COCAINE | ✔

30. Just love

Jungkook pov

Soha sem fogom megérteni Jimint. Természetesen mindenki agyát felbassza, nem, hogy az enyémet. Az ahogyan néz magára a tükörben, ahogyan végigsimít a ruháin, hogy minden tökéletes legyen rajta, ahogyan a haját igazgatja sokszor, majd fintorog. Nem értem hogy nem szereti önmagát. A dolgok amiket undorítónak tart saját magán kívül és belül, csak beképzeli. A szépség relatív, minden egyes ember mást tart előnyösnek, szépnek, mást szeretnek az embereknek más nyeri el a tetszését. Nem tud változtatni a külsején ha csak kés alá nem fekszik, bár azt soha de soha nem engedném neki. Nekem Jimin tökéletes. Ő a leggyönyörűbb férfi a világon és egyáltalán nem túlzok, ezt teljesen komolyan gondolom.
Megmarkoltam hatalmas kezemmel a csuklóját majd magamhoz rántottam és egy szoros ölelésbe vontam. Láttam rajta az ijedtség jeleit de pillanatok alatt elmúlt és helyét átvette a szeretet. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem csak azért van velem, hogy ne sértsen meg. Mivel minden egyes alkalommal amikor történne már köztünk valami, eltol vagy abbahagyja. Nem mondom ez kicsit kikészít de tudok várni. Muszáj.
-Jimin, kicsim, szerelmem, édesem, gyönyörűm, szépségem, pici bébim, most nagyon figyelj rám. Nyisd ki a füled és nézz azokkal a ragyogó szemeiddel az enyémekbe, mert valószínűleg sok ilyet fogsz még tőlem hallani és szeretném ha hozzászoknál. - lassan emelte fel buksiját és pillantott rám. Fekete íriszeim találkoztak az ő mogyoróbarnáival. A levegő izzani kezdett ahogyan azt a filmekben láthatjuk. Még sohasem éreztem ennyire fontosnak azt, hogy beszélnem kell és meg kell győznöm valakit a véleményemmel kapcsolatban, de ennek is eljött az ideje. Éreztem a levegő forróságát újra, a finom illatát keveredni a szoba levegőjével, hallottam a halk szuszogását, láthattam a szemeiben az értetlenséget, a kíváncsiságot és a reményt megcsillanni. Vajon az én szembogaraim is ilyenek amikor őt látom? Biztosan. -Amikor először megláttalak a kapuban, azt gondoltam na nézd már egy meleg. Aztán Hoseok odajött és elmondott téged mindennek amit egy lapon lehet említeni a tökéletességgel. Aztán láttam a fenekedet. Magamban elkönyveltem, szívesen megraknálak. Majd jöttek egymás után a napok, teltek veled a percek, az órák elrepültek mellettem mert csak azt éreztem, bazdki, kell nekem ez a srác. De nem mára, nem jövőhétre főleg nem arra az estére. Egy párkapcsolatra akartalak, egy igazira amilyenben még soha nem volt részem. Most ez megváltozott. Jimin, én egy életre akarlak téged. Akarom mindenedet. Látni akarom ahogyan reggel kinyitod a szemed és érezni akarom az illatodat a nap minden percében. Azt akarom, hogy az első és utolsó gondolatod és amit látsz, az én legyek. Bárki hozzád ér egy ujjal is, eltöröm a karját. Bárki mondd vagy gondol rólad akármi rosszat, perverzet vagy amit nem engedélyezek, meg fogja bánni. Durvának hangzok és drasztikusnak, de drasztikusak az érzéseim is és máshogyan nem tudom ezt elmondani neked. A szádat akarom érezni az enyémen, a bőröd érjen az enyémhez, fogd a kezem és csókolj meg mindig amikor vágyom rá. Szeress, azt akarom, hogy szeress. Pár nap alatt az életem részévé váltál, megbolondítottál egy fél óra alatt és elvetted a szívemet egyetlen pillantásoddal. Meg nem tudom fogalmazni mennyire tökéletes vagy! Bébi, esküszöm az életemre te vagy a legtökéletesebb ember a világon, te vagy a tökéletesség.
-Jungkook - ejtette sírós hangon a nevemet, ráadásként szipogott is egyet, nekem a szívem szakadt meg amiért sír. -Szeretlek.
-Én is szeretlek bébi. Nagyon szeretlek.
-Wííí~ -nocsak két kislány hang? Vajon kik lehetnek? Két buksi kandikált ki az ajtó mögül - Éhesek vagyuuunk~
-Óh, mit ennétek?
-Kakaóót!
-Kakaót enni?
-Inniiii~
-Mindig egyszerre beszéltek?
-Nem!
-Látom... -az itteni kék mamuszomban slattyogtam ki a konyhába és mint aki teljesen otthon van, elkészítettem 3 kakaót. Bevittem Jimin szobájába a két tinilánynak majd Jiminnek is. Úgy éreztem magam, akár egy apuka, de nem különösebben zavart, sőt, élveztem. Talán Jimin mellett is lehetne normális életem? Lehetnének gyerekeim de... ők nem lennének teljesen az enyéim. Akárhogy nézem, nem tudom elfogadni a szexualitásomat. Szemben vagyok az elvekkel amit vallok, ez pedig kikészít. Kell nekem a szöszi de megvannak az álmaim kisgyerek korom óta. Csak miatta nem fogok feladni semmit! Senki miatt sem. Ilyen opció nincs. Nem létezik! Park Jimin, ne haragudj rám. Az érzéseim igaziak, a szavaim nem hazugságok, az érintéseim nem hamisak... ahogy a szemem ragyog, amikor látlak, Jimin... ez csak miattad van. A heves szívverésem, a szapora légvételem, az izzadó tenyerem... mit teszel velem?