COCAINE | ✔

23. Csibe

Jimin pov

Nem hazudott, este jött. Jinnél vacsoráztam, mire hazaértem Jungkook már az ajtómnál várt. Nem hívott, nem írogatott üzeneteket, csak várt rám. Arca szomorúságot tükrözött, szeme piros volt és kissé felpüffedt. Voksomat tettem rá, sírt. Egy óvatos csókkal köszöntöttem, magam sem tudom miért, csak úgy éreztem ezt kell tennem. Mikor beléptünk a bejáratin, a szobámba sétált és azonnal vetkőzni kezdett. Megilledőtve mértem végig amikor már csak az alsója és pólója maradt rajta. Átszaladt az agyamon, hogy mit is szeretne most. Számat nyitottam, de ő nem, hogy felém közeledett volna, csak bevágódott az ágyba és nyakáig húzta a takarót. 2 perc sem telt bele, már a szuszogását hallottam.
11 óra is elmúlt, mikor bekapcsoltam telefonomon a wi-fit, lenémítva azt, nehogy Kook felkeljen rá. Nem várt üzenetek sokasága rohamozta meg a kijelzőmet, azonban én nem akartam velük foglalkozni. Fáradt voltam és egyáltalan nem érdekelt senki véleménye a mai napról.
Ittam egy pohár vizet, letusoltam és átöltözve feküdtem be Jungkook mellé az ágyba. Ugyan nem húzódtam hozzá közel, de nem mondanám, hogy messze voltunk egymástól. Mocorgásom miatt megébredt, majd azonnal rámtette az egyik kezét, orrát pedig nyakhajlatomba fúrta. Ha eddig nem éreztem volna magam kellemetlenül, hát most eljött a pillanat.

Hajnali három óra lehetett amikor is kintről jövő motoszkálásra ébredtem. Hoseok biztosan nem jött haza, ismerem már, viszont akkor ki jött be a lakásba? Csak az ablakot hagytam félig nyitva egy kis levegő miatt, nem a földszinten lakunk, hogy jött be akárki?? Pókember, te vagy az? Kómásan dörzsöltem meg szemeimet a tisztább látás reményében, de ezzel sem jutottam sokra. Szívem heves ütembe kezdett, légzésemet visazafojtva próbáltam hallgatózni. A valaki aki betört, most leverte az asztalról az ott hagyott poharamat, az pedig, mint hallhattam, 1000 darabra tört a padlón.
-Jungkook! Kelj fel! Valaki itt van... - csak nagy nehezen tudtam megszólalni- és felébreszteni a mamlaszt mellettem, akit egy robbanó bomba se zavarna éppen.
-Biztos Hoseok.
-Hajnal 3 van.
-Akkor nem Hoseok. Megyek, megnézem, bébi.
-Dehogy mész! Ki tudja ki az!
-Bébi, nyugi. Agyonverek neked bárkit. Csak fel bírnék kelni...
-Jungkook, nem mehetsz ki! Hívom a rendőrséget.
Természetesen nem hallgatott rám, ment a saját feje után és nem, hogy halkan ment volna a saját hülye feje után, szépen hangosan kibaszta az ajtót, trappolva berontott a konyhába... és hangos nevetésben tört ki.
Én már az ajtóban álltam egy cserepes növénnyel a kezemben, ha segítenem kéne, de mikor meghallottam a hahotázását, a növényt visszarakva a helyére, szaladtam utána.
Ő már az asztalnál ült és
-Nem mondtad, hogy van macskád.
-Mert nincs is, ő nem az enyém. - és egy kiscicát tartott a karjaiban.
-Most már van. Nevezzük el!
-Dehogy nevezem el, nekem nem kell kisállat Kook, plussz a koliban TILOS tartani állatot. Vidd haza ha annyira kell.
-Oké.
Meglepődtem válaszán, hiszen ki gondolná a nagy Jeonról, hogy így tud babusgatni egy apró cicát? Sőt, haza akarja vinni magával.
-Mi legyen a neve, bébi?
-Nem az én macskám szóval
-Deee, ő egy közös kiscica. A miénk. Az első babánk. Nevezd el nekem! Bármikor ránézek, eszembe fogsz jutni. - csillogó szemei és vidám hangja olyanná tették, akár egy 5 éves kisfiú.
-Fogalmam sincs, csak adj neki valami nevet. Cirmos meg ilyenek, tudod.
-Legyen a neve Csibe! Mert te olyan vagy, mint egy kiscsibe, ő pedig olyan sárga színű.
-Felőlem. Én visszaalszom.
-Chimmy, Csibe tök büdös és biztos éhes. Te vagy az asszony a háznál
-JunGkoOk, szerintem nem vagy most ilyen helyzetben. Menj én fürdesd meg, addig keresek neki valami kaját.
-Imádlak, gyere adj egy csókot, bébi. Holnap megünnepeljük, hogy meleg szülők lettünk.
-Jézusom, Kook. - szemetforgattam de azért a csók ajánlatot elfogadtam. Adtam egy már nem használt törcsit a macseknak, vagyis Csibének, aztán a hűtőhöz sétáltam. Nem igazán találtam semmi olyat amit egy macska ehet, szóval melegítettem tejet, hogy ne legyen nagyon hideg, aztán lesétáltam a földszintre az ügyeletes biztosnságiőrhöz, aki egy nagyon kedves macskás hölgy, és tulajdonképpen ő... is szereti a macskakaját. Kértem tőle egy keveset, magamnak... mert nem szerettem volna a tudtára adni, hogy egy állat van a lakásban. Nem nézett furán, inkább büszkén, amolyan "én tudtam" fejjel. Visszabattyogtam majd keresve egy tálat, megvártam Csibét és Kookot, aztán megetettük az új családtagot vagy mit.
-Oké, húzás aludni, Jiminie, Csibe hol alszik?
-Nemtom?
-Aludhat velünk?
-Persze, hogy nem.
-Léééégysziiiiiiiii
-JÓ, CSAK fejezd ezt be. Holnap meccsed van, menjünk aludni. Csinálok neki valami helyet párnából meg paplanból.