COCAINE | ✔

47. Vacation

Jimin pov

A mai nap egy kész rejtély számomra. Már egy órája utazunk de még mindig nem tudtam kiszedni Jungkookból egyetlen árva szót sem. Fogalmam sincs mit tervez, de furdal a kíváncsiság. Hiába kérdezgetem, próbálok hatni rá, egyszerűen olyan, akár egy szikla amit nem tudsz megmozdítani. Könyörgésemet hamar feladtam, nem igazán értem vele sokat és szerintem elég idegesítő is lehetek. Meredtem a távolba, olykor feleszmélve figyeltem a távolban elsuhanó házakat. Nem tudom hol vagyunk, de nem kérdezek rá, biztonságban vagyok mellette, az mindegy hol és milyen helyzetben, tudom, megvédene bármi történne és én teljesen megbízok benne. Vakon. 

-Bébi, ébredezz, megérkeztünk. - lassan nyitottam ki szemeimet s még félig kómában szálltam ki az autóból. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Először is a meglepően friss levegő csapott arcba s csak az után a gyönyörű táj. Tátott szájjal mértem végig mindent magam körül. Hogy lehet ilyen zöld a fű és ilyen csodásan kék az ég? Fincsi kaja illatot éreztem a levegőben melyre azonnal meg is kordult a gyomron, hiszen ma még nem is ettünk semmit.

-Hova hoztál te hősszerelmes? - csaptam egyet mellkasára kacagásom közepette.

-Nem tetszik? - láttam ahogy lefagy a mosolya és átmegy aggódóba az arca. Gyorsan biztosítottam arról, mennyire is oda meg vissza vagyok az ilyen helyekért s megnyugtattam szegényt. Kérdéseimre immár válaszolt ezzel pedig megtudtam, a szüleié az itteni nyaraló, és, hogy egy bejárónő már előre rendbetette a "kis" faházat, elmondása szerint még ebédet is főzött nekünk. Kissé kellemetlen, nem vagyok benne biztos, hogyan kéne kezelnem ezt a helyzetet, nem vagyok hozzászokva az... alkalmazottakhoz. Tudom, gazdagéknál máshogyan megy, de azért nem sok ez? Mármint nyilván örülök, hogy ide hozott és szeretek vele lenni de azért elmondhatta volna és semmi szükség nem volt bejárónőre.

-Látom annyira azért mégsem tetszik... - morgott az orra alatt amikor csiga lassúsággal lépkedtem beljebb a házba, mintha bármelyik percben rajtakaphatnának valamin. Mit művelek? Szegénykém megszervezi az egészet, kikéret minket suliból és elhoz egy varázslatos helyre, hogy csak mi ketten lehessünk erre én meg fintorgok itt neki. Az első szava volt, érezzem otthon magam. Hát lebasztam a táskámat a sarokba és már neki is estem az asztalon gőzölgő alig pár perce elkészülhetett ételnek.

-Oh, ízlik? Ennek örülök. - egy alacsony hölgy lépett mellénk mosolyogva amíg én tömtem magamba a levest, tele szájjal pillantottam rá kicsit megilletődve. Gyorsan lenyeltem egyszerre az egészet majd meghajoltam és bemutatkoztam illedelmesen. Nem a legjobb kezdés de nem hinném, hogy őt ez érdekli, olyan édesen mosolyog rajtam, hogy azt hiszem feldobtam a napját a mohóságommal.

***

-Nos, szimpi? - kérdezte Kook már az ágyban fekve. Gondolom a mai találkozásomra utalt a... nem is tudom hogyan nevezzem, a nő neve H betűvel kezdődik, de már akkor elfelejtettem amikor kimondta. Tulajdonképpen egy rendkívül aranyos és vidám teremtésnek tűnik így elsőre. Jungkooknak is elmondtam róla a véleményemet ő meg csak egy csókcsatát kezdeményezett. Szóval nem is volt igazán kíváncsi az alkotott véleményemre csak nem akart egyből letámadni. Ravasz róka.

A késő délután és az egész este végül szexbe torkollott. Persze nem bántam... khm. 

Egyébként csak egy randiról volt szó és nem egy vakációról de ki vagyok én, hogy panaszkodjak? Rohadt jól éreztem magam. Minden percünket együtt töltöttük, együtt főzőcskéztünk, elmentünk túrázni, étterembe vitt, különböző apróságokkal halmozott el,  tornáztunk az ágyban és még sorolhatnám, ám minden jóban van rossz, szerintem felszedtem vagy 2 kilót három nap alatt. Rengeteget ettem. Nem is ettem! Zabáltam! Jungkook meg csak simogatta a pocakom! A pocakom! Baba korom óta nem volt ekkora gyomrom! Itt nem azzal van a gond ha valaki húsosabb alkat, de én már menni nem bírok! Mintha terhes lennék! Szinte nem is bánom, hogy már a hazafele vezető úton vagyunk.

-Nem vagy éhes bébi? Még maradt süti.

-NEM! Mostantól egy teljes hétig koplalok. - duzzogásom közepette Kookie folyamatosan csak kinevetett, de nekem van igazam! Majd ha neki kell hordozgatnia a lusta seggem, akkor nevessen. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nyavalyogna. - Hallod te nyúl, mikor lesz meccsetek? Nem hagytál te ki edzéseket mostanában? - nem meggyőződve mondom, de szerintem hanyagolja a hokit. Ha jól számolom két edzést is kihagyott miattam, ezért pedig otthon az edzője agyonveri... sőt a srácok is! Ő a csapatkapitány és nem is véletlenül. - Jungkook, válaszolj. Ne sunnyogj! Ismerlek.

-Nem szükséges kioktatnod, tudom magamtól is. Amint hazavittelek már mehetek is pótolni az edzéseket miközben a edzőm szarrá szid, de most mond, hogy nem megérte? Kicsit felhízlaltalak, mostmár egészségesebben nézel ki, persze te mindenhogy tökéletes vagy.

Én ennyit szántam mára aztán lassan kezdhetek búcsúzkodni ettől a sztoritól. Talán még ha 3-5 rész de nagyon maximum. Köszönöm ha elolvastad remélem azért tetszett és legyen szép napotok/estétek puszi :DD <3