COCAINE | ✔

15. Who?!

JK pov

Már délután 5 óra tájban teljesen kész voltam, de nem akartam ennyire korán menni. Gondolom Jimin még otthon sincs, hiszen neki ez a... randi - ami nem igazi randi mert én nem randizom - nem igazán fontos. Velem is csak azért jön el, mert nem akar megsérteni, de ez nem baj, mivel nekem csak a cél lebeg a szemeim előtt, és nincsenek komoly szándékaim, akkor sem ha ő az egyetlen aki megmozgatott bennem egy apró dolgot ott nagyon, nagyon, nagyon, nagyon mélyen.

Mivel azt ígértem, hétre ott vagyok nála, és utálok késni, még vártam 10 percet a kocsimban, majd komótosan fellépcsőztem. Elvileg illetékteleneknek tilos belépni a kollégium területére, de engem még a portás is ismer. Esküszöm kezdem azt hinni, valami sztár vagyok. Mielőtt mégnagyobbra nőtt volna az egóm, becsengettem Chimmyhez, aki meglepően nagy puccba vágta magát, de nem akartam lelohasztani a kedvét azzal, hogy ezt megjegyzem.

Miközben előreengedtem az ajtózárás után a lépcsőnél, végre beszélgetést kezdeményeztem.

-Választhatsz hova menjünk.

-Remek, a kedvencem a

-Nem így értettem. Van három hely, ahova szívesen beülnék most, viszont ez a három étterem nem is különbözhetne jobban egymástól. Nem tudtam dönteni szóval rád bízom. Elmondom melyik milyen, aztán választhatsz.

-Nagyon jó. Akkor mondd már, nem akarok a kocsid előtt állni fél órát.

-Mondjuk szálljunk be? Kinyitom neked az ajtót is. Tessék. - Jiminie szemforgatva, horkantva, nagyon kedvesen végül beült a fekete járműbe, majd megkerülve én is helyet foglaltam a jól megszokott ülésben.

-Nos, az egyik egy elég drága étterem. A padló kibaszott márványból van, aranyozott minden és kristálypoharakból ihatunk. Gyakran jártam anno oda a szüleimmel, szóval ismernek. Ehhez mit szólsz?

-Milyen a "kibaszott márvány"? - Jimin szarkasztikus hangja egyszerűen bántotta a fülemet. Neki semmi se jó? Milyen családból jött ez?

-A másik egy nagyon kicsi kávézó szerű hely. Hamburgert meg ilyen egészségtelen szarokat lehet ott kapni, viszont van wattacukor-gép és fagyizhatunk is bent. A sárcokkal szoktunk beülni ünnepelni amikor nyerünk - hát vagy vesztünk - egy-egy hoki meccs után. Bár nyilván ritka ha vesztünk, tudod.

-Persze-persze. Akkor ez nem egy randi, hanem egy kétszemélyes haveri összeülés. Minek jöttem én el veled?

-Oké szóval ez se tetszik. Na de van egy harmadik ami a személyes kedvencem. Ott mindig lebeszélem az alsóneműt a csajokról. Szóval- 

Jimin meg se várta amíg befejezem, kibaszta a kocsiajtót és már el is kezdett visszasétálni a kolesz felé.

-Ne már! Csak vicc volt!

-Na i-de-fi-gyelj, Jeon. Egy fontos személy hívott ma el engem, és én lemondtam, kurvára lemondtam egy olyan miatt, mint TE. Nem megyek veled sehova, megkérdem ráér-e még. Hátha.

-Jimiiiin, csak vicceltem. Oda megyünk ahova csak szeretnél. Bárhova elviszlek esküszöm! Megígérem azt ehetsz amit akarsz. Nem mintha sokba kerülne az élelmiszerrel való ellátásod szóval... De nem is a pénz a lényeg

-Neked jó, hogy nem a pénz a lényeg, gazdag vagy baszod.

-Én nem... a szüleim gazdagok és nem én. Én csak kihasználom. Gyere már szállj vissza na.

-Be nem szállok az tuti.

