COCAINE | ✔

40. Oh Jackie

Jimin pov
Ahogyan Jungkook lerakta a telefont szinte elhajítottam magamtól a készüléket.
-HOGY LEHETEK ILYEN BALFAAAAAASZ? - idegességemben és csalódottságomban elordítottam magam, ezt Hobi igencsak meglepődve figyelte mellettem. Nyilván hallgatózott, ezért ismeri az előzményeket, így gondolom átérzi a helyzetemet. Legalábbis remélem, mert nagyon panaszkodós kedvemben vagyok hirtelenjében.
-Nem hiszem el! Ez a sors, a sors tesz nekem keresztbe! Isten akarata?! Mondd miért? Hoseok olyan ideges vagyok, hogy simán kivágom a széket az ablakon!
-Hohohó, a szék marad. Hisztikirálynő. - az utolsó szót, kis becézésnek szánta de nekem csípős megjegyzésként hatott és mégjobban felkaptam a vizet. Arcom tiszta piros lett és tényleg olyan voltam, akár egy hisztikirálynő.
-Hoseok, most mit csináljak? - estem kétségbe a dührohamom után. Leborultam az asztallapra, homlokom majdnem a reggeliben csattant, Hobi még épp idejében húzta el alólam a tányért, ezzel kicsit beütöttem buksimat, de sebaj, annyira azért nem fájt.
-Beszéld meg Jungkookkal a történteket. A legelejéről mindent mondj el és kérd meg, hogy ő is nyíljon meg neked. Ha tisztázzátok a dolgot, előtörnek az érzéseitek és újra fellángol a szerelem, onnantól sima minden és összejöhettek. - ecsetelte Hoseok a tervet.
-...Nem lehet. Mi van ha együtt van azzal a pink lánnyal? Ha én csak belerondítok megint az életébe? Ha igazából csak... egy voltam a sok közül amit mostanra megbánt. Mi van akkor, ha kiábrándult belőlem, már nem érzi azt, ha ez neki kínos, mi van akkor ha
-Jimin! Túl sok a ha! Menj el, beszéljetek és megtudod. Ma délután pont jó alkalom. Lesz egy edzésük 4-től. Eljössz velem, megvárjuk őket, majd te beszélsz Kookkal amíg én és Sugica eltereljük onnan a többieket. - végül beleegyeztem a dologba. Idegesítően nagy hévvel vártam a délelőtti órák múlását, majd elérkezett az egy óra, a kettő, fél négykor pedig már Yoongi autójában ültem s utaztunk az éppen célként szolgáló stadionba, ahol az exemet - gondolom nevezhetem így - fogom nézni, akin rettentő szexi mez lesz, szexin fog izzadni és szexin fog jászani. Amikor vége, leveszi a sisakját nagyon szexin és hátracsapja a haját olyan rosszfiúsan - ami amúgy megint megnőtt neki, nem tudom hogyan deee ooooké, mert imádnivaló, na meg khm szexi. Folyamatosan ábrándozom, csak rá gondolok, nem tudom kiűzni a fejemből őt. Az orromban érzem az illatát, néha olyan mintha fogná a kezemet, sokszor az ajkamhoz kapok, habár párnácskái már nem egy napja nem érintették enyéimet, s akármennyi idő telhetne is el, tudom, ugyanúgy kívánnám és vágyakoznék a rózsaszín mézédes ajkak után amelyeket birtokol. Hiszen szeretem és ez a szerelem nem látszik apadni iránta, bármennyire is szeretném, ha nem hatna rám így egyetlen pillantása, nem rándulna össze a gyomrom tekintetünk összekapcsolódásakor, nem csiklandoznának a repdeső pillangók szárnyai a hasamban, nem szorulna össze a mellkasom, nem verne ilyen hevesen a ketyegőn minden egyes körülötte eltöltött pillanatban, bár van olyan eset, hogy nincs is a közelben, mégis majdnem megőrülök. Csakugyan, mert olyankor, azokban az órákban, a hiányába halok bele talán.
Kuszábbnál kuszább mondatfoszlányok csavarogtak ide oda a fejemben, miközben a tájat figyeltem s lábammal doboltam a kocsi padlóján. Lassacskán megállt a jármű, kiszalltunk, a percek elrepültek, szemeim mégis minden mozzanatot követtek. Képtelen voltam nem Jungkookot bámulni. Barátom sokszor oldalba bökött, mert nyilván feltűnő voltam, de nem törődtem vele, tudjuk mit akarok. Jungkookot. Magamnak. Eleget szenvedett, mostmár a száját akarom, az illatát, a csókját a nyögéseivel, markolni a fürtjeit, az erős karokat és a mellkasát, a nagy, széles hátát. Bele akarok harapni a
Jézusom ez túl pajzán! Ilyenekre gondolok, akkor felizgulok, annak meg nem lesz jó vége ebben a helyzetben itt és most.

