COCAINE | ✔

50. Cocaine?

Jungkook pov

Ma nagy tervem van Jiminnel kapcsolatban. Talán fél éven át fontolgattam, megtegyem-e vagy még korai lenne. Hosszú hónapokig gondolkodtam azon, hogyan valósítsam meg úgy, hogy emlékezetes legyen, romantikus mindemellett pedig megfelelő választ is kapjak és ne égjek be. Rengetegszer elgyakoroltam ezt a tükör előtt és a hugom mellett sokszor Lisa segítségét kaptam, hogy minél jobban menjen majd az egész jelenet élőben. Nem akarok színészkedni, azt szeretném ha látná a tiszta és igaz érzéseimet, melyeket csak ő vált ki belőlem.

Ma megtörténik amire mindannyian vártunk és készültünk a srácokkal együtt.

Félve, szinte remegve léptem Chim mögé, a Namjoontól még az ajtóban átvett csokorral kezem közt. Gyorsan átkaroltam derekát, ezzel megállítva, hogy tovább haladjon a lakásban, s ahogyan minden a terv szerint indult, kezdtem megnyugodni. Jimin értetlen de lenyűgözött arckifejezése kissé megrémített de már nem volt más opció, innentől már nincs visszaút.

-Kook? Mi ez az egész? - kérdezett rá szerelmem engem vizslatva. - Jól vagy? - halkult el a hangja. Csak ekkor vettem észre, olyan erősen szorítom a csokrot, hogy ujjaim elfehéredtek.

Szóval ilyen érzés ez hah? Hát többet nem akarom megélni, két szempontból se.

Annyira szaporán vettem a levegőt szívem gyors dobogása miatt, hogy szinte az ájulás szélére kerültem pillanatok alatt. Izzadni kezdtem, egyre csak fokozódott a kellemetlen hangulat és még mindig némaságba burkolóztam, sőt nem csak én de immár Jimin sem szólalt meg, csak furcsán mért végig. Próbáltam fejben lenyugtatni magam ilyen szövegekkel, mint a "minden rendben lesz", "ne félj, nem te vagy az egyetlen aki ezt átélte", "szép lesz a végkimenetel", de mivel ezek nem jöttek be, nyilván azért, mert én én vagyok, aki nem tud szépen beszélni saját magával, ezért inkább hatásosabb szövegekhez folyamodtam.

"Csinálj már valamit te nyomorék! Tiszta hülyének néz a saját párod"

"El fogod szalasztani a lehetőséget ha nem szeded össze a tökeidet, amik úgy látom elég messze gurultak!"

"Azt hittem ha anyád nem is de apád faszagyereknek nevelt, pedig csak egy picsogós 5 éves kislány vagy! Komolyan ennyit nem tudsz megtenni? Legalább szólalj már meg! Mondj valamit, bármit!"

-Khm. - köszörültem meg a torkom.

"Gyenge kezdés de megteszi, folytasd azzal mennyire szereted."

-Chim, szeretlek.

-Én is szeretlek Kookie, de kezdesz megijeszteni, az az enyém? - mutatott a rózsára melyeket most hátam mögé dugtam el szemei elől.

"Nyugodj már meg, ha most nem hagy el, soha nem fog." - a kis hang a fejemben csak folytatta és folytatta, nem tudtam megszabadulni tőle, inkább úgy döntöttem hallgatok rá. Elvégre a saját gondolataim.

-Jimin... - kezdtem mély tónussal - amióta együtt vagyunk, minden napom tökéletesen boldog. Többet nem is kívánhatnék nálad. Számomra te vagy a tökéletesség megtestesítője. Nem tudom hogy adhatnám vissza azt a tömör szeretetet amit nap, mint nap kapok tőled. Úgy érzem amit teszek az nem elég. Legalábbis sokáig így gondoltam. Azt éreztem... kevés vagyok hozzád. Sok kételyem volt. Te mindig is az voltál aki után sóvárogtak és tudták, nincs nálad esélyük, mindenkit elutasítottál. Engem imádtak a csajok, de ők soha nem akartak megismerni, bár nem is kellett sokat tenniük a figyelmemért, akkor se ha csak egy estére kaptak meg. Soha nem volt senki aki a lelkem és nem a hírnevem, a barátaim vagy a pénzem miatt közeledett hozzám. Klisés de ez így volt. Sokan irigyek rám. Mindig is azok voltak de ezt csak most értem igazán. Mert tudom mennyire szerencsés vagyok. Miattad vagyok szerencsés. Azt hiszed nem látom milyen szemekkel figyelnek téged mellettem? Hogy folyik a sok pasinak a nyála amikor lát és milyen szúrósan néz rám mindegyik? Még a nők is utánad fordulnak és szemügyre veszik a feneked. Egy ideig mérges voltam, majd féltékeny, de mostmár elégedett, hiszen tudom, teljes egészében, mindened az enyém. Azt akarom, hogy ez soha ne változzon. Félek, hogy nem leszek elég, ezért szeretnélek egy életre magamhoz láncolni még akkor, amikor tudok teljesíteni az ágyban és ezzel bebiztosítani magam a nyugdíjas éveimre nálad. Egyszer elmúlik majd, hogy a jeget karcolom, nem leszek örökre ilyen izmos, egyszer megöregszem és meggörbül a hátam, megőszülök, de ha mindent el is vesztenék, egy dolgot biztosan tudok. Te mellettem leszel. Nekem pedig ennél egyáltalán nem kell több. Tudom, össze-vissza hablatynak hangzik mindaz amit elhadarok most neked de hónapok óta csak erre az egy napra készülök és mérhetetlenül izgulok már reggel óta, ezekben a percekben azt is csodálom, hogy nem ájultam még el és képes vagyok nem csak emberi hangok, hanem értelmes szavak létrehozására is, ha már nem is minden mondatom függ össze. Csak annyit még, hogy, remélem ez a nap neked is olyan fontos lesz, mint nekem már most és... nos. Készültem még néhány szóval. Ugye látod ezt a csokrot a kezeim közt. Rózsát hoztam neked, tudom, szép színes de nem csak azért színes, mert jól néz ki, bár ez is egy fontos szempont volt. Minden szál a tied, melyeket tőlem kapsz. De egytől-egyig mindhez szeretnék valamit hozzáfűzni. - Chim nem szólalt meg, várt, várt könnyes szemekkel. Körülpillantottam a szobában. Meg akarok jegyezni minden pillanatot a mai napból, ezekből a fontos percekből. Láthatom ahogyan Honey fogja a kamerát és rögzít mindent folyamatosan, vagy ahogyan Namjoon tartja a gyűrűt, Hoseok némán bőg Sugát szorongatva, vagy ahogyan minden barátunk, sőt, a közös családunk árasztja magából a szeretetet és hangtalanul bíztatnak engem. Ha megkérdezném a 2 évvel ezelőtti magamtól, boldog-e? Vajon mit mondana? Biztosan kinevetném magam. Összehasonlítva, fogalmam sem volt mi az a boldogság vagy az, hogy milyen igazán szeretve lenni valaki olyan által, mint Jiminie. Tulajdonképpen Jimin pár hét alatt rendbeszedte az életem. A minimum, hogy mindent megteszek a boldogságáért, ő is mindent megtett és megtesz értem.