Jimin pov
-Mi az Kook? Féltékeny vagy?
-Velem senki sem szállhat versenybe...
-Haha, kicsit kipirultál, nem vagy te lázas? Meg ne fázz a nagy meccs előtt.
Lassan kezdtünk sétálni vissza a kollégiumomhoz. Már nem hangzott el köztünk több szó, csak csendben baktattunk egymás mellett a csillagos ég alatt. Jungkook feje még mindig vörös volt, de nem tudtam eldönteni igazából miért vagy mitől. Végülis semmi köze hozzá kivel beszéltem. Nem mondhatok el mindent, úgy nem lennék érdekes és nem akarok könnyű préda lenni... bár ezt jókor mondom. Küzdjön csak, ha már annyira terve van velem, had lássam ahogy vért izzad.
A pulcsija révén én nem fáztam, viszont ahogy rápillantottam, neki jól esett volna most egy forrócsoki. Eszembe jutott, hogy felhívhatnám magamhoz, de másodpercek alatt el is vetettem ezt az ötletet. Nem sokára elértük az autóját, ő pedig látszólag menni akart tovább az hatalmas épület felé. Kérdő tekintetemre megtorpant és úgy tűnt nem érti miért van ilyen fejem.
-Hova mész?
-Nálad alszok.
-Mi az, hogy... Dehogy alszol!
-Azért megpróbáltam.
-Jóéjt Jungkook.
-Jóéjt Chimmy. Felkísérjelek? Nem félsz?
-Menj hazA!
Nem vagyok hajlandó megvárni amíg beszáll a méreg drága autójába és méltóztatik elhajtani, nem igazán érdekel ezek után semmi ami vele kapcsolatos, legalábbis ma este már nem. Terveim közt szerepel a henyélés az ágyban egy kakaóval, egy jó kis fürdés után persze, azonban én vagyok Park Jimin és ahogy ez mindig szokott lenni, a sors kicsit átrendezi a napjaimat. Nem tudom elhinni, hogy még ilyenkor sem tud békén hagyni. Hülye sors. Amint wifire kapcsolódott a telefonom, 1000 vagy több üzenet érkezett rögtön értesítésként, s ennek a készülék hangot is adott persze, na meg rezgett ezerrel. Épp, hogy abbahagyta én pedig ezennel beértem az ajtón, megszólalt újra a kedves csengőhangom. Ez a kedvenc számom de egyszerűen nem bírom elviselni most. Nagy hévvel böktem rá a zöld kis ikonra, miszerint fogadom a hívást. Meg sem néztem ki zargat, át sem gondoltam, újfent gorombán hallattam a hangom. Nem tudom hanyadjára veszem fel így de le kell állnom, a végén megutálnak.
-HALLÓ?
-Hé-hé nyugi Jiminie, csak én vagyok, Hobi. A reményeddel nem illik így beszélni.
-Ne haragudj. Frusztrált vagyok és fáradt. Miért hívtál baba?
-TE KOMOLYAN SMÁROLTÁL JEON JUNGKOOKKAL?
-Mi? Honnan tudod?
-Az előbb hívta Sugát Jacks, hogy őt hívta Han, akinek Chan írt miszerint Lisának azt mondta Jisoo aki Felixtől tudja, akinek Brian azt mondta, hogy valaki látott titeket smárolni.
-Mivan?
-Szóval nem igaz?
-Nem ezt mondtam.
-JÉZUSOM, SUGA! IGAZ! SMÁROLTAK!
-Hoseok! A fülem... légyszi. Várj! Ki látott minket? Nem volt ott senki rajtunk kívül.
-Most informálódtam. Yoongsnak azt írta Jooheon, hogy most mondta neki Baekhyun, hogy valami csaj követett titeket. Talán Kook exe, ja várj Yoongi azt mondja valami ribi. Ja, Aha. Oké. Lisa és Jennie szerint az a szőke liba volt, hogy is hívják? Nem emlékszel? Na mindegy. Aha. Aha. Aha. Oké. Várj, hívnak a másikon. 2 perc.
YOU ARE READING
COCAINE | ✔
Fanfiction- Kookie nem olyan! - bizonygattam, talán nem is nekik, hanem magamnak. - De igen, csak még nem ismered. - Ugyan Jimin. Nevetség tárgya leszel egy héten belül. Big Hit egyetem, a két merőben különböző "srác", egy feladat, bántások, sértődés, szerele...