merőben meg fogja határozni a továbbiakat. Szép hely kell, jó hangulat és természetesen emberek nélküli légkör.

Megvártam amíg elhelyezkedik, majd bebújtam mellé megint, ahogyan nálam, de most szorosan átöleltem.

-Így olyan, mintha járnánk.

-Vicces vagy.

Nem váltottunk több szót, felesleges volt. Mindkettőnknek elég volt a tegnapi és a mai nap első negyede. Ő könnyen elaludt, de én elég kellemetlenül éreztem magam. Az illata belefúródott az orromba, a pihe-puha haja pedig csiklandozza az arcomat. Hozzám képest picike testét még mindig nem engedtem el, egyik karom átvetettem rajta és úgy öleltem magamhoz.

-Talán ezerszer volt már ilyenben részem... rengeteg nővel, rengeteg helyzetben és ágyban, de mindig utáltam ha hozzámérnek szex után. Ez most mégis... nagyon jó érzés.

-Nekem is...

-Mi? Azt hittem alszol.

-Tévedtél. Hinni a templomban

-Kell. - halk kuncogása az én bamba képemre is mosolyt csalt és ez újfent megrémiszt. Eddig egy nőnek sem sikerült semmi ilyesmit kiváltania belőlem. Mégcsak hasonlót sem. Erre jön ő, és pár nap ismerettség után teljesen felforgatja a lelki világom. Úgy érzem nem vagyok tisztában saját magammal.

***

Jimin pov

Reggel üres ágy fogadott, a colos nem volt mellettem. Felülve körbepillantottam, hátha a szobában van, de miután sehol sem találtam a lakásban, rossz érzés fogott el. Gondolatban gyorsan megpofoztam magam. Változni akarok de nem szabad érzéseket táplálnom valaki iránt akit még csak nem is ismerek rendesen.

-Óh... felkeltél? - kellett nekem emlegetni

-Látod.

-Hoztam reggelit. - zárta be maga után az ajtót.

-Honnan volt pénzed?

-A kocsimban van egy bankkártyám.

-Egy? Minek neked több?

-Például ilyen eseterkre. Gyere enni, hoztam kakaót is.

-Köszi.

-Szívesen, szépségem. - közelebb hajolt, majd lágy csókot nyomott a homlokomra.

Okéé ez amolyan töltelék rész. Nem történt semmi de nem akarok őket egyről a kettőre rögtön összehozni, meg még amúgy is sok van hátra a boldogságig szóóóval igen. Köszönöm mindenkinek aki elolvasta és remélem azért nem lett annyira rossz.

Mindent szívesen fogadok :DD

2020. 06. 15.