Jungkook pov
Furcsa volt először, hogy Jimin eljött az edzésünkre, de miután feltűnt, hogy végig Jacksont bámulja, leesett a tantusz. Ezek ketten együtt vannak. Gondolom ezért nem akadt ki reggel Chim... khm Jimin, azon ahogyan beszéltem vele. Nyilván már nem érdeklem őt. Nehéz beletörődni, de idővel remélem sikerülni fog, ha még sokáig nem is, egyszer fel kell adnom. Meg kell könnyítenem a saját dolgomat, különben hosszú évek várnak rám.
Megbeszéltem Rukával, hogy ma jöjjön ide fél hatra, így nem kell végigülnie az egészet de lát is majd engem egy kicsit játszani. Mint kiderült gyerekkorában nagy jégkoris volt, tehát konyít a dolgokhoz, erről rengeteget beszélgettünk.
Lassacskán letelt a másfél óra, Ruka megérkezett és leült... JIMIN mellé! Oh basszus. Pánikroham tört rám, azt hittem végem, elájulok, amikor beszélgetésbe elegyedtek, Chim mosolya egyre lejjebb hervadt, majd eltűnt a gyönyörű pofijáról. Szívem a torkomban dobogott amikor rám pillantott könnyes szemeivel és kissé eltorzult arcával. Ruka zsepit kapott ki zsebeiből, s Jiminie felé nyújtotta, melyet ő elfogadott egy hamis ajakgörbülettel. Gondolom az allergiára hivatkozott, mert nem tűnt fel senki másnak az incidens, csak én bambultam még mindig felfelé a nézőtérre. A rózsa hajú lány hevesen integetni kezdett, mire felocsúdva az eszem után kaptam s viszonoztam gesztusát. Az edzés végetért idő közben az edzőnk lebaszott amiért nem figyelek, de megértette az okát, hiszen van szeme és tudott a Jiminnel való kapcsolatomról, szerintem még a Jacksonos témát is vágja. Percekig koriztam a pályán, megvártam amíg a srácok bemennek, s csak az után siklottam le a jégről, hogy átöltözhessek. 10 kerek percre rá már az autómnál álltam, egy doboz cigarettát elővéve gyújtottam meg az egyik régi barátomat. Ruka hamarosan csatlakozott hozzám, ő is egy szállal a kezében. Hoseok megtalálta Yoongit, ahogy láthatom, Jimin felénk tartott éppen azt az egy zsepit szorongatva. A pánik újra előjött, féltem, meglátja a cigit nálam, bár nem tudtam hova is rejthetném előle, ezért csak a hátam mögé tettem a kezem.
Megállt előttem, felnézett rám, könnyes szemei, felhúzott szemöldöke és elnyílt ajkai többet mondtak bármilyen szónál. Azt hittem a dohányzás miatt van, de ahogyan láttam, szemei mögém tekintgetnek, hátrafordultam. Jackson tárul szemeim elé, amint egy csaj szájában van éppen. Jiminre néztem vissza, s a pumpa szinte rögtön felment bennem, idegességem az égig emelkedett. Eldobtam a csikket valahova jó messzire, s megindultam az említett személy felé. A csajt letéptem róla, majd minden erőmet összeszedtem és beleraktam egyetlen ütésbe. Feje hátrabicsaklott és csak egy nyekkenést hallottam. Minden olyan gyorsan történt, hogy alig emlékszem valamire. Jimin ijedt sikkantására, Yoongi dühös morgására, Yugyeom ordírására és Jacksonra aki igazából hagyta magát ütni. Be kell valljam mindössze kétszer ütöttem meg. Kétszer többször, mint kellett volna. Számonkértem a ribanc miatt, Chim miatt, minden szarság miatt amiért valaha vitáztunk. Mindenki próbált leállítani, bár én már rég befejeztem, hiszen nem akartam tovább bántani, mindössze szavakkal. Ráordítottam minden egyes apró dolgot, habár csak Jimin érdekelt. Mindenki értetlenkedett, fura pillantásokat kaptam na meg azt, hogy hülye vagyok. Chim próbált visszafogni, tenyereit arcomra tapasztotta és fejemet akarta maga felé fordítani, ez nem sikerült neki, a fizikuma miatt. Nem gyenge, de nem elég erős hozzám képest. Hallottam, de nem értettem amiket mondtak nekem. Kiszakítottam magam fogásukból s bepattantam az autómba, azzal elhajtva a parkolóból, s másfél órán át csak vezettem. Nem mentem messzire, csak a városban kocsikáztam, de a végére lenyugtattam magam. Csodák csodájára immár itthon, frissen és üdén, megvacsorázva heverek az ágyamban... miközben a gondolataim mardosnak belülről. Vajon Jimin mit érezhetett amikor látta Jacksont és a ribancot? Ruka haragszik rám amiért otthagytam? Jackson jobban van? Talán csak 2 szobával arrébb kéne sétálnom, mégsem visz rá a lelek, főként a bűntudatom miatt. Jimin miatt! A méreg miatt ami olyankor uralja a testem és az agyam! A düh ami végigárámlik az ereimben vér helyett. Az ideg amely szántja a testem folyamatosan, s az impulzus amiből táplálkozok...
Jimin én annyira szeretlek.
Felkaptam telefonom, s megnyitottam a twittert. Ide szoktam kiírogatni mindenféle marhaságot vagy viccet ami eszembe jut, azonban most üzenni akarok, kiadni ami nyomja a szívem. Bepötyögtem egyetlen mondatot, majd kitweeteltem.