-Király. - kiszálltam Jimin mellé, lezártam az autót és megindultam vele kézenfogva. Mostmár tudom hova viszem.

-Hova megyünk?

-Majd meglátod.

-Nem szeretem a meglepetéseket.

-Ezt szeretni fogod, szépségem.

-Még ha szép is lennék...

-Jiminie, te csodás vagy. Szép. Gyönyörű. Ne kelljen már elmagyaráznom a szó jelentését. Neked kéne tudni a legjobban. Te testesíted meg ezeket a szavakat. Ha azt mondják gondolj valami szépre, rögtön te jutsz eszembe.

-Ha annyi pénzem lenne ahányszor hazudsz nekem, már milliárdos lennék.

Nem illettem válasszal, csupán összekulcsoltam az ujjainkat. Kaptunk ugyan néhány furcsa pillantást az utunk során, de látszólag ezt Jimin már megszokta, én meg kurvára leszarom az embereket, szóval nem ütköztünk problémába. Jimin arca egyre csak értetlenebb lett, ahogyan közeledtünk a cél felé és amikor megérkeztünk...

-Hova hoztál?

-Nyugi, tetszeni fog. Esküszöm. Viszont be kell mennünk az öltözőbe mert így meg fogsz fázni odabent.

Nincs semmi a világon amihez jobban értek, mint a hokihoz és az emberek meghódításához. Miért ne kombinálhatnám a kettőt? Van egy csarnokunk, ahol minden egyes edzésünk zajlik, és az edző persze adott a csapatkapitánynak kulcsot, így bejöhetek bármikor. A portás itt sem szólt egy szót sem, csak biccentett nekünk, mi pedig haladtunk beljebb és beljebb az épületben. Jiminnek kihoztam a szerkrényben lévő pulcsimat, majd szépen rá is adtam azt. Válaszottam két egyszerű korit is, és azzal visszatérve szerintem Jiminnek is leesett mit szeretnék.

-Nem tudok

-Majd megtanítalak. Ne félj, esküszöm vigyázok rád.

Nos, mint kiderült Chimmy tényleg nem tud korizni, így átkaroltam a derekát majd megfogtam a kezét és lassan vezettem őt, mintha keringőznénk. Pár perc után már sokkal felszabadultabb volt és kezdte élvezni is. Oldalra pillantottam és megláttam hatalmas mosolyát. A szívem meglódult és rögtön megálltam. Mi volt ez? Sokk hatása alá kerültem. Jimin gyönyörű mosolya azonnal lefagyott az arcáról és tömör aggódás vette át a helyét. Szemei az én tekintetemet keresték de én nem tudtam a íriszeibe nézni. Kacsóit felsimította az arcomra, puha, picike hüvelyujjával pedig arcomat kezdte simogatni. Várt. Nem szólalt meg, még a levegőt is mintha sokkalta halkabban szívta volna be.

-Én még soha nem hoztam ide senkit, Jimin. Te vagy az első.

-O-oh. Értem. - az újabb hosszú másodpercek csendje ránk telepedett amíg ő meg nem törte azt -Köszönöm.

Fogalmam sem volt mit kéne válaszul adnom. Eddig nem kerültem ilyen helyzetbe.

-Köszönöm, hogy nem utasítottál vissza. Jimin... te magadtól állsz a korin! Ügyes vaaagy-

Mire kimondtam el is esett, és magával húzott. Újfent úgy történt minden ahogyan az a filmekben szokott. Én pontosan rajta foglaltam helyet, két kezemmel támasztva magam a feje mellett, arcunk pedig alig 10 centire volt egymástól. Úgy döntöttem itt az ideje megcsókolnom. Lassan hajoltam le, hogy elérhessem ajkait. Látói csakis az én ajkaimat nézték. Ezt jó jelnek vettem, így folytattam amit elkezdtem. Amíg meg nem csörrent a kibaszott telefonja. Levágódtam róla, ő meg persze felvette a készüléket. Most legszívesebben kitépném a kezéből és a pálya legvégére hajítanám.