COCAINE | ✔

8. Please

Jimin pov

-Minnie, nem öltözöl át mielőtt megyünk? Hátha megtetszik valaki a kis összejövetelen.

-Nem. Jó ez így asszem.

-Fázni fogsz!

-Dehogy fogok! Menjünk inkább eomma.

***

Szeptember eleje lévén jó idő van még így késő délután is, habár később fázni fogok, ezt én is jól tudom, de ezt az Istenért se vallanám be Jinnek... mind tudjuk miért. Nyilván haza sem akartam menni átöltözni, és hagyni Jint a ruháim közé szabadulni, azonban azért ilyen szettben sem társaságba szoktam menni. Miről beszélek? Nem ismertem meg új embereket az egyetem kezdete óta. - Kivételek a beszervezett randijaim - Egyébként kb mindig ugyanúgy nézek ki, szóval lényegében mindegy mit viselek, ha a fenekem jó benne, meg vagyok vele elégedve. Nyilvánvalóan a fekete szaggatott farmer az nem maradhat el, ez ikonikus ruhadarab mindenki szekrényében - az enyémben is - ami most kicsit duci lábaimon foglal helyet magának mint idős néni a buszon pont melletted. Szimpla kis bakancs, vagy hogy mondják ezt? Ilyen kis őszi-tavaszi csizma van rajtam, mégpedig... na kitalálod? Fekete. Egy - szintén, hehe - fekete inggel párosítva. Nem nagy színek uralkodnak rajtam, de legalább kiegészítem Hoseokot. Tényleg! Hoseok. Neki nem is szóltam, hogy nem leszek otthon este. Na nem mintha most pont hiányoznék neki. Ha megyek is valahova néhanapján, mindig vele megyek. De most nincs itt, nem lesz velem este, és ha jól számolom, cirka 16 éve nem történt ilyen. Nos mostmár határozottan nem akarok menni. Egy ilyen izé meddig mondható vissza? Felesleges személy lennék úgyis. Menjek vagy ne menjek? Egyébként sem vagyok ehhez öltözve. Ki tudja kik lesznek ott. Lehet ki sem jönnék velük aztán csak egyedül fogok ülni a sarokban egész álló este amíg Jin meg nem szán, hiszen én nem szólnék neki, miattam nem jöhet haza. Mekkora bonyodalmak. Mit csináljak?

-Jin...

-El se kezdd. Jössz és kész.

Azt hiszem döntött helyettem is. Ennyire ismerne?

Egy elég nagy kertesházhoz érkeztünk 4 dal végigéneklése után. A házból mindenhonnan fény szűrődött ki, és még a kertben is világított valami cucc. Gazdagéknál így megy? Fényűzés van ezerrel ha-ha, Jin büszke lenne. A viccet - ami nem is vicces - félretéve, mikor beljebb értünk, esküszöm nem hittem a szememnek. Kikhez jöttünk mi? Mindenki képzelje el annak a bizonyos filmbéli rosszfiúnak a házát, na khm kb így írhatnám le egyszerűen. Ámbár nem igazán tudom eldönteni, egy nagy-családos házaspárnál, vagy egy fiúbandánál fogunk vacsorázni? Mire feleszméltem a bambulásomból, Jin már kopogtatott a nagy faajtón, és mire becsuktam a számat, az ki is nyílt. Namjoon nyitott ajtót, majd félreállva - kicsit meglepődve, gondolom a jelenlétem miatt - engedett be minket a házba. Mit ne mondjak, belülről is olyan szép mint kívülről, habár itt már látszik a sportolók trehánysága. Mindenhova ki voltak téve fényképek, kupák,  érmek és

Várj.

Sportolók?

Hirtelen fordultam meg, mire Jin és Nam igencsak furán nézett rám. Nyilván nem értették a helyzetet. Mikor realizálhattam 100 százalékosan, hol is vagyok éppen, késő volt. Jeon Jungkook nézett velem farkasszemet, karbatett kézzel, és egy bárgyú önelégült vigyorral az arcán.

-Ó, JEON JUNGKOOK AZT A RAVASZ FAJTÁDAT.

-Szia édes.

-Elmegyek.

-Jimin?

-Nina? - Egy lányos - de boldog - sikkantás hagyta el ajkaimat, majd már csak az ölelő karokat éreztem magam körül.