Jimin pov
Felfoghatatlan volt amit Kook művelt. Miután elment, mindannyian értetlenkedve bámultunk egymásra. A történtek sokkoltak, s mi percekig mozdulni sem bírtunk. A kínos csendet végül Jackson jajjgatása törte meg. Kook nem igazán ütött akkorát, mint amilyet szeretett volna, viszont Jackie örülhet, hogy nem lett nagyobb baja, hiszen jól betaláltak neki az ütések, természetesen. Feleszméltünk, s mindenki hazament, vagy tovább a dolgára. Hoseok most velem tartott, hagyta had csillapodjanak a kedélyek. Este 11-kor kaptam egy értesítést, mi szerint Kookie tweetelt valamit. Gyorsan megnyitottam, hogy láthassam mit posztolt. Egy mondat állt ott árván a képernyőmön.
Who needs Cocaine when human emotions can fuck you up just same.

(Í.m.: kinek van szüksége kokainra ha az emberi érzelmek ugyanúgy felbaszhatnak(?) Ez így értelmes?)

Nem értettem az okot amiért ilyet írt ki, de nem hívtam fel vagy írtam neki, hogy feltegyem a kérdést: mi a fasz bajod van? Tulajdonképpen már rég elvesztettem a fonalat Jungkook érzelmeit és gondolatait illetően, mert egyáltalán nem függnek össze a cselekedeteivel. Válaszolva neki, tweeteltem ennyit: Várom a hívásod, hogy elmondd az összes apró problémát, ami nyomja a pici szívedet, mert segíteni akarok, de nem hagyod.

Ezután mindig tweetelt kb percenként. Nem tudom látta-e mit írtam ki, de valahogy mindig olyan volt, mintha nekem írná.

Tweetek

ParkChim

Várom a hívásod, hogy elmondd az összes apró problémát, ami nyomja a pici szívedet, mert segíteni akarok, de nem hagyod.

Jeon69
Azt akarom, hogy vedd le a súlyt rólam, hallgasd meg amit mondok és ne engedd el a kezem.

ParkChim
Soha nem tennék semmit ami neked rossz... bár már megtettük. Fáj, igaz?

Jeon69
Rettentően.

ParkChim
Nekem is. Mégsem teszel semmit értem.

Jeon69
Másé voltál, hogy tettem volna bármit?

ParkChim
Csak a tied voltam, de neked nem volt elég. Ha megkörnyékezne most más, előtted, mit tennél?

Jeon69
Legszívesebben eltörném a kezét.

ParkChim
Miért érzem azt, hogy most rám gondolsz?

Jeon69
Mi van ha nem tévedsz? ;)

ParkChim
Mi van ha... mindig a ha.

Jeon69
Azt az egy szót utálom csak, Ha-ha-ha...

ParkChim
Utállak, úgy teszel mint aki nem ismer és nem tudja a telefonszámom, pedig csak 3 kattintásodba kerülne, hogy holnap a kezemet fogd és ne húsz méterről nézzük egymást, bár fogalmam sincs, egyáltalán mit akarsz, mert az a rózsaszín tornádó kétségbeejtett.

Jeon69
Együtt voltatok? A válaszod mindent eldönt édesem. Mondj nekem igazat. Ne hazudjunk többé.

ParkChim
Félreértetted.

Órák teltek el amíg egymásnak válaszolgattunk tweetek formájában. Az utolsót hajnal egykor írtam ki, s most egy 10 perce bámulom a kezeim közti tárgyat, hátha értesít Jungkookról, hátha megrezzen újra, hátha a kis kék fény zavarja meg a szememet, de nem történik semmi. Egyik pillanatról a másikra, amikor már feladnám s félretenném a telefonomat, csörögni kezd a készülék. Meg sem nézem ki hív, felveszem s várok.
-Szia! Otthon vagy? Nyisd már ki az ajtót, eleg kellemetlen egyedül a folyosón. - az ismerős hang vidáman cseng, felpattanok, a tükörbe sem nézve, szágudlok ki az ajtóhoz, s kitárom azt a jövevénynek, aki szinte azonnal karjaiba zár.

Ooohhhh hát itt vagyok :))) elnézést kérek >< kellemetlen de khm azért na hehe jönnek a részek csak khm lassan. Köszönöm, hogy elolvastad :DD Vajon ki látogatja Jimint ilyenkor?🤔🤔🤔