COCAINE | ✔

10. Past

Jimin pov

Talán túl sok mindent mondtam el Jeonnak. Talán nem kellett volna ilyen részletesen. Részletesen... hiszen még ez is csak a jéghegy csúcsa volt. De ennyit sem kellett volna. Muszáj emlékeztetnem magam ki is ő és ki is vagyok valójában én. Nem engedhetek se neki se másnak. Nem akarsz megint olyan mélyen lenni, Jimin! Nem teheted meg mégegyszer magaddal. Ha nem magad miatt hát a barátaidért. Nem akarod, hogy aggódjanak... Nem. Nem akarom.

-Jimin? Hát te? Mi ez a világfájdalmas arc? - ért mellém legjobb barátom, aki azonnal észrevette, valami nincs rendben.

-Mi lenne?

-Mi történt? Gyere.

-Hova? Most voltam Jeonnál, nem megyek vissza.

-MI?! MIÉRT VOLTÁL TE KOOKKAL?

-Csssst, Hobi, ne ilyen hangosan.

-Na gyere te kis mihaszna.

Az embereknek hobbi, hogy szobákba rángassanak be? Felszaladtunk az emeletre - vagyis Hobi húzott magával - majd be a Jeon melletti szobába. Hoseok elég jártas ebben a házban, én meg azt se tudom egyáltalán hol vagyunk, melyik utcában, a város melyik részén?! Hoseok bebaszta az ajtót majd kényelmesen elhelyezkedett az ablakkal szemben lévő egyetlen ágyon. Komótosan végigjárattam látószerveimet a falakon, polcokon és minden biszbaszon, csak, hogy ne kelljen az ágyon terpeszkedő szemeibe néznem. Mivel 2 eshetőségre kerülhet sor, eléggé félek. Vagy jól fogadja, hogy adtam magamból valamit valakinek, vagy lebasz amiért ez a valaki Jeon Átbaszós Jungkook. Óvatosan rápillantottam de ő még mindig csak várakozva ült egyhelyben és semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról. A szemöldökeit felhúzta és azt a tipikus "kezdd már el" fejet vágta. Megembereltem magam majd leültem mellé és hatalmas levegőt vettem.

-Azt hiszem bejön Jungkook. - 3 néma perc telt el szinte levegővétel nélkül. A szobában éreztem a megfagyott levegő hűvösségét, és dideregni kezdtem. Hoseok nem szólalt meg, így hát nekem kellett. -Vagyis... nem tudom. Nagyon próbálkozik. Nem tudom még miért. De azt sem tudom miért érdekel, hogy miért. AAhj nem hiszem el. Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Annyi meg annyi helyes és kedves pasi van a világon! Ez túl hirtelen, erre nem vagyok felkészülve.

-Jimin...

-I-igen?

-Ezzel nincs semmi baj. Én... örülök neki. Ah. Igen is meg nem is. Örülök, mert nem vagy lehetetlen, és még nem haltak ki az érzéseid, viszont annyira mindenki ismeri Kookiet, hogy tudjuk... milyen. Kérdeztem Suga baby-t, de azt mondta ő sem érti mi történik. Azt hiszem... próbáld meg. Hagyd egy kicsit udvarolni, ha már annyira koslat utánad. Abból bajod nem lehet. 

-Elmondtam neki... valamit.

-Jézusom! Mit?

-Csak a meleges témát, a "csúfolásokat".

-Az nem csúfolás, hanem fenyegetés és zaklatás volt, Jimin. Nem ugyanaz a két dolog.

-É-én... az mindegy. Elmúlt.

-Elmúlt. Akkor miért nem engedsz közel magadhoz senkit?

-Ti közel álltok ho-

-Jól tudod, hogy nem így értem.

-Korai. Egyébként is tökéletesen megyvagyok egyedül.

-Miért akarsz hazudni magadnak? Magadnak, mivel nekem, nekünk, nem tudsz.

-Saját magamnak hazudni lehetetlen.

-Ezek szerint mégsem. Ezt nem itt és nem most kéne megbeszélni... De legalább most hagyod, hogy ez legyen a téma... Én boldognak akarlak látni. Nem így. Mert nem vagy boldog.