COCAINE | ✔

38. Other povs

Hoseok pov
A történtek lesokkoltak, hiába voltam tisztában Jungkook személyiségével, nem gondoltam volna, hogy ezt fogja tenni, sőt, most sem teljesen hiszem el azt amit láttam. Reménykedem abban, hogy ez csak egy félreértés. Amikor megtudtam, Yoongi keze is benne van a dologban... kiakadtam. Mondhatom úgy, nem kicsit vesztem össze párommal. Dühömben olyan dolgokat is a fejéhez vágtam, amiket nem gondoltam komolyan. Nem sértéseket, inkább a sérelmeimet amik csak egy idő után, összegyűlve számítanak egy kapcsolatban.
Chim Jungkook után szaladt, mire odaértem hozzá hűlt helye volt. Hívtam folyamatosan, hátha elérem de senkinek sem vette fel a telefont. Sugát autóba ültettem és így próbáltuk valamelyiküket megtalálni, de nem jártunk sikerrel. Reggel kaptam egy sms-t Jimintől, mi szerint most szállt le a vonatról. Amint elolvastam hívni kezdtem de már ki is kapcsolta a telefonját így "jelenleg nem elérhető"-t jelzett.
*flashback*
-Nyisd már ki azt a francos ajtót! - hétfő reggel még suli előtt eljöttem Sugához, hogy tisztázzuk amit most tudtam meg. Jimin már sokkal jobban van, nem hittem, hogy ilyen hamar előjön a bosszúvágya, de ez sokkalta jobb, mintha a padlót fényezné egész nap. Idegesen dörömbölök a falapon már 5 perce, mégsem nyit senki ajtót. Nem mintha egyetlen ember lakna itt, igazán beengedhetnének, lefagytam idekint. Lépteket hallok, kattan a zár és már lendül is a kezem ahogy meglátom az ismerős hófehér, sápadt arcot. A törpe arcához kap, mancsát az általam pirossá vált területre téve.
-Mi a
-NE NEKED ÁLLJON FELJEBB! Kint akarsz veszekedni, hogy a szomszédok hallják, vagy bent, hogy a többiek?! -tettem fel ingerültem a kérdést, mire csak beljebb lépett.
-Nekem édes mindegy, de szerintem már fázol szóval... - ha nem haragudnék most ennyire, ez nagyon jól esne, mert még ilyenkor is rám gondol.
Egészen a kanapéig battyogtam miután ledobtam a bakancsom és kabátom, s őt megvárva kezdtem csak neki. Igazából már üzenetben is nekiálltam de személyesen hatásosabb, ezért vagyok most itt.
-Miért jöttél? -húzta fel egyik szemöldökét, mint akinek halvány lila gőze sincs.
-Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád! Mégis hogy képzelted te ezt? Nagyon jól tudtad Jimin min ment keresztül, erre te
-Ne kezd már megint. Hoseok kérlek, annyira unalmas ez a téma. - muszáj volt egy hatalmas levegőt vennem és elszámolnom 10-ig magamban, mert ha nem, olyat teszek vagy mondok amit megbánok.
-Én csak azt szeretném ha felfognád mit tettél! És megbánnád! A minimum lenne Jimintől bocsánatot kérned!
-Semmi közöm Jiminhez. - húzta fel a vállát.
-De hozzám van... vagy tévedek?
-Cica ne csináld már ezt. - temette tenyereibe arcát.
-Leírtam neked ezerszer. Haragszom mert annyira nem vagy képes, hogy kiejtsd azt a rohadt "bocsánat" szót a szádon és
-Semmi baj. - forgatta meg szemeit, bennem meg újra felment a pumpa.
-HOGY LEHETSZ VELEM ENNYIRE BUNKÓ?! ELMONDANÁD MI JÁRT A FEJEDBEN AMIKOR AZT MONDTAD KOOKIENAK BASSZA MEG JIMINT FOGADÁSBÓL? AZT A JIMINT AKIRŐL PONTOSAN TUDTAD, HOGY khm, kényszerítették és fenyegették, összetörték lelkileg, pszichológushoz járt és még sorolhatnám? Te... normális vagy? Hogy képzelted ezt? ÖRÜLNÉK hA ElMagYaráZnáD!
-Ne emeld fel a hangod és ne beszélj velem úgy, mint egy kutyával.
-NEM TUDOK VELED MÁSHOGY BESZÉLNI CSAK ORDIBÁLVA MERT VAGY NEM HALLOD VAGY NEM ÉRTED MEG A SZAVAIMAT! NE TE JÁTSZD A SÉRTŐDÖTT KISFIÚT! ESKÜSZÖM ROSSZABB VAGY MINT
-Mint?
-Mint senki.
-Mint ki, Hobi? Megint ahhoz a ficsúrhoz akarsz hasonlítani? Megint őt hozod fel. És ne legyek kétségbeesve, ne féltékenykedjek, ne törjem el annak a fasznak a kezét. Legalább csak a keze bánta. - még valamit morgott a végére de azt nem igazán értettem, valami olyasmit, hogy megérdemelte, jól esett, nem tudom.
-Kurvára mindegy! Yoongi, bíztam benned! Nem hittem volna, hogy ilyen egyáltalán eszedbe jut! Egy felnőtt férfi vagy, nem egy óvodás. Jungkookot szidod amiért kihasznál embereket, te mégis ugyanúgy játszol mások érzéseivel, nem törődve semmivel, ahogy kedved tartja, mert szerinted vicces?! Mégis mivel vagy jobb, mint Kook? - szemetforgatott újfent és nekem hátat fordítva kezdett az emelet felé sétálni. Rosszul esett, hogy neki nem számít semmi, amit mondok, de folytattam és követtem őt. A vita nem ért véget, egészen nyolcig káromkodásokkal tarkítva mondataimat, kb leszedtem a fejét minden eddigi dologért. 10 perc után csak csendben ült az ágyán, lehajtott fejjel, akár egy 5 éves kissrác akit az anyukája szid. Kellemetlenül éreztem magam hiszen tényleg olyan voltam, mint egy anyuka. Leültem mellé az ágyra, egy kis távolságot tartva tőle, majd eldőltem, bele a puha paplanba. Suga pillanatok alatt felettem termett és magához húzott. Puszilgatni kezdte az arcomat, majd letért a nyakamra.
-Békülős szex?
-MÉG MIT NEM! Veszekedős, mert még haragszom rád!
-Akkor miért fekszel le velem? - húzta fel egyik szemöldökét kacéran.
-Nem vonhatom meg a férjemtől azt, amire szüksége van.